Lili évekkel ezelőtt az ország egyik első (ha nem a legelső) terápiás iskolakutyájaként állt „munkába” a Kút utcán a Napraforgó Waldorf Iskola tanulóinak legnagyobb örömére. A higgadt, nyugodt, barátságos, kissé mackós testű állat hamar az intézmény kedvence lett és ahogyan az iskola közleményében szerepel: „az összes diák kutyaterápiára akart járni”. Tíz évnyi örömet adott sok száz gyereknek és felnőttnek.
A közkedvenc Lili idővel a közösség szerves tagjává, kollégává és baráttá vált. Bár soha nem tanult pedagógiát, mégis ő tudta a legjobban: minden gyerek jó, pont úgy jó, ahogy van. Ezt tanította mindenkinek. Boldoggá tett bárkit, aki csak megfordult körülötte. Minden továbbképzést becsülettel végigült (vagy feküdt…), ismerte a csengetési rendet, utálta a szünetet és a hétvégét, mert akkor nem „dolgozhatott”.
Jópár ellopott tízórai, még több sáros mancsnyom, néhány kirámolt szemetes és megszámolhatatlanul sok meseszép pillanat maradt meg az emlékekben.
Ahogy gazdája, Farkas Diána emlékszik rá: „Lili mellett gyerekjáték volt megtapasztalni, hogy jó és szerethető mindenki.”
Ugyan Koda, az utód már korábban megérkezett, neki azonban már nagyon magas elvárásoknak kell megfelelnie Lili után és bizony sok tanulás áll még előtte. Lilivel Farkas Diána, az iskola gyógypedagógusa és a jelenlegi első évfolyam osztálytanítója dolgozott és Szűcs András, a Hajdúsági Vakvezető- és Segítőkutya Képzésért Alapítvány kiképzője készítette fel a feladatra.
