Ötvenhárom éves korában elhunyt a korábbi kiváló labdarúgó és edző, Szinisa Mihajlovics – írja családjának közleménye alapján a Corriere dello Sport.
A horvát-bosnyák édesanyától és szerb édesapától származó Szinisa Mihajlovics 2019 júliusa óta küzdött leukémiával – írja az NSO.
A kőkemény játékáról és a támadásokban is aktív szerepéről elhíresült 63-szoros jugoszláv válogatott hátvéd Vukováron született, első profi klubja az újvidéki Vojvodina volt. Innen a Crvena zvezdába szerződött, majd az időközben polgárháborúba sodródó hazájából Olaszországba vezetett az útja, itt teljesedett ki profi karrierje.
1992 és 1994 között az AS Roma játékosa volt. A szerb köztévének később azt nyilatkozta, ez volt pályafutása két legrosszabb idénye, ám teljesítményével felhívta magára a Sampdoria figyelmét, amelyet négy éven át erősített. Az 1998 és 2004 közötti időszakban a másik fővárosi nagy klubban, a Lazióban futballozott, amellyel megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupájának utolsó, 1998–1999-es kiírását. A 1999–2000-es idényben bajnok lett, 2004-ben kupát nyert, majd még két esztendőt játszott az Interben – itt fejezte be játékos-pályafutását.
Szabadrúgásból 28 alkalommal szerzett gólt a Serie A-ban – ezzel a mai napig csúcstartó az olasz élvonalban.
A jugoszláv nemzeti csapatban egy Feröer ellen 7–0-ra megnyert Eb-selejtezőn mutatkozott be. A „plávik” hiába jutottak ki a kontinenstornára, az ország háborús agressziója miatt a válogatottat kizárták a tornáról, így Mihajlovicsnak 1998-ig kellett várnia ahhoz, hogy világversenyen szerepelhessen.
A franciaországi vb-re a számunkra nem túl szép emlékű, Magyarország elleni pótselejtezőkön át jutott ki Jugoszláviával. A budapesti 7–1-es és a belgrádi 5–0-s győzelem során végig a pályán volt, az első összecsapáson gólpasszt is adott.
Az 1998-as vb-n a jugoszlávok első meccsén – hogyan máshogyan – szabadrúgásból vette be Irán kapuját (1–0), az Egyesült Államok elleni, hasonló siker alkalmával gólpasszt jegyzett. A jugók a nyolcaddöntőben, Hollandia ellen (1–2) búcsúztak.
A 2000-es Európa-bajnokságon az országból kilenc évvel azelőtt kiváló Szlovénia volt az első ellenfél, a 3–3-as végeredményt hozó mérkőzés Mihajlovics számára már a 60. percben véget ért egy piros lappal. Norvégia legyőzését a lelátóról nézte végig, a spanyolok elleni 4–3-as vereség és a Hollandia elleni negyeddöntőben elszenvedett 6–1-es pofon során végig a pályán volt.
Az időközben a Szerbia és Montenegró névre váltó szövetségi állam válogatottjában 2003-ban Finnország ellen (0–3) játszott utoljára. A nemzetközi mezőnyben 63 válogatott meccsen 10 gólig jutott.
Miután befejezte labdarúgó-pályafutását, az Internél régi barátja, Roberto Mancini edzői stábjának tagja lett. Első vezetőedzői állását 2008 novemberében a Bolognánál kapta meg, ahol fél év után menesztették, miután a gárda visszakerült a kiesőzónába.
Ezt követően Szicílián vállalt munkát: a Catania nem szerepelt rosszul irányításával, ám az idény végén mégis lemondott. Pályafutásának következő állomása Firenze lett, két idényben is a középmezőnyben végzett a Fiorentinával.
2012 tavaszán a Szerb Labdarúgó-szövetség felkérte, vezesse ki a válogatottat a 2014-es brazíliai világbajnokságra – a selejtezőcsoportban csak a 3. helyen végzett déli szomszédunk, Mihajlovics pedig továbbállt a Sampdoriához, amelyet első idényében megmentett a kieséstől. A következő kiírást hiába kezdte jól Genovában, távozott a klubtól.
2015-ben a Milan edzőjének nevezték ki – ő volt az, aki bizalmat szavazott a 16 éves, azóta világklasszissá fejlődő olasz kapusnak, Gianluigi Donnarummának. 2016 és 2018 között a Torinót irányította, legjobb eredménye egy Olasz Kupa-ezüst volt a gárdával.
2018 júniusában mindössze kilenc napig volt a Sporting edzője – miután akarata ellenére változtattak edzői stábján, felmondott Lisszabonban.
2019 júliusában visszatért Bologna élére, ahol Nagy Ádám is a játékosa volt. Ebben az évben megrázó hírt jelentett be: leukémiával diagnosztizálták – a munkát súlyos betegsége ellenére folytatta. Ez év októberében sikeres csontvelő-átültetésen esett át.
2022 szeptember elején a rossz idénykezdés után menesztették a klubtól. December elején Belgrádban még tiszteletét tette egy könyvbemutatón, ám állapota rosszabbra fordult, december 16-án pedig szervezete feladta a küzdelmet.
„Rendkívüli profi, mindenki számára megközelíthető, jó ember volt. Bátran küzdött egy szörnyű betegséggel. Köszönet az orvosoknak és ápolóknak, akik szeretettel és tisztelettel kezelték az elmúlt években” – közölte családja.
(NSO/HP)
Hozzászólások