Debrecenben 10 évvel ezelőtt, 2007-ben indult útjára a Méltóság Mezeje program, azzal a céllal, hogy segítse a veszteség, a halál, az elmúlás feldolgozását az általános iskolás korosztály körében s egyúttal gondoskodó felnőtteket neveljen a fiatalokból. Az elmúlt egy évtized során tizenhét általános iskola, számtalan középiskola és óvoda csatlakozott a kezdeményezéshez. A Debreceni Hospice Ház Alapítvány április 3-a és 9-e között egyrészt azért szervezte meg a Méltóság Hetét, hogy az előző tíz év eredményeit méltó módon ünnepelhesse, másrészt azért, hogy az előző egy évtized méltó lezárása mellett egy új eseményre is felhívja a figyelmet: arra, hogy Debrecenben megkezdte a működését a Hospice Ház. A Méltóság Hetét pedig – mivel a programba már a kezdetekkor a város kulturális élete is bekapcsolódott – a Csokonai Színház művészeinek közreműködésével egy költői est is fémjelezte.
A színházi esten jelen volt az Hospice Alapítvány debreceni elnöke, Porkoláb Gyöngyi mellett Komolay Szabolcs kultúráért felelős alpolgármester is. Mielőtt azonban ők felszólaltak volna, Mészáros Tibor színművész Johnny Cash egyik szívbemarkoló dalát énekelte el, gitárkíséret mellett, Mészáros Ibolya pedig – aki egyébként az egész estet konferálta – egy saját maga írta novellát olvasott fel, amelyet az elmúlásról szóló elmélkedés ihletett. A megrendítő zenés és prózai előadás után vette át a szót Porkoláb Gyöngyi, aki nemcsak az előző tíz évben elért eredményeket összegezte, hanem a saját nagymamája elvesztése kapcsán beszélt arról is, hogy mi az a szemlélet, amely meghatározza az Alapítvány tevékenységét: a másik szükségleteit kell meghallani, főleg, ha az a másik ember halálos beteg, s nem a saját magunkét… S úgy segíteni az elmenőben lévő embertársunkon, ahogy az neki a legjobb. S az Alapítvány célja a létrejöttétől kezdve végig az volt, hogy a gyerekeket – akiktől elvileg még nagyon messze áll az elmúlás, s nem is nagyon akarnak és tudnak róla beszélni – közelebb vigyék ehhez a természetes emberi folyamathoz, hogy ne érje váratlanul őket például egy-egy családtagjuk elvesztése. Hogy merjenek beszélni az őket ért veszteségről és fájdalomról. A ma már a számtalan debreceni közoktatási intézmény mellett öt megyei iskola bevonásával működő programban az elmúlást a sárga nárcisz jelképezi, amiből a Méltóság Hetén a Dienes László Görögkatolikus Gimnázium, Egészségügyi Szakgimnázium és Szakközépiskola diákjai csokrot kötöttek, melyekre különböző üzeneteket tűztek, és ezekkel a csokrokkal látogattak el a Pallagi úti idősek otthonába.
Komolay Szabolcs alpolgármester a mondandóját azzal kezdte, hogy most nem feltétlenül városvezetőként vesz részt a színházi esten, hanem mint magánember, aki nemrég veszítette el az egyik legjobb barátját, akihez több évtizedes barátság fűzte. S mivel felnőttként is nagyon nehéz szembenézni az elmúlással, feladatunk, hogy a gyerekeket időben megtanítsuk ennek a folyamatnak az elfogadására és feldolgozására. Arra, hogy ha van kezdet, akkor van vég is, ha van születés, akkor van halál is. Ezért tartja nagyon fontosnak az Alapítvány ilyen irányú nevelő tevékenységét, valamint a Hospice-ház létrejöttét.
A felszólalásokat követően a költői est Csikos Sándor gyönyörű szavalatával folytatódott, aki Csokonai Vitéz Mihály Az ember a poézis első tárgya című versét mondta el. A szavalatot Újhelyi Kinga éneklése követte, aki Szabó Krisztián gitárkísérete mellett Cseh Tamás A jobbik részem című dalát adta elő. Mielőtt azonban a Csokonai Színház művészei folytatták volna az Alapítvány tevékenységéhez hangulatában illő produkcióikat, Porkoláb Gyöngyi egy kisfilmet vezetett fel pár szóval, amit a Debrecen Televízió valamint Vígh Vanda szerkesztő készített az Alapítvány munkájáról, Utazás a méltóság mezején címmel. A kisfilmben a legkisebbektől – például a Boldogfalva Óvoda ovisaitól, a felnőtt érintettekig – intézményvezetőkik, ápolónőkig, gyógyult betegekig – szólaltak fel, s mertek – s ez a nagyon fontos – mertek beszélni az elmúlásról. A kisfilmben láthattuk az Alapítvány által minden évben megszervezett Nárcisz-futás képeit, valamint a sárga lufik eregetésének eseményéről készült felvételeket is.
A film után Somogy Tóth Dániel, a Csokonai Színház zenei igazgatója Beethoven Holdfény–szonátáját adta elő zongorán, majd Jámbor József színművész avatta be a közönséget a HAIKU-versek, azaz a távol-keleti gyászkultúra egyik fontos műfajába. S ha azt hinnénk, hogy csak a dalok és versek foglalkoznak az elmúlással, tévedünk, hiszen még az opera világából is lehet erre példát találni. Ezt bizonyította Nagy Kira éneklése, aki Verdi Traviátájából az életből távozó Violetta áriáját adta elő. Legutoljára pedig Vékony Anna színművész szavalatát hallhatta a közönség, s Tóth Árpád Álarcosan című költeményének elszavalásánál, valamit Mészáros Ibolya Szécsi Pál Csak átutazó vagyok itt a földön című dalának eléneklésénél méltóbb befejezést nem is nagyon lehetett volna találni a Méltóság Hete rendezvénysorozat színházi eseményéhez.
Gyürky Katalin
Hozzászólások