Minden szempontból különleges élményben lehetett része annak, aki advent második vasárnapján, december 4-én ellátogatott a debreceni Csokonai Színházba Szentpéteri Csilla és zenésztársai ünnepváró koncertjére. A virtuozitásáról méltán híres művésznő mert kilépni a megszokott, karácsony előtt mindig és mindenhol hallott dalok eljátszásának kliséjéből: az egyetlen Santa Claust kivéve az ő repertoárját nem az elcsépelt, a „vízcsapból is folyó” ünnepi zeneszámok alkották, hanem zenésztársai segítségével – Kormos János gitárművésszel, Kovács Ferenc hegedűssel és jazztrombitással, Kovács Norbert dobossal, Czibere József ütőhangszeres és Szendőfi Balázs basszusgitáros kollégájával – olyan zenés utazásra invitált bennünket, amely számtalan meglepetést tartogatott.
Az egyik legfontosabb, a debreceni közönség számára szívet melengető kuriózum ezen az estén az volt, hogy Szentpéteri Csilla színpadra invitálta a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola kilenc növendékét, akik két produkcióban is közreműködhettek a koncerten. A művésznő beavatott bennünket a diákokkal való együttműködése kulisszatitkaiba is: idén januárban, amikor ugyanígy Debrecenben, a Magyar Kultúra Napja alkalmából láthattuk őt és a bandáját, már felkérte ezeket a tanulókat az együttműködésre, amely akkor olyan jól sikerült, hogy azóta már Budapesten is, s most itt újra a cívisvárosban is szükségét érezte annak, hogy velük (is) a színpadra lépjen. A diákok ezen az estén a Santa Claus című produkcióban, valamint Astor Pienzolla Libertangójában közreműködtek a művésznőt énekükkel, tánclépéseikkel kísérve.
Már a libertangó említésével érzékeltetni kívántam, hogy a Szentpéteri Csilla&Band zenés utazásának lényegét épp az adta, hogy a művésznő a klasszikus zeneszerzők – Mozart, Csajkovszkij, Brahms, Paganini – hazájából kiindulva, de műveiket újraértelmezve más országokba, más földrészekre is elkalauzolt bennünket, miközben a „kiinduló” országok karácsonyi szokásairól is szót ejtett. Így például Mozart esetén Ausztriából indultunk ugyan, de azzal, hogy a zeneszerző Kis szonatináját a bossa nova műfajában szólaltatta meg zenészeivel együtt a zongoraművész, azonnal Brazíliában érezhettük magunkat. Vagy, ugyanígy, Oroszországból indulva, Csajkovszkij A hattyúk tava című művének blues-os átiratával az USA afroamerikai közegében érezhettük magunkat.
A zenés utazáshoz – s az este különleges hangulatához ez is sokat tett hozzá – négy LED-falon az adott ország táj- és látképeit vetítették ki nekünk, illetve azt a hangulatot, ami a művésznőben e szerzemények zongorázása közben teremtődik meg. A produkciónak ez a része Fülöp Csaba munkáját dicséri.
Ám azt, hogy Szentpéteri Csilla mennyire sokoldalú művész, nemcsak a klasszikusok modern zenei átirata mutatta meg számunkra, hanem a művésznő saját szerzeményei is, például a drámai hangvételű A 8. napon című szám. Az a szerzemény, amely bibliai asszociációkat ébresztve arról számol be, hogy az Isten által hét nap alatt megteremtett világ nyolcadik napján, azaz korunkban mennyi rossz és baj felé sodorja magát az emberiség. Kevésbé drámai, de annál érdekesebb produkció volt a szintén Szentpéteri Csilla szerezte Sirokkó, amelyet a híres A Keresztapa című film ihletett, és egy hamisítatlan szicíliai szerelem történetét beszéli el. De hogy a nézők arról is képet kapjanak, hogy milyen komoly zenei alapokkal, milyen komoly szakmai indíttatással rendelkezik a művésznő, az est folyamán hallhatták Liszt Ferenc Consolationsát is, mégpedig Szentpéteri Csilla szóló előadásában.
Azt gondolom, hogy aki jelen volt a majdnem két órás koncerten, feledhetetlen élménnyel távozott, és ez a különleges utazás még közelebb hozta hozzá az amúgy is egyre közelgő karácsonyi ünnepeket.
Gyürky Katalin