Idézetekkel emlékezünk meg Hofi Géza születésnapjáról.
Az igazságból elveszett az „i”!
A barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, „csendesen” meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen ott van!
Az országnak nem most lett rossz! Neeem. Most vették észre!
Én elszabtam,
te elszabtad,
ő elszabta,
mi elszabtuk;
ha elszabtuk,
hát elszabtuk,
utólag már szabhatjuk.
…ott ültek velem szemben Cenzék… Cenzné, meg az ura… Az, a Cenzúra, hát Te! Dicsértek, hogy: Géza, remek! És milyen közéleti, meg kitűnő, meg politikus, hát amit tegnap is mondtál, azt többet ne mondd!
A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll.
Az elvtársak kedveskednek az egyháznak. …hátha odaadja a perselyt.
Anyósomnak mondtam, hogy mama, ne csinálja már, hát jogállamban fogunk élni. „Már megint költözünk?”
Most már azért csak más. Most már többpártrendszer van… illetve rendszer még nincsen, de több párt az már van.
Anyósom, az puff, mindjárt eldobta magát. Igaz, löktem is rajta.
Drága elvtársnők, drága elvtársak! Drága minden.
A humorérzéket senkitől sem lehet adó formájában levonni! Ez lehet az egyetlen magántulajdon, amit senkitől sem vehetnek el.
Akinek nem inge, az ne vegye magára. De akinek inge, az végre öltözködjön már föl!
Az ember ne akkor beszéljen, amikor annyit tud beszélni, hogy betölti a két órát, hanem amikor olyan mondanivalója van, aminek a súlya két óra.
A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.
Forrás: citatum.hu és retromuzsika.hu
Hozzászólások