A Hosszú-botrány – Igazság? Hiszti? Józan paraszti?

Attól őrizzen meg bárkit is a Jóisten, hogy igazságot kíséreljen meg szolgáltatni ebben a nem túl Hosszú ügyben. A száraz tények kedvéért mindenesetre annyit illik megemlíteni, hogy a botránysorozat december végén kezdődött, akkor mondta azt Katinka, hogy elégedetlen az úszószövetség teljesítményével és hozzáállásával.

Akkor hiányolta, hogy bizonyos dolgokat nem kap meg a felkészüléshez: masszőrt szeretne, aki vele utazna valamennyi versenyre, továbbá kért privát helyiséget és erősítő gépeket az uszodába, valamint egy videoelemző programot.

Eljött a január, kapott egy szerződést 12 milláról, a szövetség szerint pedig minden, amit hiányolt az övé lesz, lett volna. A fiatal bajnoknál akkor "telt be a pohár", amikor a kérések teljesítését a MÚSZ attól tette függővé, hogy az arcát és nevét adja-e a 2017-es vizes vb reklámozásához.

Így hát (más megoldás nem lévén/?/) eljött a nagy szerződéstépés napja, mostanra pedig lemondott Kiss László is, aki 1999 óta volt az úszókapitány. Az elhatározásra a szerdán történtek késztették, miután – álláspontja szerint – megalázó helyzetbe került Hosszú Katinka sajtótájékoztatóján. "Én jóindulattal voltam irántuk, semmit sem követtem el sem Hosszúékkal szemben, sem a magyar úszás ellen, hogy ilyen elbánást érdemeljek, mint amilyenben a médiaeseményen részem volt" – jelentette ki.

Na mármost, sokféle oldalról közelíthetünk a forró kásához. Tekinthetjük Katinka viselkedését (minden tiszteletünk ellenére) szimpla hisztinek is, durván eltúlzott hisztinek. Gondolhatjuk úgy is, hogy „sorry, Édes, üdv itthon, itt ilyenek a körülmények”.

Vélekedhetünk úgy is, hogy Katinka a magyar úszás Jeanne D’ Arc-ja, hiszen kivont karddal szembemegy mindenkivel a szent ügy érdekében: ami jár, az jár, nemcsak neki, hanem a magyar úszásnak is úgy általában.

A fene se tudja, kinek van itt igazán igaza. Mindenesetre tény, hogy Cseh László olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok, kilencvenötszörös magyar bajnok úszónk. Gyurta Dániel olimpiai, háromszoros világ- és kétszeres Európa-bajnok magyar úszó. A legsikeresebb, jelenleg is aktív magyar férfi versenyúszó. Öccse, Gergely, szintén válogatott úszó. Eddig még egyikőjük panaszait sem hallottuk, az is tény.

Józan parasztival közelítve, eltávolodva a konkrét ügytől, azért azt gondolná az ember, hogy ha kérek valakitől valamit, s az megpróbál eleget tenni a kéréseimnek, hajlandó a higgadt tárgyalásra, egy apróságért ad 12 millió magyar forintot, azzal talán érdemes megpróbálni szót érteni. Illik megpróbálni. Józan parasztival azt is gondolhatná az ember, hogy ez az egész nem igényel ekkora sajtónyilvánosságot, hogy nem kell kamerák kereszttüzében papírokat tépkedni, s azt is, hogy ezeket a kérdéseket célszerűbb szűkebb körben megbeszélni. Végül pedig azt is beláthatjuk józan paraszti eszünkkel, hogy ha egy nagyapám korabeli ember szalad utánam, s arra kér, hogy álljak meg, s váltsak vele két szót, akkor azt megteszem, akárhogy is van.

Egy biztos: ez a cirkusz sokkal többet árt mindegyik félnek, s a magyar úszósportnak, mint amennyit használ. Talán ezt is meg kéne lassan érteni.