Dum-dum golyó szerű robbanást idézett elő a nyúzott nyúl állapotban leledző magyar közéletben a vadászok körüli lövéssorozat. Ugyebár lelőttek egy farkast, erre tüzelt Sebestyén Balázs, aztán visszalőtt Bodrogi Gyula, végül leadott egy sorozatot Puzsér Róbert is. Álljunk meg a golyózápor közepén, és nézzünk szét egy kicsit.
Először is töredelmesen bevallom, életemben nem vadásztam: űzött vadnak már éreztem magam, de a fegyver soha nem az én kezemben volt, még hajtónak se álltam soha. Több embert is ismerek viszont, aki vadászik vagy vadászott, ez alapján kialakult egy kép erről a foglalatosságról: ősi reflexek mozgatják, melyek rámutatnak a fegyver és az ember, a vadász és a zsákmány mély és igazságtalan kötődéséhez. Sebestyén Balázs rádiós amolyan farokhosszabbítós váddal élt az ügyben, s igaza van: vadászni valóban farokhosszabbítós tevékenység, ebben is rejlik a népszerűsége világszerte. Nem különben farokhosszabbítós tevékenység egyébiránt reggelente vihogni-okoskodni egy országos rádióműsorban (a népszerűség daliás merevedést képes előidézni), mint ahogy szintén táplálja a férfierőt, ha egy Csillag születik zsűritag jelentkezik budapesti főpolgármesternek, mint Puzsér Róbert.
Ilyenek vagyunk mi férfiak, állandóan hosszabbítanánk. Sőt, hosszabbítanának a nők is. Erről szól az élet, emberek: a folyamatos túlélésről, a vadászatról, a tiltott fegyverhasználatról, arról, hogy ki a kizsákmányolt zsákmány és ki a vadakat terelő vadász. Meg hogy kinél van a fegyver. Úgyhogy ne döbbenjünk már le ennyire ezen a vadászat-dolgon: aki a védtelen állatokat sajnálja, gondoljon a védtelen emberekre is. Rájuk is lőnek mindennap, minden tele van csapdával.
Szó esett még visszataszító kulturális mintákról is: ivászat, csajozás, miegymás. Valóban, egy vadászat erről is szólhat. Ám ilyen alapon tiltsuk be az egyetemi bulikat is, mert mi folyik egy ilyenen? Minden: ivászat, csajozás, drog, csak közben a résztvevők nem gyalogolnak a szántóföldön mínusz tíz fokban 20 kilométert, meg nem ülnek a lesen 6 óra hosszát éjszaka a vadra várva. Márpedig a vadászok ezt is csinálják: ez egy ilyen szakma. Én egyébként gimnazista koromban egy rövid ideig vadászbakancsban jártam suliba, de aztán gyorsan lecseréltem: rájöttem, hogy nem ettől lesz hosszabb.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások