November hónap utolsó napján izgalmas kitekintést tartunk a magyar kulturális sajtó berkein belül, napjainktól ötven,egészen pontosan 550 évvel ezelőttre.
1973 novemberében, fél évszázada született egy könyv, Látóhatár – Válogatás a magyar kulturális sajtóból címen, melyet fellapozva az 50 évvel ezelőtti kulturális történések időkapszulaszerű válogatását olvashatjuk. Érdekes érzéseket kelt 2023-ban kezeink között forgatni a művet, hiszen rengeteg olyan, a szerzemény létrejöttekor nagyon is korszerűnek ható, ma azonban ereklyének számító leirat van, ami lenyűgöző benyomást kelthet a mai kor emberében.
De miről is szól pontosan ez a kiadvány?
Tartalmát tekintve találhatóak benne versek, kisregények, tanulmányok. Borsa Gedeon, Darvas József, Gereben Ferenc, Gondos Ernő, Halász László, Józsa Péter, Maczali László, Mándi Péter, Miklós Pál és Tánczos Gábor írásaiból állította össze Kamarás István. Az amin legjobban megakadhat az ilyen relikviák fellapozása közben a járatlan emberi szem, az egy fél évezredes évforduló – ami azóta pontosabban 550 éves évforduló.
A magyar könyvnyomtatás pirkadata
Mit lehet az első magyar nyomdáról tudni? Milyen korabeli dokumentumok maradtak fenn erről vagy tulajdonosáról? Sajnos azt kell mondani, hogy szinte semmi. A ma ismert levéltári anyagban egyetlen oklevél vagy összeírás sem emlékezik meg róluk. Igaz, a 15. századi Magyarország írásos dokumentumainak túlnyomó többsége — elsősorban a török háborúk következményeként — megsemmisült. Így egyedül arra a két latin nyelvű budai nyomtatványra lehet támaszkodni, , amelynek néhány példánya átvészelte az évszázadok viharait. Ezek közül az egyik a már említett „Chronica Hungarorum”-ot, a másik Basilius Magnus és Xenophon filozófiai értekezését tartalmazza.
Az előbbinek utolsó két HÉT VÉGE Két ősnyomtatvány vallatása Hess Andrásés az első magyarországi nyomtatványok viszontagságos útja sora így szól: „Friila~Bu,de anno domini MCCCCLXXIII in vigilia penthecostes per Andream Hess”, vagyis „Az úrnak 1473. esztendejében, pünkösd előestéjén Andreas Hess fejezte be Budán”. A másik kiadványban a két kis munka között pedig éppenséggel csak ennyi olvasható: „Bude A. H.”. Ki készítette? Szerencsére a magyarok krónikájának legelején — a ma szokásos címlap helyén — „András” (vagyis a nyomdász) előszava található „László úrnak, a budai egyház prépostjának, apostoli főjegyzőnek, fenséges Mátyás király alkancellárjának” címezve, amely további fontos tájékoztatást nyújt a nyomda és a nyomdász kérdésében.
Forrás: Borsa Gedeon – Két ősnyomtatvány vallatása
Ahogy Borsa is rámutat: nagyon keveset tudunk a magyar könyvnyomtatás múltjáról. Szinte semmit. 550 évvel ezelőtt, pünkösd előestéjén fejezte be Andreas Hess Budán a Chronica Hungarorum, vagyis a magyarok történetéről szóló könyv nyomtatását. Ez volt az első mű, amely Magyarországon készült Gutenberg „csodálatos művészetével”, a könyvsajtó segítségével.
Íme egy lenyűgöző videó az Országos Széchényi Könyvtár jóvoltából, a tavaly elhunyt Borsa Gedeon szereplésével, az ő emlékére:
Mi a magyar könyvnyomtatás jelene Debrecenben?
