Ha a Renée Webster rendezte ausztrál film kapcsán valaki a címe, a Hogyan tegyünk boldoggá egy nőt alapján olyasfajta vígjátékot remél, mint a sokak körében megunhatatlanul népszerű Mi kell a nőnek?, akkor ezt az alkotást nem neki találták ki. A történet ugyanis méltán kapta meg a dráma, nem pedig a komédia jelzőt.
Mégpedig amiatt a fontos társadalmi probléma miatt, amely a könnyednek tűnő „köntöse” mögül előbújik. Ez pedig nem más, mint a középkorú emberek egyik legnagyobb problémája: a párkapcsolattal, ezen belül a szexuális élet milyenségével kapcsolatos, életközepi válságként is kezelhető gondok tömkelege.
Ezt kívánja orvosolni egy „csapat” barátnő is a főszereplő Gina (Sally Phillips) életében, amikor az ötvenedik születésnapjára – kihűlőfélben lévő, két éve szexmentes házasságát és házaséletét is orvoslandó – odarendel a lakásába egy escortfiút. Gina azonban annyira megdöbben, és annyira hűséges akar lenni az őt régóta elhanyagoló férjéhez, Adrianhez (Cameron Daddo), hogy szex helyett azt kéri a fiútól: takarítsa ki a lakását.
A srác, Tom (Alexander England), miután Gina barátnői két órát kifitzettek neki, jobb híján – félmeztelenül, adonisz testét bevetve – rendbe rakja Gináék otthonát. A történet ezzel véget is érhetne, ha Gina életközepi válságának nem lenne még egy bugyra: jelesül, hogy épp ezekben a napokban rúgják ki Mentőöv nevű válságkezelő cégtől, ahol jó pár évet lehúzott. Ám, mielőtt távozna, utolsó megbízatásaként még el kell látogatnia egy csőd szélén áll költöztető céghez, elindítani annak csődeljárását.
Ahol az egyik alkalmazott nem más, mint a másodállásban escorttevékenységet folytató, hozzá kiküldött fiú, Tom. Erre mondhatjuk, hogy nincsenek véletlenek: a cég nyilván nem akar csődbe menni, Ginának pedig új állásra van szüksége, így – ismervén szingli, elvált, vagy épp kapcsolatban élő, de mégis unatkozó, s főleg, szexuálisan kielégítetlen barátnőit – a költöztetők Gina vezetésével profilt váltanak: takarítást extrákkal.
Ettől kezdve a film – bár átcsúszhatna valóban olcsó komédiába is – több szempontból sem ezt teszi. Mert rengeteg mindenre rávilágít, amire a negyvenes-ötvenes években járó korosztály magára ismerhet. Például beszámol egy vállalkozás beindításának nehézségeiről – még akkor is, ha ez itt elsősorban abban mutatkozik meg, hogy Tom például nem elég jó a takarításban – őt erre kell „kiképezni”, ám annál jobb a szolgáltatás másik összetevőjében, míg társának, Anthonynak (Ryan Johnson) épp a szex terén van hová fejlődnie.
És Ginának bizony ki kell találnia, hogy kihez is küldhetné el kollégáját egy kis „tanulmányútra”. Ám Ginának másra is figyelnie kell: a céget felkereső nők egymástól nagyban eltérő igényeire. S jó vezetőként bizony ezeket az igényeket is – a megfelelő „takarítót” küldve hozzájuk, tehát a fiúkon keresztül – ki kell elégítenie.
Miközben a saját magánélete továbbra is romokban hever, ahogy romokban van a legidősebb, ezért escorttevékenységet nyilván nem, csak némi informatikai feladatot a cégben elvállaló kollégájának, Steve-nek is (Eric Thomson). Ám ne higgyék, hogy a film „olcsó” megoldással él a kettejük közeledését illetően, s klisészerűen hozza össze őket. Korántsem, hisz – elvileg – mindketten házasok. Hogy miért írtam, hogy elvileg, azt nem árulom el. Ennek felfejtését önökre bízom.
Ahogyan azt is odabízom, hogy nyugodtan gyönyörködjenek ezeknek az egytől egyig kiváló színészeknek a játékában, és a film ausztrál operatőri világára jellemző csodálatos színeiben. Meg az óceánban, ahol Gina és barátnői valóban „csapatot” alkotva, még a medúzákkal is dacolva minden reggel több kilométert leúsznak. Ami látszik is rajtuk. S aminek köszönhetően nem véletlen, hogy a hozzájuk elvileg takarítani érkező, tőlük jóval fiatalabb férfiak észre se veszik a közöttük lévő korkülönbséget. A film tehát – amit ezúttal szíves figyelmükbe ajánlok – életszemléletet is formál: arra is tanít, hogy hogyan maradjunk egészségesek, fittek – és kívánatosak – negyven, sőt ötven felett is.
Gyürky Katalin