Blaha Lujza a magyar színjátszás nagyasszonya, a nemzet csalogánya 175 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot, 1850. 09. 08-án Rimaszombaton, Riedl Lujza néven.
Szülei vándorszínészek voltak, így már korán gyermekszerepeket vállalt Kölesi Lujza néven. 1866-ban vette feleségül Blaha János karmester, aki sokat foglalkozott a zenei képzésével. Férje 1871-es halála után még kétszer házasodott, először egy földbirtokossal kötötte össze az életét, majd válásukat követően Splényi Ödön báróhoz ment feleségül.
Blaha Lujza a debreceni színházban lett országos hírű primadonna, majd 1871-től a pesti Nemzeti Színház, egy időben pedig a Népszínház tagja volt. Ebben az időszakban vált a magyar nyelvű színjátszás profi szakmává és kapott színházépületet. A magyar sztárszínésznő ebben a folyamatban játszott kulcsszerepet, aki ráadásul leginkább népszínművekben és operettekben csillogott, így kiérdemelve a „nemzet csalogánya” nevet. Sőt, miután a népszínmű és a népopera kezdett kimenni a divatból, Blaha Lujza prózai szerepekben is bizonyította a színésznői tehetségét. Blaha Lujza kapta meg először az Örökös Tagságot a Nemzeti Színházban, amely címet 1901-ben hoztak létre.
„Szépséges nagyasszony,Tündére ennek a csodás kis világnak”
írta róla Ady Endre a Blaháné című versében.
Ebből is látszik, hogy a legendás színésznőt mekkora kultusz övezte a maga idejében.
Blaha Lujza azért is válhatott a kor általános nőideáljává, mert híresen kedves volt mindenkihez, népszerűségéhez pedig az is hozzájárult, hogy nem csak a színházba járó úri közönség érezhette őt magához közelinek, hanem a nemzeti kultúra fellendülésével a szegényebb társadalmi rétegek is. A színésznő örömmel vegyült el a földművesek és családjaik között, miközben persze a saját szerepeire való felkészülés okán tanulmányozta is őket.
Blaha Lujza 1926-ban, 76 éves korában hunyt el, a temetésén sok tízezer tisztelője búcsúztatta egy korszak nőideálját.
Hozzászólások