Lassan véget ér az egy hónapos érzelemáradat, az örömhömpölygés, a dühcunami, már csak a bronzmeccs és a finálé van hátra a foci vb-ből. Persze a legtöbbeket a francia-horvát döntő foglalkoztat: nézzük a köznép álláspontjainak verziót, a tényfeltárás szándéka, de a teljesség igénye nélkül.
"Hajrá, Horvátország! A mi kutyánk kölke, kis dél/közép/kelet-európai ország, kevesebben vannak, mint mi, mégis győzhetnek!"
"Horvátok? Több száz évig a magyar királyi korona alá tartoztak, mégis lenéznek mindenkit, minket is. Akkor már inkább a csigazabálók!"
"A horvátok nem rosszak, de a kieséses szakaszban egy meccset se nyertek meg a rendes játékidőben, akkora mázlijuk van, mint a köztársasági elnökük kebelmérete! Nagy!"
"Franciák? Alig van köztük francia francia: a francba velük, nyerjenek a horvátok!"
"Hajrá, Franciaország! Ők a legjobb csapat, aki egy kicsit is ért a focihoz, tudja, hogy úgy igazságos, ha ők győznek!"
"Olyan jóképű az a Rui Patríció! Ők már kiestek?"
"Teljesen mindegy, ki nyer, én a németeknek szurkoltam."
"Teljesen mindegy, ki nyer, én az argentinoknak szurkoltam."
"Teljesen mindegy, ki nyer, én a belgáknak szurkoltam."
"Teljesen mindegy, ki nyer, én az angoloknak szurkoltam."
"Teljesen mindegy, ki nyer, én magyar vagyok, a magyaroknak szurkolok."
T. Cs. Zs.