Aki kedvelte a három évvel ezelőtti, Fabrice Bracq rendezte Családból is megárt a sok című ízig-vérig francia vígjátékot, az a most, 2022 augusztusában a hazai mozikba kerülő második részben, az Irány Portugália alcímmel bővült epizódban sem fog csalódni. S aki látta az első részt, pontosan érti, hogy hogyan is kerül a képbe Portugália. De akinek nem volt szerencséje a 2019-es alkotáshoz, annak is ajánlom a fim megtekintését: garantálom, hogy be tud kapcsolódni a sztoriba.
Azt, hogy Bracq filmjének folytatása is remek nyári kikapcsolódást ígér, egyfelől az első részből már jól ismert karakterek jelenléte, másfelől bizonyos új szereplők történetbe léptetése biztosítja. Mert folytatódik ugyan a jó pár évtizede házas, már nyugdíjas Marilou (Michelle Laroque) és Philippe (Thierry Lhermitte) története, akiknek az első két unokája ugyan jó nagyot nőtt már, de még mindig állandó felügyeletet igényel, ám közben megszületett a harmadik unokájuk, Casa is a fiuk kapcsolatából. S állítólag „megszületett” az a „szereplő” is, az a ház is Portugáliában, amelybe az első részben folyamatosan vágytak, hogy békében élhessék nyugdíjas éveiket, ám ahová épp a családi kalamajkák miatt egyszerűen nem jutottak el.
A mostani második részben azonban látszólag minden eddigi nehézséget maguk mögött hagyva – még a Covidot is, közli az első jelenetben Marilou – a három unokájuk, valamint a menyük, Léa (Constance Labbé), illetve a portugál házért felelős unokaöccsük, Olivier (Nicolas Martinez) társaságában végre meg is érkeznek Portugáliába. Csakhogy a látszólagos nyugalmuk a ház megpillantásáig tart csupán. Mert az nemhogy nincs kész, de még félkésznek sem mondható…
Az első részhez képest ezt a helyzet azért „remek”, mert előrevetíti: a rendező nem vagy nem teljesen fogja ismételni önamagát ebben a másodi epizódban, hiszen a házzal való problémák más gyökerű bajokat sejtetnek: úgy néz ki, hogy itt nem, vagy nem elsősorban a népes család okoz majd gondot a házaspár számára, hanem a portugál jogrend és szokások. Például az, hogy kiderítsék: miért és ki hagyta félbe a házukat, s hogyan lehetne azt végre lakható állapotba hozni.
S ezzel a problémával érkeznek a képbe új, az eddigieknél nem kevésbé komikus szereplők: a ház befejezését magára vállaló fiatalember, akivel nyelvi nehézségeik támadnak, s félreértik, hogy mit is akar a kialakult helyzetben tenni. A félreértések pedig egészen a portugál rendőrségre vezetnek, ahol a helyzet magaslatán korántsem álló rendőrségi alkalmazottakkal való kalamajka hoz újabb színt ebbe a keserédes történetbe. Miközben azért az a szál sem válik mellékessé, amit a családtagokkal való kisebb-nagyobb fennakadások és problémák okoznak.
A fentiekben azt írtam: keserédes történetről van szó. Igen, mert egyfelől tényleg most is jókat derülünk a nyugdíjas házaspár állandó csetlés-botlásán, másfelől azonban a velük történt eseményeken – ha nem ilyen színben tüntetné fel őket a rendező – bizony nem nagyon lenne mit mosolyogni. Ha megnézik a filmet, s benne azt, ami a három unokával mindeközben történik, meg fogják érteni, hogy ezt miért írtam.
Persze ugyanúgy, mint az első epizód esetén, a happy end itt is garantált. Mégpedig nem is egy, hanem kapásból két – a lányuk, Cécile (Nicole Ferroni) szerint lehető legkedvesebben elszúrt – meglepetéssel. Amire csak Marilou és Philippe képesek. De ők nagyon.
Gyürky Katalin
Hozzászólások