A Z generáció (körülbelül 1996-2010 között születettek) tagjait a digitális világ benszülötteinek nevezik, akik belecsöppentek a bármikor, bárhonnan elérhető információdömpingbe. Hozzájuk képest az előző generációk egy zárt világban keresték önmagukat kamaszként. Miben más az útkeresésük a ”mai fiataloknak”?
A 13-14 éves kamaszlányok összebújva sugdolóztak a villamoson. A mai divatnak megfelelően trapéz farmer, vagy bőrnadrág, csőtop és derék felett érő kabát volt rajtuk. Rajtakaptam magam, hogy 40 éves létemre rosszallóan arra gondolok: ”Ezek a mai fiatalok! Mi nem így néztünk ki” Annak idején persze próbáltuk követni a divatot, amit a Bravo magazinban láttunk, és lázadni akartunk mindenáron. Mégis, a mai lányok érettebbnek, felnőttebnek tűnnek. Miért van ez? Kovács Mészáros Ágnes pedagógiai szakpszichológussal többek között erről beszélgettünk.
– Sok szempontot behozhatunk ebben a témában. Kezdjük a divattal! Manapság a gyerekruhák szinte ugyanolyanok, mint a felnőtteké, csak kicsinyített verzióban, amelyek sokszor nőiesek, szexualizálva vannak. Persze, nem mindegyik.
Kamaszként minden lány keresi a nőiességét, hogy ki lesz felnőttként, miben érzi jól magát. A kortárs nyomás pedig abban befolyásolja, hogy ne csak magának, de a korosztályának is megfeleljen. Az szintén ambivalens állapotot hozhat létre, ha úgy érzi, minél hamarabb érett nővé kell válnia. A nemi identitáskeresésen minden kamasz átmegy. Talán, napjainkban azért is feltűnőbbek ezek a változások, mert az általuk felhasznált eszközök tárháza nagyobb, mint nekünk volt. Már nemcsak magazinokból, televízióból tájékozódnak, hanem az interneten is nagyon-nagyon sok információ elérhető. Nem csak a kortársaikat és a felnőtteket figyelhetik meg. Láthatják más nemzetek, kultúrák szokásait, trendjeit. Ma már liberálisabb a gondolkodásmód is.
A lányok, amikor keresik önmagukat, kísérleteznek a külsejükkel, s előfordulhat, hogy idősebbnek néznek ki. Arra kell felkészíteni őket, hogyan viselkedjenek idegenekkel, hol húzzák meg a határaikat; hogyan legyenek óvatosak, s vigyázzanak magukra. A tiltás biztos, hogy nem működik.
Az is igaz, hogy napjainkban gyorsabban fejlődnek a gyerekek. Nincs éhínség, fehérjedúsabban táplálkoznak. A kamaszodás és a hormonok hamarabb beindulnak. A testi fejlődés tempója eltérhet a lelki változások, fejlődések tempójától. Ezek a területek nem mindig kéz a kézben fejlődnek, hanem az egyik gyorsabban, a másik lassabban.
Fontos, hogy a gyerek hogyan éli meg a testi változást, és meg tudja-e beszélni egy felnőttel. A kortársak közötti ítéletek is hangsúlyt kaphatnak. Lehet, hogy nehezebben találja meg velük a közös hangot és visszahúzódóbb lesz.
Az oktatásban nincs már kötelező szabályrendszer a ruházatra. A szüleinknek például még iskolaköpenyt kellett viselniük. Nincs semmilyen megkötés a külsőre vonatkozóan. Ez is egy fontos változás.
A kamaszok szeretik feszegetni a határaikat. Ez a korszak mindig arról fog szólni, hogy megtalálják önmagukat. Nehéz időszak a szülőknek is, hiszen a közös hang nincs meg mindig a gyerekkel, de ez egy normális lefolyás, nem kell tőle megijedni. Ezen mindenki átesett. Kérdések mentén jól lehet beszélgetni a kamaszokkal. „Mit gondolsz erről?” „Mi a véleményed?” – a nyitott kérdések jó beszélgetés-indítók lehetnek.
– Az internet térhódításával a világon bármi elérhető, annyi információ áll a rendelkezésre, hogy nehéz szelektálni. A Z generáció tagjai ebben nőnek fel. Ez milyen hatással van a fejlődésükre?
– Az elsődleges szocializációs közeg még mindig a család. Azt nem tudhatjuk, hogy egy gyerek mikor találkozik először az internettel – ez minden családban változó. Vannak olyan szülők, akik nagyon korlátozzák, mások engedik, de van, aki az arany középutat választja.
Nem mindegy, hogy a közösségi média felületek mit közvetítenek, hiszen a kamaszok mindent elérhetnek. Az, hogy például egy weboldal megkérdezi, hogy elmúlt-e 18 éves, nem jelent semmit, hiszen arra kattint, hogy igen. Nincs semmilyen gátló tényező a tartalmak fogyasztása tekintetében. Kivéve, ha a szülő odafigyel erre! Fontos, hogy beszélgessenek arról, mit látott, hallott a gyerek az interneten.
– A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság komoly gondot fordít arra, hogy technikai segédleteket nyújtson a szülőknek, amelyek segítségével korlátozhatják, milyen tartalmakat tekinthetnek meg a gyerekek, ugyanakkor hangsúlyozzák a folyamatos szülői jelenlét fontosságát. Ha ez meg is van, a kortársaktól bármit megtudhatnak.
– Igen, ez elkerülhetetlen. Ezért lenne fontos minden téren a prevenció, az edukáció, hogy ne egyedül értelmezzék, amit látnak. Legyen szó divatról, szórakozásról, szerelemről. Ha van egy odafigyelő családi környezet, akkor meg lehet előzni a gondokat.
– Általánosságban véve, milyen problémákkal keresnek meg a kamaszok?
– Azt hangsúlyozom, hogy a gyerekekkel mindig négyszemközt beszélek, és köt a titoktartás. A szülő kérhet konzultációt, és ilyenkor tanácsot adok, hogyan közelítsen a gyermeke felé; mit látok, mi lehet a probléma. Ha azt veszem észre, hogy veszélyeztetve van a gyermek, jelentenem kell a megfelelő hatóság felé.
A mai „problémákat” tekintve, gyakori a pályatanácsadás érettségi előtt. Sokan érkeznek teljesítmény-, vagy általános szorongással. A kortársak miatti szociális szorongás szintén előfordul. Jönnek hozzám önismereti gondokkal. A fiatalabb generációnál ez is mutatja, hogy motiváltak tudatosan élni. Előfordul szerelmi bánat, szakítás, első párkapcsolat. Amikor iskolapszichológusként dolgoztam, azt vettem észre, hogy volt, aki ”csak úgy bejött” hozzám – ez az önfelfedezésre való igényt mutatja. A leginkább a kortárs kapcsolatok vannak a fókuszban. A klinikus szakpszichológusokat megkeresik például evészavarral, pánikbetegséggel.
Iskolapszichológusok, szociális munkások szoktak az intézményekben dolgozni, akikhez lehet fordulni. Ha már beszéltünk az internetről, hogy bármi elérhető, ajánlom a www.kamaszpanasz.hu oldalt, ahol minden, fiatalokat érintő dologról szó esik.