Ez egy büdös lóf.sz volt – írtuk júliusban a szánalmasra sikeredett bajnoki rajt (Loki-Mezőkövesd 1-2) után a DVSC labdarúgócsapatáról. A tisztesség úgy kívánja, hogy most szeptemberben meg azt írjuk, hogy ez már valami.
Lokikánk ugyebár zsinórban négy mérkőzést nyert meg, és a kiesést jelentő helyeken való toporgás után immár a dobogót támadja. No persze ne veszítsük el a realitásérzékünket, ünnepelni annyira felesleges, mint spenótot árulni kisgyerekeknek: a csapat egyelőre még nem jutott a Bajnokok Ligája főtáblájára, de még a selejtező előselejtezőjének selejtezőjébe se, ráadásul a 12 gárdás magyar bajnokságban 2 hét alatt vagy 8 helyet lehet zuhanni. Mindazonáltal meg kell jegyezni: mintha formát öltene a Loki játéka, ráadásul hétről-hétre hét debreceni kötődésű kezdőjátékossal áll fel, ami napjaink vegytisztán összemoslékolt világfutballját látva egyrészt dicséretes, másrészt a csoda határait feszegeti.
Ha azt kutatjuk, mi lehet a minifeltámadás oka, kulcsa, magyarázata, egyetlen megoldásra juthatunk: Herczeg András. Ez az ember egyszerűen hihetetlen, a ránézésre legfingabb keretből is képes nagynak és fényesnek tűnő ugróvárat kreálni, olyat, amelyhez az ember szívesen odaengedi a gyerekeit is. Lehet, hogy sokakat kiakasztunk a következő állítással, de legyen harc, ha harc. Egész biztosak vagyunk benne, hogy a DVSC jelenlegi játékosanyagával maga José Mourinho vagy Pep Guardiola sem érne el jobb eredményt, sőt, vélhetően sírva menekülnének ki a hortobágyi pusztába, a semmibe üvöltve kilátástalan fájdalmukat.
Herczeg András viszont csendes, nem üvöltözik. Dolgozik szépen, s ha így folytatódik, lassan átkeresztelhetjük Király Andrásra. Igaz, a következő fordulóban Pintér "Abíróvoltahibás" Attila csapata, a Felcsút következik, amely szintén négy meccset nyert egymás után: ha őket is legyőzik a debreceniek, ígérjük, soha többé nem emlegetjük szegény pacik nemi szervét. Egy ideig legalábbis.
Tóth Csaba Zsolt
Fotó: MTI, Czeglédi Zsolt
Hozzászólások