A Hajdúszoboszlói Járásbíróság 2019. április 10-én hirdetett ítéletet annak a vádlottnak az ügyében, aki pénztárosként elsikkasztotta a gondozottak pénzét egy hajdúszoboszlói idősotthonban. A bíróság bűnösnek mondta ki a vádlottat 22 rendbeli sikkasztás bűntettében, 4 rendbeli sikkasztás vétségében és 15 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében, ezért őt halmazati büntetésként 7 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint végleges hatállyal eltiltotta a gazdasági ügyintéző pénztáros foglalkozástól.
Sz. É. a büntetés kétharmad részének letöltését követően feltételes szabadságra bocsátható. A bíróság a vádlottal szemben több mint 15 millió forint vagyonelkobzást rendelt el.
Az ítéleti tényállás szerint Sz. É. gazdasági-ügyintézőként és pénztárosként dolgozott egy hajdúszoboszlói idősek otthonában. Ő bonyolította többek között a készpénzes ki- és befizetéseket, átvette a pénzküldeményeket, kezelte az idősek nyugdíját, zsebpénzét. Feladata volt az is, hogy az ellátottak által, megőrzésre átadott betétkönyveket, értékpapírokat, készpénzletéteket kezelje, de neki kellett adminisztrálnia és átadnia a hagyatékokat is az örökösöknek. A papíralapú ügyintézés mellett egy pénztárprogramban és egy számítógépes programban is rögzíteni kellett volna a pénzmozgásokat, ezt azonban a vádlott igen hiányosan tette meg, így leplezve az általa elkövetett bűncselekményeket.
A vádlott tevékenységét részben az otthont működtető kft. pénztárellenőrének, részben az intézmény vezetőjének kellett volna ellenőriznie, helyszíni és átfogó ellenőrzésre azonban nem került sor. A idősek otthonának egyébként volt pénzkezelési, valamint érték-, és vagyonmegőrzési szabályzata is.
A vádlott kilenc idős asszony pénzét sikkasztotta el. Egy 78 éves néni például a temetésére fizetett be a házipénztárba 500 ezer forintot, 800 ezer forintot pedig az otthon alapítványának akart adományozni, de a pénz megakadt a vádlottnál. Egy másik gondozott 2,4 millió forintot akart letétbe helyezni, a vádlott ezt is eltulajdonította. Több esetben látra szóló betétkönyvekből vett ki százezreket, az érintettek hozzájárulása és tudomása nélkül. Volt erre lehetősége, hiszen általános meghatalmazással rendelkezett.
Egy 80 éves gondozottól 1,1 millió forintot szerzett meg így, de ezt követően még az idős asszony 220 ezer forintos zsebpénzét is magához vette. Egy másik bentlakó számlájáról több részletben másfél millió forintot vett ki, amelyben a sértett temetésére félretett félmillió forint is benne volt – részletezi a vádirat. A 85 éves asszonyt 2015-ben végül az otthont működtető kft. költségén temették el. Sz. É. két alkalommal felvette az elhunyt gondozottak nyugdíját is, máskor pedig nem adta át a hagyatékokat. Az egyik esetben három örökös 5 – 5 ezer forintját tartotta vissza. Az otthont is megkárosította, több mint 8 és fél millió forinttal. Az intézménynek kiszállított gyógyszerek, és gyógyászati segédeszközök árát ugyanis csaknem egy éven át nem továbbította a beszállítónak, ez a végén majdnem 6,5 millió forintot tett ki. Ezen felül 2014-2015-ben a külsős ebédelők befizetéseit és a büfé bérleti díját sem tette be a házipénztárba. Az intézmény csaknem kétmillió forint plusz anyagi terhet vállalt a vádlott miatt, Sz. É. az elsikkasztott 16,4 millió forintból 3,3 milliót térített meg. Bűntette úgy derült ki, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság kereste az elhunyt gondozottaknak tévesen kifizetett nyugdíjakat, a pénz visszautalását pedig egy összefénymásolt hamisítvánnyal akarta igazolni, ez azonban a NAV figyelmét nem kerülte el.
Dr. Sal Ildikó bíró a büntetés kiszabásakor súlyosító körülményként értékelte, hogy a vádlott idősek sérelmére, a bizalmi viszonyt kihasználva követte el a bűncselekményeket, valamint a többszörös halmazatot. A bíró egyetértett az ügyészség azon álláspontjával, hogy erkölcsileg mélyen elítélendő, hogy az idősek temetésre félretett pénzét a vádlott saját célra használta. Ugyanakkor enyhítő körülményként vette figyelembe az időmúlást, továbbá kis részben azt, hogy a vádlott büntetlen előéletű, valamint a munkáltató ellenőrzésének teljes hiányát, amely közrejátszott abban, hogy a vádlott közel 3 évig „tevékenykedett”.
Az ítélet nem jogerős. Az ügyész 3 nap gondolkodási időt tartott fenn, míg a vádlott és védője fellebbezett a döntés ellen. Az ügy másodfokon a Debreceni Törvényszéken folytatódik.
Hozzászólások