A Posta című regénye volt az első, amivel szembejött velem, vagy inkább egy irodalmi baseballütővel letaglózott az amerikai írók egyik legnépszerűbb, s egyben ellentmondásos, kultikus figurája, Charles Bukowski. Hatásos belépő volt, de a Nők, a Forró vízi zene, A kezdő, vagy éppen az Egy vén kujon jegyzetei csak még jobban elmélyítették bennem a vonzalmat a nonkomformista író, költő életműve iránt.
Jelzem, kell hozzá egy kiábrándult, nihilista hangulat, élethelyzet, hogy beüssön Bukowski „beleszarás-művészete”, alkoholizmusa, depressziója, embergyűlölete.
Ugyanakkor van benne – ha nem is kifejezett életigenlés, de – „beyourself”-effektus is, amely éppen akkor rángat ki abból a mocsárból, amit maga a művész vázolt elénk, amikor már azt hisszük, fejünk búbjáig ér a bűzös, nyákos sár.
„Találd fel magad, majd találd fel újra magad, és
maradj ki a középszerűség karmaiból.
(…)
erősítsd meg magad, és
fogadd el azt, ami van,
de csak az általad kitalált
és újra feltalált feltételekkel.
(…)
ez a te életed,
történelme
és jelene
csakis rád tartozik.”
Nők, pia, verekedés, lóverseny – visszatérő motívumai Bukowski prózájának és lírájának.
„Don’t try” – ez áll a hetvenhárom éves, 1994. március 9-én elhunyt Bukowski sírján. Azaz: ne próbáld, csináld!
Mindezt azért bátorkodtam megosztani, mert hét év után végre új Charles Bukowski-kötet jelenik meg magyar nyelven.
Köszönhetően a XX. század egyik legjelentősebb alakjának magyar szinkronjának, azaz Pritz Péter fordítónak. A város legszebb nője című novelláskötet a Troubadour Books Kiadó és a Vörösbegy Könyvek gondozásában jelenik meg április 10-én. A könyvben harminc elbeszélés szerepel.
Borító: Győrösi Imre / Troubadour Books