A Magyar Festészet Napja, október 18-a előestéjén, 17-én délután 5 órakor nyílt meg ünnepélyes keretek között A HETEDIK HARSONASZÓ – Kapcsolódások a Bibliához című, Neuberger István festő- és grafikusművész nevével fémjelzett tárlat. A kiállítás-megnyitón jártunk.
A tárlat a tavalyi év egyik legfontosabb képzőművészeti eseményéhez kapcsolódik. A 2017-ben, a Reformáció 500. évfordulóját ünneplő évben a Tiszántúli Református Egyházkerület, a Magyar Művészeti Akadémia, Debrecen Önkormányzata, valamint egyéb szervezetek együttműködésével kortárs grafikai pályázatot hirdettek. Az erre beérkező közel négyszáz alkotásból százkettőt, összesen nyolcvannyolc alkotó munkáját a Kölcsey Központ is bemutatta tavaly szeptemberben egy kiállítás keretében. Neuberger István ezen a pályázaton a Tiszántúli Református Egyházkerület Elnökségének díját nyerte el, s a most megnyíló A HETEDIK HARSONASZÓ – Kapcsolódások a Bibliához című tárlata létrejöttét mind Debrecen város önkormányzata, mind pedig a kiállításnak helyet biztosító Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. rendkívül fontosnak tartotta.
Ahogyan arra a kiállítás címe is utal, Neuberger István nagyrészt a Bibliából meríti festményei és grafikái témáját. Így nem véletlen, hogy a tárlatot Debrecen-Szabadságtelepi Református Egyházközség Kálvin János Vegyeskara nyitotta meg, az ő éneklésüket pedig a Tiszántúli Református Egyházkerület részéről Derencsényi István lelkészi főjegyző köszöntő beszéde követte. Derencsényi István nagy szeretettel és tisztelettel köszöntötte a jelen lévő Neuberger István festő- és grafikusművészt, s tolmácsolta az egyéb elfoglaltsága miatt az eseményen részt venni nem tudó Fekete Károly püspök úr köszöntő szavait is. A köszöntés után a főjegyző kitért az elmúlt év fontosságára: hiszen tavaly nem csak a Reformáció 500. évfordulóját, de a református egyház fennállásának 450. évfordulóját is ünnepeltük, amely jubileumi események a nem vallásos embereket is megihlették, s össztársadalmi jelleget öltöttek. Ennek a dupla jubileumnak volt kiemelkedő képzőművészeti eseménye a fent említett kortárs grafikai pályázat, amelyen Neuberger István is elindult, s Luther című alkotásáért elnyerte az egyházkerület elnökségének díját. Az alkotáson található kapu- illetve ajtószimbólum rendkívül jellemző Neuberger művészetére, amely egyfelől az ismeretlenbe való érkezés, a megismerés lehetőségét, illetve az evilági és a túlvilági közötti átjárást, egymáshoz való viszonyát is jelképezi, s a Reformáció 500. évfordulójához hasonlóan olyan emberekben is gondolatokat ébreszt, akik alapvetően nem vallásos érzülettel élik az életüket. A mostani kiállítás címe pedig, a Jelenések könyvéből ismert hetedik harsonaszó Derencsényi István szerint azért nagyon fontos, mert a remény kifejezője: az előző hat trombitaszóhoz képest, amely a sátán uralmát hirdeti Krisztus felett, s a gonoszság hírvivője, a hetedik trombitát megfújó angyal már nem vészjósló magatartással zenél, hanem ujjongva: Krisztus országának eljövetelét, s végső győzelmét hirdetve. Így Neuberger tárlatának már a címe is reményteljes jövőképet vázol fel a számunkra.
A tárlatot a főjegyző szavait követően Wehner Tibor Munkácsy-díjas művészettörténész nyitotta meg. Megnyitójában a művészettörténész kitért Neuberger művészi pályájának legfőbb állomásaira: a tatai származású festő a tatabányai Bányász Képzőművészeti Szabadiskolában kezdett rajzolni, majd 1979-ben a Képzőművészeti Főiskolán diplomázott Gerzson Pál Munkácsy-díjas festőművész tanítványaként. Dunántúli származása ellenére hamar megihlette az alföldi táj – köszönhetően a Mártélyon eltöltött nyaraknak, az ottani Képzőművészeti Szabadiskolában való tanításának. A képzőművész csoportos tárlatokon való kiállítással kezdte, majd a ’90-es évektől egyre több egyéni tárlata is létrejött. Kezdetben alkotásain akció-szituációkat teremtett azáltal, hogy alakokat helyezett el a tájban, majd a természet helyett előtérbe kerültek nála a furcsa, torz szenvedő emberábrázolások, amelyek fokozatosan összekapcsolódtak a már a pálya elejétől a művészetére jellemző bibliai tematikával. Így az ezen a tárlaton is megtekinthető, 1980-as Utolsó vacsora című kép is ezt az összefonódást mutatja: egy, zilált, szétesett társaság tizenhárom alakja látható az alkotáson, amely így nem a vacsora konfliktusát mutatja meg, hanem már az azt követő helyzetre koncentrál. Ez a szokatlan szemléletmód azután végigvonul Neuberger összes bibliai tárgyú képén, amelyeken soha nem a képi konvenciók szellemében interpretálja a bibliai alakokat.
Neuberger képei hallatlan feszültséggel, veszélyeztetettség-érzettel itatódnak át, alakjai űzöttek, hajszoltak, az őket körülvevő káosztól áthatottak. Mintha minden egyes történés mögött ott rejlene a Sátán. De ezt a diszharmonikus állapotot lehet épp fordítva is értelmezni, s erre utal a tárlat címe is. Tehát úgy, hogy a káoszból egyszer csak újra kozmosz, a diszharmóniából harmónia, a szétesettségből újra egység tárulhat elénk.
A tárlat október 18-ától november 11-éig ingyenesen látogatható a Kölcsey Központ Bényi Árpád-termében.
Gyürky Katalin
Hozzászólások