A Duna rendkívül alacsony vízállása Bulgáriában felszínre hozta a 4. században épült Constantinus-híd egyes részeit, amelyek az év nagy részében a folyó vize alatt rejtőznek. A több mint két kilométer hosszú építmény I. Constantinus római császár uralkodása idején készült, és az ókor egyik leghosszabb ismert hídja.
A híd maradványai az észak-bulgáriai Gigen közelében, az egykori Ulpia Oescus római városának közelében váltak láthatóvá. Az átkelő innen vezetett a Duna túlsó partján fekvő Sucidavába, amelynek romjai ma Romániában találhatók. Pavel Popov, a pleveni Regionális Történeti Múzeum régésze szerint a rendkívül alacsony vízállás ritka lehetőséget teremt arra, hogy a kutatók közvetlenül megfigyeljék, dokumentálják és eredeti környezetükben vizsgálják meg a híd rendszerint víz alatt rejtőző szerkezeti elemeit.
A hidat I. Constantinus császár uralkodása alatt építették, és Kr. u. 328-ban adták át. Az átkelő a Duna déli partján fekvő Ulpia Oescust kötötte össze az északi parton található Sucidavával, teljes hossza meghaladta a két kilométert, így az ókor egyik leghosszabb ismert hídja volt. A szakértők szerint 367-re már nem volt használható, bár pusztulásának pontos ideje és körülményei máig tisztázatlanok.
A pleveni múzeum kutatócsoportja drónfelvételekkel dokumentálják és térképezik fel a híd látható alapozását, mielőtt a vízszint emelkedésével az ismét elmerülne.
Az európai nyár rendkívüli hőhullámai és az egyes térségeket sújtó aszály jelentősen csökkentették több nagy folyó, köztük a Duna és a Rajna vízszintjét, így számos korábban víz alatt fekvő történeti emlék vált láthatóvá.
Forrás: Múlt-kor
Hozzászólások