A falu, ahol az úttesten végzi az ingyen kaja

Tisztelt Szerkesztőség!
 
Elnézésüket kérem, hogy levelemmel zavarom önöket, de lassan évek óta tanúi vagyunk a mi kis 1200 fős falunkban egy vérlázító jelenségnek. Elnézést, hogy konkrétumokat nem írok, de nem akarok kellemetlenséget okozni azoknak a becsületes embereknek, akik nem előidézői, hanem dolgozóként vagy fogyasztóként részesei ennek a „furcsa” rendszernek, ami nálunk uralkodik.
 
Szerencsére működik a településünkön közkonyha, ami a helyi időseket, óvodásokat, iskolásokat látja el minden nap minőségi, ízletes ételekkel. A konyhai dolgozók 400 forint környékén jutnak hozzá egy ebédhez, az idősek és önkormányzati dolgozók körülbelül fele ennyiért, s sajnos szép számban él a településen egy olyan nagyszámú kisebbség, amely ingyen, nulla forintért kapja a meleg ételt szociális alapon.
 
Nos, éppen ez utóbbi réteg az, amely levelemet ihlette. A minap például a konyhán ingyen kapott kefíreket csapkodták heccből az utcán a földhöz, hogy jókorákat pukkanjanak a műanyag poharak. De napi rutin, hogy a gyermeknek járó meleg ebédért a szülő érkezik, s mondja, hogy milyen jó, hogy éppen babgulyást főztek, éppen megkívánta, csak hát kevés az adag, a gyereknek már nem biztos, hogy jut belőle.  Ezt a napi rutint csak a segély érkezésének napjai törik meg, ezekben a napokban szinte senki nem megy közülük az ételhordókért, sokkal inkább a kocsmában, boltban szórják a pénzt abban a pár napban, amíg tart. Az természetesen már csak hab a tortán, hogy sok esetben maga a gyerek szülőanyja sem tudja csemetéje nevét: a névsorban például Rézműves Aurelio Ronaldo (nemigen van ilyen nevű) szerepel, a valóságban azonban mindenki (még az anyja is) egyszerűen Janinak hívja a gyereket.
 
Ez a problémakör számtalan kérdést felvet a szociális étkeztetéssel, közétkeztetéssel kapcsolatban (is). Elsősorban azt, hogy vajon jó helyre megy-e a segítség, a pénz, az energia. Hogy sok helyen a megyében a dúsgazdag, két terepjárós, ám minimálbérrel bejelentett háromgyermekes vállalkozó család sarja miért kapja ingyen a napi ebédet, miközben a valódi minimálbéresek, szegények, egy gyermekesek teljes árat fizetnek? Nem utolsó sorban pedig felveti a legfontosabb kérdést: azt, hogy van-e a jelenlegi esztelen rendszernek ebben a formában értelme? Vagy ha nem lennének ők, akkor konyha se lenne?
 
Köszönöm, hogy elolvasták soraimat, további eredményes munkát kívánok önöknek!
 
Üdvözlettel,
 
Feri