A pipa, ha ég, bölcsességből ennyi is elég… címmel helyi pipagyűjtők és készítők különleges darabjaiból nyitottak meg kiállítást szombaton a Debreceni Művelődési Központ (DMK) tímárházában.
Bajusz Géza, a Magyar Pipaszövetség elnöke emlékezett rá: a debreceni cseréppipát ez év februárban vették fel a cívis értéktárba.
Az ebből az alkalomból rendezett pipakiállításon a hagyományos cseréppipák mellet fa- és csontpipákat is láthatnak az érdeklődők. A kiállításhoz kapcsolódóan a debreceni Csokonai Pipaklub pipaszívó versenyt is szervezett a tagjainak a tímárházban.
Mazsu János, a debreceni Cívis Értéktár vezetője felidézte, hogy a cseréppipa-készítés a debreceni fazekasság egyik "oldalhajtásaként" indult, majd önálló iparággá vált: a cseréppipa-készítők külön céhet alapítottak a 19. században a cívisvárosban.
A cseréppipa-készítés fénykora a 18. század végére, a 19. század első felére tehető: ekkor mintegy 100 család élt ebből, s évente 10 milli9ó darabot készítettek – tette hozzá.
Mazsu János kiemelte: a mostani kiállítással olyan egykori debreceni kézműves mesterség előtt adóznak, amelynek termékei a világ minden részébe eljutottak.
Példaként az angol admiralitást és a holland hajótulajdonosokat említette, akik debreceni cseréppipákkal látták el a hosszú hajóútra induló matrózokat. Főként a fekete cseréppipákat rendelték, mert azok voltak a legtartósabbak, jól szolgálták a pipázó matrózokat a hosszú tengeri utakon – magyarázta a történész.
Mazsu János azt is elmondta, hogy a pipakészítés jól szolgálta a felekezetek közötti kapcsolatokat is a cívisvárosban.
A cseréppipák rézkupakját ugyanis az 1840-es évektől a helyi zsidó piparezezők készítették, szorosan együttműködve a céhbe tömörült cívis pipakészítő fazekasokkal és a csutorát – szívószárat – készítő fafaragókkal.
Bajusz Géza és Mazsu János közölték, hogy az őszi, immár harmincadik országos pipaszívó verseny résztvevői az idén a debreceni cseréppipával fognak "füstölögni".
(MTI)
Hozzászólások