A megnyitó elején Kerekes Sándor, a Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. kommunikációs vezetője nemcsak a Kft., hanem Debrecen városa részéről is köszöntötte az egybegyűlteket a kilencvenöt éve született Moré Mihály emlékére létrejött tárlat megnyitóján. S rögtön „át is adta a szót” Balogh Adriennek és Molnár Endrének, akik énekkel és harmonikaszóval teremtettek még impozánsabb hangulatot a most megnyíló kiállításhoz. A duó muzsikáját követően Kerekes Sándor Móré Mihály ars poeticájából idézett: „Festőből lettem grafikus, engem a mesterség s abban is a mindig új technikai kivitelezés érdekelt, ebbéli kíváncsiságom miatt próbáltam ki szinte minden műfajt és technikát. (…) Igyekeztem a lehető legtöbbet megtudni az Emberről. Csak az érzéseivel, a bajaival, a vágyaival, a gondolataival együtt tudom őt képpé eleveníteni.” Ezt követően pedig egy vele készített rádióinterjú-felvételről a művész hangját is hallhattuk, aki ebben az interjúban szintén rengeteg mindent elárult a világlátásáról, s arról, hogy hogyan is alkot. Mint azt az interjúból megtudhattuk, soha nem érdekelte, hogy szerepel, szerepelhet-e nyilvánosság előtt, nem az foglalkoztatta, hogy mikor állíthat ki. Az alkotás maga érdekelte mindig is. Első kompozíciója meseillusztrációnak indult: a bárány és a farkas meséje ihlette, de az akkori kommunista hatalom ezt a Szovjetunió és Magyarország „csatározásaként” értelmezte, ezért a „fejesek” – ahogy Móré fogalmazott – nem vették tőle jó néven. Ettől kezdve nem kapott támogatást sem az államtól, sem a társadalomtól. Hivatalos elismeréseket sem kapott, de erre nem is vágyott soha. A díjakat, így a legnagyobbnak számító Kossuth-díjat se vette volna komolyan, még akkor se, ha megkapja, hiszen ezek sem mentesek a politikától. Az interjú készítője, amikor arra kérdezett rá, hogy egy idő után Móré miért hanyagolta a festészetet, s miért állt inkább a grafika „oldalára”, a művész ezt felelte: a festményekből se lehet megélni, ahogy a grafikákból sem, de mivel grafikából jóval kevesebb készült, és grafikus is jóval kevesebb van, mint festő, „kifizetődőbbnek” tűnt ennek a műfajnak a művelése.
Az itt bejátszott interjúból is érezhetően „rendszeridegen” művész emlékkiállítását ezt követően hivatalosan Áfra János költő, művészeti szakíró nyitotta meg. Áfra hangsúlyozta: Móré Mihály vidékiként is merte művészként tételezni magát, nem kapcsolódott a fővárosi képzőművészeti élethez, s kerülte a hatalommal való konfrontációt. Fontosnak érezte az alföldi ember sajátosságait, vidéki élethelyzeteit megjeleníteni, miközben nem titkoltan Picassót, Matisse-t tartotta példaképének. „Vidéki” mivolta ellenére olyan nagy művészeket és írókat tudhatott barátjának, mint amilyen Csernus Tibor, Szász Endre, Tersánszky Józsi Jenő, Sarkadi Imre. S az a megtiszteltetés érte, hogy a debreceni Oláh Gábor kötetéhez is ő készített, készíthetett illusztrációkat. Mesterét, Szőnyi Istvánt tekintette leginkább eszmei partnerének.
A szocialista ideológiát kerülve, művein nem a sztahanovista munkásokat örökítette meg, hanem a munkásemberek megformálásakor is a formai játékokat kereste. Kísérletező kedve, igénye minden alkotásán átüt, miközben a saját munkái között is megteremti a kapcsolatot. Az Augusztus című alkotásán látható, tevékenykedő ember alakja a későbbiekben az ezen a tárlaton szintén megtekinthető Kenyérszelő című festményén köszön vissza. A festmények után pedig a grafikai kísérletezés vette át az életművében a főszerepet. Grafikáihoz rendszerint vázlatokat készített, amelyek sokszor bátrabbak, felkavaróbbak, mint az ezekből készült, végleges műalkotások. Grafikái dinamikusak, mozgalmasak, ilyen például a Hálókötő című korszakalkotó műve. A Hortobágy című rézkarca pedig kötetlen, kusza hatást keltő kompozíció, amelyet „leuralnak” a magyar pusztát jellemző motívumok.
Móré – hangsúlyozta Áfra – jelentős szakmai díjakat nem kapott, de különböző illusztrációs pályázatokon komoly sikereket ért el. A kísérletezésben, az absztrakciós technika alkalmazásában a tárlaton szintén látható Perszonifikáció című képével ment a legmesszebbre.
Móré festményein sokszor hiányzik az adatolás, az életmű – tudtuk meg a költőtől – gyakorlatilag teljes egészében feldolgozásra vár. Ez a most megnyíló tárlat sem törekszik teljességre, mégis hiánypótló, hiszen ekkora mennyiségű Móré Mihály-alkotást egyetlen térben eddig még sosem állítottak ki.
Áfra János megnyitó beszéde után ismét a muzsikáé: Balogh Adrienn énekhangjáé és Molnár Endre harmonikaszójáé volt a főszerep. Ezt követően Kerekes Sándor köszönetét fejezte ki a tárlat létrejöttéért Móré Mihály özvegyének, Talicska Eszternek, aki a hagyatékot rendelkezésre bocsátotta, Kónya Ábel képzőművésznek és kurátornak, a Déri Múzeum munkatársainak, valamint a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesülete elnökének, Tamus Istvánnak.
A Móré Mihály emlékére létrejött kiállítás június 2-áig tekinthető meg a Kölcsey Központ Bényi Árpád-termében, ingyenesen. Ha tehetik, tekintsék meg.
Gyürky Katalin
Hozzászólások