„A lélek terjeszkedni akar; kalandokra szomjas, új formákra törekszik.” – Ezen a napon született Virginia Woolf

Virginia Woolf élete még most is tele van megválaszolatlan kérdésekkel. A korabeli feljegyzések és írásai alapján viszont a címben szereplő idézet tökéletesen jellemezte őt: hevesen érző lelke a saját eszméi szerint szárnyalt, egy kőkemény, megregulázott korban, szíve legféltettebb zugaiba pedig talán senkit sem engedett be soha. Démonai évtizedeken át a nyomában voltak és kísértették, mígnem engedett hívó szavuknak, és elbúcsúzott a földi élettől. Az angol irodalom egyik legkiemelkedőbb női alakja óriási hatással volt mind kortás kollégáira, mind a nők helyzetére. Szabad szerelem, feminizmus, és csontig hatoló traumák. 142 éve született Virginia Woolf.

1882.január 25-én látta meg a napvilágot Adelina Virginia Stephenként, egy értelmiségi mozaikcsalád sokadik gyermekeként. Bár akkoriban a nők tanulással kapcsolatos lehetőségei korlátozottak voltak, filozófus édesapja révén neki tetsző tempóban és mennyiségben szívhatta magába a tudást, így – annak ellenére, hogy nem járt iskolába, hanem nevelői és szülei oktatták- kinyílt számára a világ.

13 éves korában vesztette el váratlanul szeretett édesanyját, ami egy életen át kísértette.

Ekkor volt az első idegösszeomlása, később pedig több depressziós időszakában is ehhez a traumához nyúlt vissza.

Egyes források szerint mentális állapotát az is befolyásolta, hogy őt és nővérét fiú féltestvérei szexuálisan zaklatták gyerekkorukban. Cornwall mellett egy tengerparti kisvárosban, St. Ivesban töltötte a nyarakat gyermekként. Ez a hely írói munkásságának is fontos centruma volt, a művei zömében is megjelenik. 1912-ben ment feleségül Leonard Woolf-hoz. A házasságot megelőzte egy jegyesség Lytton Strachey-vel, aki nyíltan homoszexuális volt, a társadalmi elvárások miatt kérte meg az írónő kezét. Végül a jegyesség alig 24 óráig tartott, levélben bontotta fel a vőlegény, majd megírta Leonardnak, hogy Virginia igazából őt szereti és csak rá vár. Ennek ellenére lassan értek révbe.

1940-ben bombatalálat érte londoni lakásukat és rodmelli kertjüket egyaránt. Gyenge idegrendszerét a történtek annyira megviselték, hogy öngyilkos lett:

1941. március 28-án kövekkel megrakva zsebeit a sussexi birtokuk közelében lévő Ouse folyóba sétált. A holttestét április 18-áig nem találták. Férje Virginia hamvait a rodmelli kertjükben egy fa alá temette el.

Már 23 éves korától jelentek meg publikációi, azonban első fajsúlyos regénye, a Mrs. Dalloway  1925-ig váratott magára.

A Mrs. Dalloway egy érzékeny úrinő estélyre való készülődését, jelenen, múlton, emberi kapcsolatokon való merengését állítja párhuzamba egy idegsokkban szenvedő munkásember-frontharcos kilátástalan életével.

Másik korszakalkotó művét, az Orlandót 1928-ban adták ki. A regény főhőse 400 évig élt, ráadásul menet közben nemet váltott, először férfiként, majd nőként élt. Szintén 1927-ben adták ki A világítótorony című könyvét, mely egy cselekmény nélküli mű, egy Skóciában álló házról szól.

A témája a tárgyak állandóságának párhuzamba állítása az élet múlandóságával.

Woolf otthonosan mozgott a férfiak uralta irodalmi elitben, olyannyira, hogy 35 éven keresztül dolgozott kritikusként és nagy befolyással volt a kortársaira. Az 1910-es években értelmiségiek egy csoportja megalapította a Bloomsbury-kört (Bloomsbury annak a londoni negyednek a neve, ahol a tagok laktak és dolgoztak, köztük Virginia és a férje is), és az 1930-as évek közepéig ők voltak a radikális értelmiségi elit legnagyobb hatású csoportja Angliában.

Virginia Woolf határokat feszegető munkássága mellett talán csak szerelmi élete volt fix szabályrendszer nélküli. Fellelhetőek olyan korabeli írások, mely szerint közte, nővére Vanessa és sógora között különös szerelmi háromszög alakult ki, mely évekig tartott. Emellett gyengéd szálak fűzték Vita Sackwill-Westtel aki egy politikus felesége volt. A konyvesmagazin.hu gyűjtése szerint,

Vitából nemcsak szerető, de múzsa is lett, ő inspirálta Woolf regényének nemváltó hősét, Orlandót, a végeredmény pedig Vita fia, Nigel Nichols szerint a legszebb és leghosszabb szerelmeslevél lett az irodalomban. A fiú 1973-ban jelentette meg a könyvét szülei házasságáról Portrait of a Marriage: Vita Sackville-West and Harold Nicolson címmel. Történetüket a Vita és Virginia című film dolgozta fel.

A filmművészet számára a brit írónő alakja kiaknázatlan terep. Nicole Kidman számára elhozta az Oscar-díjat is az Órák című filmben nyújtott alakítása, melyben Virginia Woolfot játszotta.

Az angol irodalom leghíresebb feministája egy igazi szabad szellem volt. Minden korlát szűknek bizonyult körülötte, amit a kor próbált ráerőltetni, így menekülő utakat keresve tágította határait. Művelődött, mikor hivatalosan alig volt rá lehetősége. A férfiak uralta világba tört be, és ment előre rendületlenül. Kimondta, amit más csak kerülgetett. Megélte a szabad szerelmet fittyet hányva a társadalmi elvárásokra. Regényeiben nem félt fontos kérdéseket feltenni, vagy lényeges válaszokat az olvasó elé letenni.

Az ilyen határfeszegetésnek azonban mindig ára van. A zsenialitás mindig következményekkel jár az egyénre nézve, így nem csoda, hogy depressziója szorításából csak a halál révén tudott menekülni. Akkoriban a hatékony mentális támogatás még ismeretlen volt. Ahogyan a pszichét érintő kórképek is, segítséget tehát aligha kaphatott volna. Egyedül kellett eveznie a démonok uralta tengeren, egy idő után viszont elragadta az ár. Bár életét végig kísérték a traumák és a küzdés, mégis a feminista mozgalom egyik alapköve volt ő. Regényeiben többször volt a nők szócsöve, a férfiak dominanciájának kritikusa, és a nemek közötti különbségek pozitív hatásának szószólója. Saját szoba című regényében így fogalmaz:

Mérhetetlen kár volna, ha a nők úgy írnának, mint a férfiak, úgy élnének, mint a férfiak, úgy néznének ki, mint a férfiak, hiszen a világ roppant terjedelméhez és változatosságához mérve még két nem is kevésnek tűnik, hogy lehetnénk meg akkor egyetleneggyel? Nem az volna a nevelés dolga, hogy inkább a különbségeket emelje ki és erősítse, mintsem a hasonlóságokat?

Virginia Woolf küzdelmekkel ugyan, de élt. Csupa nagybetűvel. Nem pusztán létezett konvenciók közé szorítva, hanem nagykanállal igyekezett megragadni minden kínálkozó impressziót. Napjainkban talán a démonai is csendben figyelték volna kibontakozását, így viszont csak fejet hajthatunk kitartása, és szellemének ereje előtt.