Megnyílt a Vojtina Bábszínház 101. kiállítása
2020. október 12-én az idén negyvenöt éves Vojtina Bábszínház megnyitotta az idei évada első, fennállása óta viszont már a százegyedik kiállítását, Figurák, avagy bábosok és bábuik címmel. A tárlat megnyitóján jártunk.
A tárlat egyik megálmodója és életre keltője, a Vojtina Bábszínház Játszószínházának művészeti vezetője, Láposi Terka köszöntötte a megnyitón egybegyűlteket. Elmondta, hogy az idei évadra öt kiállítás megvalósítását tűzték ki célul, amelyek tematikus sorozatot fognak képezni, s amely sorozatnak ez a mostani, a báb és bábos kapcsolatát láttató tárlata az első állomása. A kiállítás lényege Hilarion Gottfried Petzold német pszichológus szavaival fémjelezhető talán a leginkább: „A báb avatja az embert teremtővé, aki az alkotás állandó új próbálkozásaival azt reméli, hogy megtalálja önmagát, és aki ismételt életre keltésükkel életet kíván lehelni a bábokba, mert végérvényes megelevenedésük feloldaná az élet rejtélyét és a halál borzalmát. A báb másféle társ, mint a testvér, a felebarát. Élettelenségéből az kelti életre, aki saját bábjának választotta vagy megteremtette. A báb segítőnk az emberré válás folyamatában”. Ugyanakkor a művészeti vezető azonnal jelezte azt is, hogy ezt a kiállítást senki más nem nyithatja meg, mint a Vojtina Bábszínház igazgatója, Asbóth Anikó, akiben a teátrum alapító tagját is tisztelhetjük.
Asbóth Anikó a megnyitó beszédét épp a Vojtina Bábszínházhoz fűződő több évtizedes kapcsolata miatt személyes hangvételűre vette. Elmondta, hogy számára azért felemelő egy ilyen tárlat létrejötte, mert az itt kiállított bábokhoz, az előadásokról készült fotókhoz neki mind köze van. Vagy játszott annak idején az adott előadásban, vagy színházvezetőként volt a részese egy-egy alkotó folyamatnak. S amikor végignézte a tárlatot, minden egyes kép vagy báb kapcsán felötlöttek benne azok az érzések, amelyek a keletkezésük kapcsán jöttek létre benne. Ha pedig arról beszélünk, hogy milyen kölcsönhatásban működik a bábos a bábbal, elég, ha rápillantunk a tárlat plakátjára, ahol Telenkó-Oláh Tímeát láthatjuk azzal a balerina-bábbal, akit ő keltett életre. A bábos arcán itt minden tükröződik… Az igazgató kitért a tárlat technikai részleteire is: 62 előadás bábjait és 33 tervező munkáját láthatja itt a közönség, plusz egy olyan, egy egész falat betöltő fotómontázst, amelyen az eddigi előadásaikból válogatott fényképek láthatók. Köztük az az 1976-ban készült fotó, amelyen ő már bábszínészként volt jelen. S ami különösen izgalmassá teszi a tárlatot, az az, hogy játékra is invitál: a kiállításba ugyanis beletettek „ismétlődéseket”, és a látogatók megkereshetik, hogy miből van kettő a tárlaton. Illetve a fotókon látható báboknak a belső térben megkereshetik az eredetijét. Asbóth Anikó ezen kívül hangsúlyozta: ez a tárlat valóban egy sorozat része, s Láposi Terkának és alkotótársainak, Surányi Gergőnek és Ferenczi Viktóriának köszönhetően idén a további kiállításokon a mesteremberek, azaz a bábkészítők is meg fognak mutatkozni, a jelmezek is hangsúlyos szerepet kapnak, illetve a makettek, a porondon való játék lehetősége is előtérbe fog kerülni.
Láposi Terka a szót visszavéve a tárlat alapkoncepciója kapcsán a megtestesülés szóra helyezte a hangsúlyt: egy tárgy létrehozása valami olyasminek a megtestesülése, amely önmagában célt ad az életnek. Hiszen – idézve fent említett Hilarion Petzoldot – a világra teremtődésünk pillanatában elkezdünk tárgyakat alkotni, mert tudjuk, hogy a test elfárad, eltűnik, az általunk létrehozott tárgy viszont megmarad. Mint a 29500 éves Willendorfi Vénusz… Egy gyermek is folyamatosan életre kelti a tárgyait, szerepjáték formájában, s ezt teszi a felnőtt is, művészként. Hisz a bábszínész a tárgyal, tárgyakkal, azaz a bábokon keresztül valósítja meg önmagát.
A Figurák, avagy bábosok és bábuk című tárlatot október 13-ától november 22-éig lehet megtekinteni, hétfőtől péntekig 9 és 17 óra között, a hétvégi napokon pedig 9 és 12 óra között.
Gyürky Katalin
Hozzászólások