A bevezetőmben említett klisék a film főszereplője, Gergő (Mészáros Béla) életvitelére vonatkoznak: amikor megismerjük, negyvenéves, filmkritikusként dolgozik az egyik épp csődbe menni készülő internetes lapnál, s természetesen falja a csajokat. Csakhogy egyiknél se bír megállapodni, mert ő a tökéleteset keresi. Nos, szerencsére ezzel a helyzetfelvázolással a film le is húzza a klisék rolóját, mégpedig a Gergőhöz tartozó vagy hozzá „odakeveredő”, az ő további sorsát is nagyban befolyásoló szereplőknek egyfelől a története miatt, másfelől az őket megformáló színművészek átütő játéka miatt.
Gergő csajozásával mindaddig nem is lenne gond, amíg nem ismerjük meg a szívbeteg, épp szívátültetésre váró édesanyját, akinek, ha pár napon belül nem érkezik meg az új szíve, bizony nincs esélye az életben maradásra. S mivel Gergő bevallottan imádja az édesanyját – amin nem is csodálkozhatunk, hiszen a hölgy igencsak vagány: a művészkörökben otthonosan mozgó, kórusban éneklő, nagyvilági dáma, akit nem mellesleg a még mindig fergeteges formában lévő Básti Juli alakít –, s mivel tudja róla, hogy minden vágya egy unoka, anyja „halálos ágyához” odaviszi a szomszéd „csajt”, az egyébként valamelyik exétől épp várandós Sacit, s mint a barátnőjét mutatja be. Ezzel a „kegyesnek” tűnő hazugsággal aztán a főhőssel kapcsolatban tényleg minden további megszokott, romantikus sztorit elfelejthetünk, mert a mama az új szívet megkapva nemhogy nem hal meg, hanem ettől kezdve ő várja leginkább a baba érkezését.
Az innentől kezdve minden klisétől mentes film tehát annak a hazugságok hálójába keveredő fiatalembernek a története, akinek Saci sem könnyíti meg a dolgát, hisz nemcsak, hogy beköltözik hozzá, de valahogy mindig rosszkor van rossz helyen – már ami Gergő további csajozásait illeti. A Sacit alakító Tenki Réka – aki a második gyermekével valóban várandósan forgatta a filmet – tökéletesen hozza ezt a szeleburdi, minden lében kanál, volt sztriptíztáncosnő-karaktert, akiben azonban – ha épp nem akarja tudatosan elfojtani – egy nagyon is érzékeny és szép lélek lakozik. Kettejük bonyolult egymásra találása vagy épp nem találása a kérdés tehát a filmben, hisz a mamát, akinek „nagyon várták a szívét”, ha már megmentették az orvosok, nem kéne újra a halálba kergetni az igazsággal.
A Básti Juli megformálta karakter egyébként köszöni, jól van: Orosz Dénes filmje azért is szerethető, mert behozza a még mindig bombázó mama mellé a korábbi magyar filmekben gyakran a párját alkotó Cserhalmi Györgyöt is, Károly személyében, mint a „soha nem késő újrakezdeni” szerelmi partnert. Aki nem mellesleg azzal a szomszédjában lakó, Gézát alakító Bodrogi Gyulával „leskelődik” Gergőék gangjáról, akinek filmbéli jelenléte szintén nagymértékben melengeti a szívünket.
Miközben az egész történet tényleg a szív körül forog, ami így karácsony tájékán nem is baj. A mama transzplantációjával kapcsolatos Gergő–féle mondat, hogy „várjuk a szívet, nagyon”, tulajdonképpen a filmben a szerelemre váró összes karakterre jellemező. De hogy közülük hánynak teljesül a vágyakozása a megtalált partnere szívét illetően, azaz hány páros élete záródik happy enddel, arról már győződjenek meg Önök.
Ne hagyják ki ezt a fergeteges humorral teli, rendkívül kedves filmet, amiben továbbra is csak ámulni lehet a fiatalabb és idősebb generációhoz tartozó színművészeink profizmusán.
Gyürky Katalin