Ha valaki kedveli az irodalmat, a filmes műfajok közül pedig a thrillerbe hajló krimit, az ennek a kettőnek a kiváló ötvözetével találkozhat, ha megnézi a július 23-án a hazai mozikban debütált, francia-belga koprodukcióban készült, Régis Roinsard rendezte Teljes titoktartás című filmet.
A filmnek már önmagában az alapötlete is zseniális: a híres kiadó feje, Eric Angstrom (Lambert Wilson) a világszerte egyik legnépszerűbb kötet, a rejtélyes, az olvasói elől rejtőzködő szerző, az Oscar Brach írta Dedalus-sorozat harmadik részére a kiadói jogot megszerezve szimultán fordítást rendez. Azaz egy milliárdos orosz ember egyik franciaországi birtokára tereli össze a különböző nemzetiségű fordítókat, hogy ott két hónap alatt fordítsák le a mindeddig általuk sem ismert, teljesen titokban tartott szöveget. Mégpedig azért, hogy a kéthónapnyi munka után számos országban, francia nyelvről lefordítva, egyszerre jelenhessen meg ez a könyvszenzáció.
Annak érdekében, hogy az egyszerre a világnyelvek mindegyikére lefordítandó kötetből a megjelenése előtt semmi se szivároghasson ki, a „bunkerbe” érkező fordítókat nemcsak, hogy teljesen elzárják a külvilágtól, hanem a szigorú fordítási napirend mellett nem használhatnak se telefont, se internetet. Az elszigetelt fordítók meg is kezdik a munkát, ám az azt felügyelő, a kéziratot egy biztonsági zárral ellátott aktatáskában őrző, s abból egyszerre csak húsz oldalnyit a fordítók rendelkezésére bocsátó Eric igen hamar e-mailt kap, amelyben arról értesítik, hogy hogyha nem fizet egy magas összeget, a kézirat első tíz oldala azonnal fent lesz az interneten.
A helyzet innentől válik különösen érdekessé. Hisz a fordítói „bunker” lakói nem használhatják a modern technika eszközeit, viszont, csak ők ismerhetnek már bizonyos részleteket a szövegből. S ettől kezdve, a ki vajon a kiszivárogtató? kérdés felmerülésével a krimikben, sőt, a krimiirodalomban jártas nézőnek azonnal eszébe juthat egy klasszikus: Agatha Christie és az ő Tíz kicsi indiánja. Igen, azt gondolhatjuk, hogy ha itt is valaki belülről „bomlaszt”, mint annak idején a klasszikus műben, ahol valaki belülről ölt, akkor előbb-utóbb, az emberek megfogyatkozásával fény fog derülni a bűnös személyére.
Azonban a krimiirodalomból vett párhuzam csak kezdetben állja meg a helyét. Mert igaz ugyan, hogy a „bunkerben” sem ússza meg minden fordító élve, de nem arról lesz szó, hogy a bűnös mindenkit eltesz láb alól, csak azért, hogy aztán a könyves szakmából már eddig is busásan meggazdagodott, magának mindent megengedő, arrogáns Eric-kel szembenézzen, s végső csapást mérjen rá.
Nem, nem ez történik, mert a film közben önmagát(!) leleplező tettese egyfelől szövetségesekre lel a fordítótársai között, másfelől, mint az a számtalan összeérő szálból kiderül, sajátos, és különleges érdek fűzi ahhoz, hogy leleplezze, sőt, hogy börtönben juttassa a kiadómágnásként funkcionáló Ericet.
De hogy mi ez a sajátos és meglepő érdek, azt persze nem árulhatom el. Csak annyit tennék még hozzá, hogy a film azért is lebilincselő, mert a különböző nemzetiségű fordítókat tényleg angol, spanyol, orosz, dán, görög, portugál, japán stb. színészek alakítják, mégpedig az ezeket a népeket képviselő legjobb színészek egyike. Például az az orosz Olga Kurylenko, akinek a puszta jelenléte, szoborszerű megjelenése is alkalmas arra, hogy még egy érdekes szála legyen a filmnek. Az általa alakított fordító, Katerina Anyiszinova ugyanis a fordítandó kötet főszereplőjének, Rebeccának képzeli magát, így a valóság és a fikció rajta keresztül is, vagy a dán fordítónő, Helene (Sidse Babett Knudsen) személyes sorsa és regényírási kísérlete miatt is összefonódik.
Rendkívül izgalmas, s nagyon tartalmas kikapcsolódást ígérő alkotás tehát Régis Roinsard filmje. Ne hagyják ki. Az Apolló moziban a filmet még pár napig vetítik.
Hozzászólások