A cívisváros látképét alapvetően határozza meg a kultúra, hiszen számtalan nevezetesség tárul a szemfüles látogatók, a helyi lakosok elé. Múzeumok, műemléképületek, modern stílusba is átcsapó szökőkutak színesítik a város kulturális palettáján szépen elterülő debreceni panorámát. Az alapműveltséghez hozzátartozó alakokat ábrázoló szobrokon és gyönyörű műemlékeken kívül azonban megtalálhatóak olyan kortárs kifejezésmódban megvalósuló freskók, melyek kétségtelenül szemet gyönyörködtető hatást gerjesztenek a Debrecenbe ellátogatók számára.
Kapcsolódó cikkünk:
A mai napon olyan építményekre emlékezünk, melyeket védenünk kell – ma van a Műemlékvédelmi Világnap
Mai cikkünkhöz nemcsak az ötven évvel ezelőttről fennmaradt és a tér-idő megfelelő együttállásának köszönhetően kezünkbe akadt kiadvány adott ihletet, hiszen amennyiben megengedi magának az ember a szélesebb pásztázást, csodákra akadhat a Debrecent alkotó épületek falain. Mi megengedtük.
Kálvin tér és a helyi nyomdászat
2021 volt az az év, amikor elkezdődött a cívisvárosban valami olyan különleges szimbiózis, ami összefonja a múltat a jelennel:
Debrecen első falfestménye két évvel ezelőtt került fel a Kálvin téren található Bethlen Gábor Közgazdasági Technikum tűzfalára.
Az elsőre hatalmasnak és aprólékosnak ható művet a helyi nyomdászat megalakulásának 460. évfordulójára készítette a Debreceni Szakképzési Centrum. Ami a érdeklődő szemek elé tárul a falfestmény szemlézése során az az épület egész falát beborító Werbőczy István jóvoltából létrejövő Hármaskönyv magyarra fordított címlapja.
A falfestmény a 16. századi Magyarország szokásjogainak gyűjteményét tartalmazta, Debrecenhez pedig oly módon kötődik, hogy 1565-ben az Alföldi Nyomda jogelődjében nyomtatták.
A történelmi belvárosban sétálva további, könyvnyomtatással kapcsolatos emlékeket örző alkotásokat vélhetünk felfedezni. Ilyen például a Vár utcán (pontosabban a zeneiskola falán) található emléktábla, ami további értékeket idéz a nyomtatással kapcsolatban.
A 2011-ben 450 éves Alföldi Nyomda állíttatta az emléktáblát, a régi (nevéhez méltóan) Nyomtató utcában található, 1561-ben alapított városi nyomda helyszínének emlékére. Az tehát, hogy a méltán híres Alföldi Nyomda ilyen múltra tekinthet vissza, mélységesen összefonódik Debrecennel. Nem hiába
„Évszázadok óta a művelődés szolgálatában”
a nyomda mottója.
Napjaink
Az időben tovább barangolva, a falfestményeknél maradva 2023 nyarán érkezett újabb gyönyörű alkotás – ezúttal a Gambrinus közbe. Idén szeptemberben született a következő mű a Piac utca 39. szám alatt, október óta pedig a Sesztina udvart színesíti a Grafik Trafik street art művészeinek remekművei. A felsorolt falfestményekről készült képekért kattintson IDE.
A magyar könyvnyomtatás 550. évfordulója kapcsán fontos kiemelni Debrecen, valamint a helyiek hozzáállását is a könyvekhez, hiszen ugyan a nyomtatás terebélyes múltra tekint vissza, 2023-ban lényeges szerepet játszik a nyomtatott kulturális lenyomatok ápolása,
amihez az ingerre éhes befogadóközösség elengedhetetlen.
Reméljük, hogy a felsorolt falfreskókon túl még több, színesebb alkotás gyönyörködteti majd a városba érkezők szemeit – és állít emléket a könyvnyomtatáshoz hasonlóan izgalmas ereklyéknek, jelenleg kevesebb popularitást élvező kulturális témaköröknek.