Mint minden évben, most is azokra a hősökre emlékezünk március idusán, akik életüket, szabadságukat áldozták egy eszméért, s a hazájukért.
Idén 178 éve annak, hogy 1848. március 15-én Pest-Budán kitört és vér nélkül győzött a forradalom. Az Európában végigsöpört forradalmi hullám elérte a fővárost, s a nemzeti szuverenitás és a polgári átalakulás jelszavaival – „egyenlőség, szabadság, testvériség” – honfitársaink bátor szívvel álltak ki a Habsburg elnyomással szemben. Értelmiségiek, politikusok és államférfiak – Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Széchenyi István és még sokan mások – álltak a forradalom ügye mellé.
A Pilvax-kör, melynek tagjai között volt Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, március 14-én este döntöttek: a bécsi forradalom nyomán cselekedni fognak. A másnapi események minden egyes perce történelmi jelentőségű: a 12 pont felolvasása; Landerer és Heckenast nyomdájában a pontok-, valamint a Nemzeti dal kinyomtatása; a Nemzeti Múzeumnál tartott nagygyűlés; a sajtóvétség miatt bebörtönzött Táncsics Mihály újságíró szabadon bocsáttatása a börtönből; este a Nemzeti Színházban játszott Bánk bán című „tiltott” előadás.
A forradalmi ifjúság heve, győzelmi mámora azonban nem tarthatott sokáig: a szabadságharc elbukott és következtek a megtorlás évei, melyek során a magyarok titokban ápolták e nap emlékét.
Március 15-e 1928-ban vált nemzeti megemlékezéssé, amelyet immár hivatalosan is megtartottak. Az 1991. évi VIII. törvény alapján, amelyet a 2012-es Alaptörvény is megerősített, hivatalos nemzeti ünneppé minősítették.
Forrás: Wikipédia
Hozzászólások