Bűnösnek mondta ki a Debreceni Törvényszék előre kitervelten, védekezésre képtelen személy sérelmére, alkalmatlan eszközzel, illetőleg alkalmatlan módon elkövetett emberölés bűntettének kísérletében azt a vádlottat, aki 2015-ben kalapáccsal akarta megölni saját édesanyját Debrecenben. J-M. Nándor így akarta biztosítani magának az áhított önállóságot. A bíróság J-M. Nándort 6 év 10 hónap fegyházbüntetésre ítélte és 7 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A vádlottnak 700 ezer forint bűnügyi költséget is meg kell fizetnie.
A bíróság által elfogadott tényállás szerint a vádlott a szülők válását követően édesanyjával és testvérével élt együtt. A vádlott és édesanyja között a kapcsolat egyre feszültebbé vált, a fiú ugyanis nem tudott, nem akart megfelelni az elvárásoknak. Konfliktust okozott az is, hogy a vádlott számítógépes stratégiai és szerepjátékok rabjává vált, és tetemes időt töltött gép előtt. J-M. Nándor 2014 őszén elköltözött otthonról, egy évvel később azonban visszatért, mert önálló megélhetését nem tudta tovább fedezni. 2015 októberében kezdte el fontolgatni, hogy édesanyját megöli. Úgy gondolta, csak így tudja megteremteni magának az önálló életet. A gyilkosság leggyorsabb és legfájdalommentesebb módját kereste. Először arra gondolt, hogy megmérgezi édesanyját, amit öngyilkosságnak állít be. Pár héttel később azonban megnézett egy filmet, melyben egy férfi a fejre mért kalapácsütéssel öli meg feleségét, aki az első ütést követően azonnal eszméletét veszti. A jelenetet látva a vádlott úgy érezte, megvilágosodott, és megtalálta a tökéletes módszert.
A garázsból magához vett egy barkácskalapácsot, majd a megfelelő alkalomra várt. Bátyja távollétében akarta tettét véghezvinni, akkor, amikor édesanyja alszik. Egy hete rejtegette a kalapácsot a szekrényben, amikor betelt nála a pohár: édesanyja eltiltotta az internettől, bátyja pedig lekódolta a wifit. 2015. december 5-én este testvére szórakozni ment. Távozását követően a vádlott még sokáig a szobájában várakozott, biztos akart lenni abban, hogy édesanyja elaludt. Hajnal két óra körül ment le a nappaliba, ahol megtorpant, mert tudta, hogy nem lesz visszaút. Végül egy órával később, a helyiségbe belépve azonnal lesújtott az alvó asszonyra. A sértett ösztönösen védekezni kezdett, karját a feje elé emelte, ekkor tört el a kalapács nyele. A fiú pánikba esett, a törött nyéllel még néhányat ütött, majd szobájába futott. A sértett nem ismerte fel támadóját, ezért végig a vádlottnak kiabált segítségért. J-M. Nándor ekkorra már megbánta tettét. Elhatározta azonban, hogy betörésnek álcázza a cselekményt, és elhiteti, hogy egy idegen volt a támadó. Kinyitotta az emeleti terasz ajtaját, édesanyjához sietett, majd hívta a rendőrséget is. A nyomozók tanúként hallgatták ki, nekik is betörésről beszélt. Később azonban annyira nyomasztotta az általa elkövetett bűncselekmény terhe, hogy másfél hónappal később bevallotta családtagjainak a tettét. A rendőrök ezt követően vették őrizetbe.
A vádlott tényfeltáró beismerő vallomást tett, cselekményét megbánta, a sértett pedig megbocsátott neki. Az ítélet indoklásában elhangzott: édesanyját okolta sikertelenségéért, és nem kívánt megfelelni az elvárásoknak, miszerint vagy dolgozzon vagy tanuljon. Úgy gondolta, hogy az anyai kötöttségtől soha nem fog megszabadulni, nincs más megoldás, meg kell, hogy ölje az asszonyt. Az eljárás során a szakértő megállapította: az elkövetéshez kiválasztott barkácskalapács nem volt alkalmas az emberi élet kioltására. A pszichológus szakértő pedig arra jutott, hogy nem mélyben gyökerező gyűlölet motiválta a vádlottat, tette egy inkább gyerekes bosszú volt, akár egy óvodás gyerek reakciója.
Az ítélet nem jogerős, az ügyész, a vádlott és védője is 3 nap gondolkodási időt kért.
Hozzászólások