1951. február 12-én ölte meg férje Bajor Gizi Kossuth- és Kiváló művész díjas színművésznőt, a Nemzeti Színház örökös tagját.
Beyer Gizella 1893. május 19-én született Budapesten. Édesapja, Beyer Marcell sváb gyökerekkel rendelkezett, s Németországban töltötte gyermekkorát. Édesanyja szlovén-olasz származású volt, s Valenčič Ágnesnek hívták. Egy ideig Beyer Marcell üzemeltette a Kálvin-téren lévő, jó hírű Báthory-kávéházat, de belebukott, s a család elszegényedett.
A kis Gizi az Angolkisasszonyok szerzetesrendnél nevelkedett, majd rögvest a színitanodába ment, de nem kérdezte meg erről a családját. 1911-ben a Színművészeti Akadémiára került, ahol 1914-ben fejezte be tanulmányait. Első fellépése a Nemzeti Színházban volt, a Kicsinyek című vígjátékban. A Vígszínház is szerződést ajánlott neki. A Nemzeti Színház tagja maradt élete végéig, két évad kivételével, amikor a Magyar Színházban játszott. Igazán a színpadon tudta megmutatni tehetségét, bár filmekben is játszott, sőt rendezett is. 1948-ban kapta meg az első Kossuth-díjak egyikét.
A Gizi nevet a színiakadémia főtitkára, Szentesy Lajos aggatta rá, a Bayor vezetéknévvel. 1930-ban, a Színművészeti lexikonban már Bajor Giziként szerepelt, azóta hívjuk így hivatalosan.
Magánélete
1920-ban hozzáment a tőle kilenc évvel idősebb ügyvédhez, Vajda János Ödönhöz, majd 1927-ben elváltak. 1929-ben ismét férjhez ment, mégpedig Paupera Ferenc országgyűlési képviselőhöz, aki a Földhitelbank vezérigazgatója volt. 3 évig tartott a frigy.
Utána kopogtatott a végzet, annak a férfinak a képében, aki később a vesztét okozta. Harmadszor is beadta a derekát dr. Germán Tibor fül-, orr- és gégespecialistának. A XII. kerületben lévő villájuk a budapesti művészvilág kedvelt találkozóhelye lett. A férj zsidó származású volt, de sikerült kijátszaniuk a nácikat. A ház padlásán bujkált az orvos, sok más zsidó társával együtt. Gizi pedig élete legnagyobb szerepét játszotta a földszinten: kábította a rendőröket.
Miután vége lett a II. világháborúnak, többször folyamodtak útlevélért a kommunista vezetéshez, de nem kapták meg. Tibor testvérei Angliába disszidáltak, s hozzájuk szerettek volna eljutni.
1951. február 12-én történt a tragédia: Gizit holtan, a férjét pedig haldokolva találták meg otthonukban. Egy papíron ez az írás állt: „Betegen nem lehet élni. Bayor Gizi” A korabeli sajtó sokáig cikkezett a történtekről. Azt írták, hogy a doktor évek óta kezelte felesége fülproblémáit, s szövetmintákat küldött sok helyre a világban. Állítólag nem zárták ki a rosszindulatú daganat lehetőségét. Germán, hogy megóvja az asszonyt a későbbi szenvedésektől, közös öngyilkosságot javasolt. Gizi nem ment bele, de ennek ellenére a férj morfiuminjekciót adott be neki, majd önmagának is.
A boncolás során kiderült, hogy a feleség füle egészséges volt, míg férjénél agykéregsorvadást találtak, tehát értelmi képessége régóta nem volt teljesen ép.
A színművésznő nevét, a villájában, Budán, a Stromfeld Aurél utca 16. szám alatt az 1952-ben létrehozott Bajor Gizi Színészmúzeum őrzi.
Forrás: Wikipédia
Hozzászólások