Ma van a gyermekek jogainak világnapja. 1989.november 20-án fogadta el ugyanis az ENSZ Közgyűlése a Gyermekjogi Egyezményt. Milyen minimum jogokat rögzített ez a nyilatkozat, egyáltalán, miért volt szükséges rögzíteni ezeket? Nem volt magától értetődő? Hogy állunk manapság a gyermekjogokkal és milyen téren lenne szükség még fejlődésre?
Napjainkban furcsán hangozhat, de a gyermekeket megillető jogok nem voltak mindig magától értetődőek. 1959. november 20-án az ENSZ Közgyűlése elfogadta a Gyermekek Jogairól Szóló Nyilatkozatot, melyek olyan jogokat tartalmaztak, mint a névhez, vagy épp az állampolgársághoz való jogosultság. A nyilatkozat betartása, vagy be nem tartása sajnos nem rótt kötelezettséget és szankciókat az országokra, így szükség volt egy olyan dokumentumra, aminek ratifikálásával teljesítést is vállalnak a tagállamok.
Erre napra pontosan harminc évet kellett várni. 1989.november 20-án ismét az ENSZ Közgyűlésén volt a világ szeme, akik ezen a napon elfogadták a Gyermekjogi Egyezményt, pár hónappal később pedig elérhetővé vált a ratifikálási lehetőség is az országok számára.
Az UNICEF honlapja szerint, az egyezmény
azoknak a jogoknak a minimumát tartalmazza, amelyeket minden államnak biztosítania kell a gyermekek számára, így a gyermekek életben maradását, fejlődését, védelmét és a társadalomban való részvételét biztosító jogokat.
Hazánk az elsők között, 1991-ben írta alá az Egyezményt, betartása pedig azóta is kötelező Magyarországon.
A kormány emberi jogokkal foglalkozó portálja szerint,
Magyarország Alaptörvénye kiemelt védelemben részesíti a gyermekkort. Kimondja, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Deklarálja továbbá, hogy a szülők kötelesek gondoskodni kiskorú gyermekükről. A gyermekek jogainak minél szélesebb körű biztosítása érdekében több törvény is módosult az elmúlt években, valamint figyelemfelhívó kampányokra is sor került hazánkban.Az Emberi Jogi Munkacsoport keretén belül külön Gyermekek Jogaiért Felelős Tematikus Munkacsoport hivatott foglalkozni a gyermekeket érintő aktuális kérdések megvitatásával, szakpolitikai javaslatok áttekintésével.
Az úgynevezett 3P Modell három csoportra osztja a kicsiket megillető jogokat, melyek az UNICEF szerint az alábbiak
- Védelem (Protection): Ez a gyermekek biztonsághoz való jogát jelenti. Eszerint a gyerekeket a bántalmazás, a kizsákmányolás és elhanyagolás minden formájával szemben védelem illeti meg.
- Ellátás, gondozás (Provision): Az egészséges testi és lelki fejlődéshez szükséges alapvető létszükségletek biztosítását jelenti. Ide olyan dolgok tartoznak, mint az egészségügyi ellátás, az oktatás vagy a táplálék biztosítása.
- Részvétel (Participation): A gyermekek életkoruk előrehaladtával be tudnak kapcsolódni a közösség életébe, képesek döntéseket hozni az őket érintő dolgokban. Az egyezmény ezen pontja az információhoz, valamint a vélemény, gondolat, vallásgyakorlás szabadságát kívánja biztosítani.
Szülőként olvastam először a 3P modellről és bizony, kicsit elszorult a szívem. Egyezmény szükséges ahhoz, hogy a táplálék és a név, valamint a biztonság megillessen minden gyermeket, hogy az állam és az egyén felelősséget vállaljon a legkisebbekért. A fenti modell csupán egy kicsiny szelete a rögzített gyermekjogoknak, és kizárólag olyan – tényleg minimumokat- tesz kötelezővé aminek betartása magától értetődő kellene, hogy legyen mindenki számára.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány októberi visszatekintése rávilágít arra, hogy az egyezmény a gyermekek körülményeire vonatkozóan állít fel kereteket a jogrendszerben. A boldog gyermekkorhoz azonban ennél sokkal több kell. Szükség van játékra, barátokra, szeretetre és a hibázás lehetőségére is. A cikk kiemeli, hogy az egyezmény ezekhez jogot nem tud biztosítani, de hangsúlyozza a szükségességüket.
Lecsupaszítva tehát a tényeket, a gyermekek jogait köteles tiszteletben tartani és betartani az állam, és minden felnőtt. Köteles megteremteni a fejlődéshez, élethez szükséges összes feltételt. Ezek első olvasatra talán természetesek és nem értjük, miért kell ezekről egy külön egyezmény. De!
Amikor szinte minden hónapra jut egy gyermeket érintő szexuális abúzusról szóló hír, amikor a kommentszekció szerint egy pofon még mindig elfogadtható nevelési eszköz, amikor gondolkodás nélkül osztjuk meg bárkivel az interneten gyermekünk magánéletét „büszkeség” címén, már annyira nem is furcsa ennek az egyezménynek a létezése és a szükségessége. Oly sokszor sérülnek a gyermekek jogai, hogy talán az esetek többsége nem is tűnik fel a társadalomnak (és itt nem csupán a súlyos jogsértésekre kell gondolni, hanem olyan alapvető dolgokra, mint a magánélethez való jog). A Hintalovon Alapítvány cikke szerint ráadásul az európai országok közül
nálunk ismerik a legkevesebben az egyezményt.
Van hová fejlődnünk, ez kétségtelen. Ma van a gyermekjogok világnapja. Ha csak egyetlen napot fordítunk arra, hogy a legkisebbek védelméről olvassunk, vagy picit felülvizsgáljuk a saját kötelezettségeinket, hozzáállásunkat a jogaikhoz, akkor az legyen a mai nap.
Ajánlott olvasmányok:
Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány
Emberi jogok- kormányzati portál
Hozzászólások