Mit tegyünk, vagy éppen mit ne tegyünk, hogy szerencsésen búcsúztassuk az óévet december 31-én, és hogy valóban boldogan induljon az újév január 1-én? A szilveszteri szokásokról, hagyományokról és babonákról Bartha Elek, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajztudományi és Muzeológiai Intézet professzora mesélt a hirek.unideb.hu portálnak.
A szilveszterhez és az újévhez kötődő folklór hagyományok alapvetően az ünnep kettősségét tükrözik: egyrészt a mögöttünk hagyott esztendő elengedéséhez, másrészt az előttünk álló naptári év kezdetéhez kapcsolódnak.
Az óévbúcsúztató hagyományaiban az ókori római szaturnáliák szokásai élnek tovább. Természetes módon fonódik bennük össze a régi pogánykori lakomák, zajos mulatságok hangulata az előttünk álló évre mutató, bőséget, egészséget, boldogságot varázsoló rítusokkal, az ezekhez igazodó viselkedésformákkal
idézte fel a hagyományok történelmi eredetét Bartha Elek.
Tipikus évfordulós jellegűek azok a szokások, amelyek fő eleme a zajkeltés, a hangos megnyilvánulások, a tülkölés, a petárdák durrogtatása, míg a korábbi időkben a lövöldözés, vagy az ostorpattogtatás volt szokásban. A zajkeltő rítusok célja az átmenet időszakában, az éjjeli órákban a gonosz, ártó erők távoltartása, elijesztése.
Jó példa erre a hajdúszoboszlói szilveszteri kongózás, amelynek párhuzamai más elnevezésekkel a magyar nyelvterület számos vidékén előfordultak. Az utcákon kolompolva, ostort pattogtatva, dudálva, lövöldözve vonultak, miközben a harangok is megszólaltak. A hagyományt a helyi eredetmagyarázó monda a törökök feletti győzelemhez kapcsolja, valójában ennél sokkal ősibb, évezredes múltra vezethető vissza. Egyenes folytatásai az ehhez hasonló tradicionális szokásoknak a mai szilveszteri utcai vonulások, az újév várásának a köztereken látható közösségi formái
sorolta a professzor.
De milyen babonák vannak a magyar néphagyományban, mit szabad, mit nem, és mi az, amit ilyenkor feltétlenül meg kell tennünk, hogy boldog legyen az új esztendő?
Az új esztendőre vonatkozó szokások és hiedelmek elsősorban régi és újabb, előre mutató analógiás rítusokat és képzeteket tartalmaznak. Céljuk a védelem a ránk leselkedő rossztól, az, hogy általuk elkerüljük a betegséget, a nélkülözést és minden balszerencsét. Ezzel szemben az ilyenkor végzett cselekvések szimbolikája a bőséget, az egészséget, a gazdagságot, a boldogságot volt és van hivatva elősegíteni a kezdődő új esztendőre. Ezeket a hatásokat pedig a múltban is – és sok tekintetben napjainkban is – elsősorban a szilveszteri és újévi táplálkozási, társadalmi, viselkedési előírásokkal és tabukkal kívánták és kívánják biztosítani
hangsúlyozta a Bartha Elek.
Ahogyan más ünnepek, kiemelt időszakok alkalmával, szilveszterkor is vannak hagyományosan az alkalomhoz kapcsolódó rítusételek.
Ma is széles körben ismertek azok az ételek, amelyek hagyományosan ehhez az időponthoz kapcsolódnak: a virsli, a lencse, az újévi malac, a kocsonya vagy a korhelyleves. A lencse – amit lehetőleg az újév első étkezésére kell fogyasztani – a pénzbőség képzetét vetíti előre, hasonlóan más aprószemes terményekhez. Tiltottnak számít ugyanakkor a tyúk, amely hátrafelé kapar, így elkaparja a szerencsét, vagy a pulyka, amely mérges természetet hoz magával, vagy pedig a hal, amellyel elúszhat a szerencse. A lehetőség szerint még reggel elfogyasztott méz, vagy más édesség viszont a hiedelem szerint megédesíti majd az előttünk álló időszakot
„tálalta” a tiltott és ajánlott szilveszteri ételeket a néprajzprofesszor.
Az óévbúcsúztatóhoz azonban számos tabu és tiltás is kapcsolódik.
Ilyenkor nem visszük ki a házból a szemetet, nem teregetjük ki a ruhákat, nem kérünk és nem adunk kölcsön semmit. Akik ragaszkodnak a babonákhoz, általában azt is kerülik, hogy bármit is kiadjanak a portáról. Amellett, hogy ennek megszegése a hiányt, a nélkülözést idézhetné elő, ősi hiedelem szerint a kiadott javak sebezhetővé is tehetik az ott lakókat. Tiltott dolognak számított a legtöbb házimunka: a mosás, vasalás, a varrás, a söprés és a takarítás is. Hacsak nem volt elengedhetetlenül szükséges, nagyszüleink idejében még orvost sem hívtak ilyenkor, és napközben feküdni sem volt javasolt, mivel tartottak a betegségtől. Balszerencsét tulajdonítottak annak is, ha az újévkor a ház első látogatója nő volt, lányok, asszonyok ezért lehetőleg nem is mentek vendégségbe vagy a szomszédba ezen a napon – legalábbis a néphagyomány szerint
mondta el a tabukról Bartha Elek.
Az évkezdet jó alkalom a jóslásokra is, hogy megtudjuk, mit hoz számunkra az új év?
Hagyma- és fokhagyma kalendáriumból következtetni lehet arra, hogy milyen idő várható az eljövő hónapokban. A leányok pedig ólomöntéssel tudhatják meg, férjhez mennek-e az évben. Kéményseprővel találkozni szerencsét jelentett, ezért sok helyen jártak köszönteni, jókívánságokat mondani a kéményseprők, akik ilyenkor szerény ajándékot, vagy pénzadományt is kaptak
idézett fel néhány újévi szokást.
Bár a szilveszterhez s az újév köszöntéséhez világszerte, országonként, tájegységenként és a családokban is más és más szokások kapcsolódnak, bízzunk abban, hogy mindannyiunk számára sikeres, békés és boldog új esztendőt hoz majd 2025
zárta a beszélgetést Bartha Elek.
Forrás: Debreceni Egyetem M. Tóth Ildikó Sajtóközpont
Hozzászólások