Ma 100 éve született Dr. Gábor Aurél, belgyógyász, az orvostudományok kandidátusa, a magyar mentésügy történetének egyik meghatározó alakja, a rohamkocsin születő modern mentőorvoslás meghatározó szereplője, akinek személyes rátermettsége, kortársai közül messze kiemelkedő tudása, szakmai affinitása és szervezőkészsége talán az egyik legfontosabb tényezője volt a modern oxyologiai szemlélet kialakulásának.
Dr. Gábor Aurél 1948-ban a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi oklevelet.
A Gábor Aurél által „alkotott” oxyologia elnevezés – mint szakszó – 1963-ban jelent meg először nyomtatott formában az Országos Mentőszolgálat első, a kor tudományos eredményeire támaszkodó oktatókönyvében. A szó etimológiája a görög oxys, oxeia, oxy szóból ered (ami „ütésszerű, gyors, éles, heveny”), mely jelentéstanilag megegyezik a latin acutus, acuta, acutummal, de mégsem lehet azonosítani az előbbivel, mert az oxyologia által ellátandó folyamat – érvelése szerint – három kritériumnak felel meg: 1. hirtelen keletkezik, 2. súlyos, 3. magas az időfaktora.
A korábban felbukkanó „akutológia” terminológia Gábor Aurél szerint elfogadhatatlan, azt erőltetett hibridnek tartotta. Az amerikaiak által használt „emergentology” kifejezést is elutasította, mert magyarul olyan képtelenségként hangzana, mint a „sürgősészet”.
Ő volt az első, aki Magyarországon foglalkozott az időmenedzsmenttel és a progresszív betegellátással. Továbbképzéseken, majd az egyetemeken is oktatta ezeket a fogalmakat. Részt vett annak képzési és továbbképzési rendszernek a kidolgozásában, amely azt célozta meg, hogy az akkoriban is jellemző orvoshiány enyhítésére, a mentőszolgálatnál dolgozó középkáderekből (mentőápolókból) orvossegédeket (a mai mentőtisztek elődjét) képezzenek.
Testvére, Gábor Artemisz (1936–2022) opera-énekesnő Debrecenben született.
Forrás: Országos Mentőszolgálat és Wikipédia
Hozzászólások