1991. szeptember 19-én, épp ma 30 éve került elő a legrégibb emberi holttest, amely teljes épségben maradt 5300 éven át. A hauslabjochi ember végül Ötzi, a jégember néven vált ismertté.
A gleccsermúmia a kora rézkor idejéből származik. Ausztria és Olaszország határában, az Ötz-völgyi-Alpokban, a Hauslabjoch közelében találták rá 3210 méteres magasságban. Ötzi vadászott, de valószínűleg nem volt pásztor. A múmia genetikai anyagának vizsgálatakor új felfedezéseket is tettek a kutatók: a jégbe fagyott Ötzi hajlamos volt a szív- és érrendszeri betegségekre, a kullancsok által terjesztett Lyme-kórban, valamint ízületi kopásban is szenvedett, ráadásul tejcukorérzékeny is volt. Nem lehetett egyszerű élete, az biztos.
Testi maradványait az Innsbrucki Egyetem kórbonctani intézete emelte ki Rainer Henn professzor vezetésével pár nappal később, 1991. szeptember 23-án. Nem régészeti módszereket alkalmaztak (sűrített levegős kézifúróval, jégcsákánnyal és síbottal), hogy nehogy baja essen az évezredekig pihenő test.
Mivel a lelőhely épp azt osztrák-olasz határon fekszik, így mindkét ország igényt tartott a leletre. A még 1919-ben megállapított határvonal ugyanis egyenesen halad a határkövek között, így előfordulhat, hogy a vízválasztótól délre lévő területek még Ausztriához, az attól északra fekvő részek pedig a szomszéd Olaszországhoz tartoznak. Ötzi esetében a lelőhely a vízválasztótól északra, de az Olaszországhoz tartozó Dél-Tirolban van. Ausztria és Olaszország 2006-ban életbe lépett új államszerződése szerint a vízválasztó a határ, de úgy, hogy a Tisenjoch kivétel, és ezért a lelőhely továbbra is olasz területen van, mindössze 92 méterre a határtól.
Ötzi testét hat évig az Innsbrucki Egyetem Anatómiai Intézetében a gleccseréhez hasonló körülmények között tartották, közben pedig alaposan megvizsgálták és konzerválták. Hatvannégy országból érkeztek kutatócsoportok, hogy dolgozzanak a projekten. 1998 januárjában a similauni múmiát a bolzanói (Dél-Tirol) régészeti múzeumba szállították, ahol egy egészen új hűtőtechnikával ellátott mélyhűtő üvegvitrinjében állították ki -6 °C hőmérsékleten, 100% relatív páratartalmú levegőben.
A férfi nagyjából 45 éves lehetett halálakor. Magassága 158 centiméter volt, de sokan feltételezik, hogy magasabb lehetett, mert a test a fagy hatására összezsugorodik. 50 kilogrammos testsúlya akkoriban átlagosnak számíthatott. Testén tizenöt darab kékesfekete, szénporral készült tetováláscsoportot fedeztek fel: negyvenhét, csoportonként párhuzamos vonalat valószínűleg gyógyító szándékkal festették a lágyéktájon és a jobb bokája körül. Van még egy kereszt alakú rajzolat is a jobb térdhajlatában és több pont a klasszikus akupunktúra pontokon is . Ezt a fajta „égetést” – ami közben tűvel gyógynövényeket juttattak a bőr alá – más népek is alkalmazták akkoriban és később is. Az egyik tetoválás az ízületi kopás akupunktúrás pontjánál helyezkedik el.
A tudósok sokáig azt hitték, hogy Ötzi éhenhalt vagy egyszerűen a tartós hideg okozta a halálát, de 2007-ben egy olasz-svájci kutatócsoport rájött, hogy nyílhegylövés érte, ami súlyos belső vérzést okozott, valószínűleg gyorsan elhunyt.