November 25. nem csupán egy dátum a naptárban. A nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja egy olyan küzdelem szimbóluma, ami mellett nem lehet csendben elmenni. Ez a nap emlékeztet arra, hogy világszerte nők százezrei élnek bántalmazó kapcsolatokban, gyakran úgy, hogy senki sem látja, senki sem hallja a segélykiáltásaikat. Az ENSZ 1999-ben tette hivatalossá a világnapot, de az aktivisták már az 1980-as évektől kezdve ezen a napon gyűltek össze, hogy a nők elleni erőszak ellen emeljék fel szavukat. Mert ahol a társadalom hallgat, ott a bántalmazók hangja elnyom minden mást.
A NANE nőjogi szervezet felmérései szerint a18–74 éves magyar nők 54,6%-a számolt be arról, hogy élete során átélt valamilyen párkapcsolati erőszakot (lelki, fizikai, szexuális). Az elmúlt egy évben 7,6% szenvedett el fizikai vagy szexuális erőszakot a partnerétől. Sokan még mindig úgy gondolják, hogy a bántalmazás „magánügy”, amibe nem kell beleszólni. Az áldozatok gyakran szégyellik, vagy félnek, hogy nem hisznek nekik.
Bár léteznek jogi eszközök, a gyakorlatban sokszor nem működnek hatékonyan. A távoltartás nem mindig védi meg a nőt, az ügyek gyakran lassan haladnak, és kevés a könnyen elérhető krízishely. A nők elleni erőszak nem valamiféle ritka jelenség. Nem valahol messze történik. Mindannyiunk ismeretségi körében vannak érintettek – csak nem mindig tudunk róla. Ezért fontos, hogy ne hallgassunk. November 25 tehát, nem csak egy világnap, ez a nap arra figyelmeztet: a változás nem várhat.
Hozzászólások