Középiskolai tanár, képregényrajzoló és festő. Az országosan ismert művésszel készítettem interjút arról, hogy sok minden történt, és sok minden nem történhetett meg a járvány miatt idén, és arról, hogy milyen volt ezt tanárként, festőként és képregényalkotóként megélni. Halmi Zsolt a Kós Károly Művészeti Szakgimnázium grafikus tanára.
Február elején volt egy kiállítása a Kós Károly Művészeti Szakgimnáziumban Mozaikok címmel. Mesélne róla?
Sváb Józseffel volt a közös kiállításunk, aki nagyon régóta alkot képregényeket. Könyvet is írt annak idején arról, hogyan rajzoljunk képregényt. Ezt én még diákként vettem meg, és az alapján kezdtem el képregényeket alkotni.
Megkértek, hogy nem állítanék-e ki vele közösen. Jóban voltunk, de soha nem gondoltam volna, hogy lesz egy közös kiállításunk. Nagyon örültem. Sajnos ő bizonyos okok miatt nem tudott eljönni a kiállításra, viszont rengeteg anyagot küldött, és Kertész Sándor beszélt az ő alkotói munkásságáról. A kiállítási anyagok közt voltak akvarell képektől kezdve digitális munkákig, sőt, még rajzeszközök is.
Kertész Sándor rendezte a kiállítást, mivel a diákok ismerik a munkásságunkat, ezért sokan jöttek el megnézni. Szerintem példaértékű, ha egy tanár maga is alkot, és azzal foglalkozik a szabadidejében is, amit tanít.
Februárban volt még egy képregény-kiállítás is Gyulán Megrajzolt Történetek címmel, ahol képregényes előadást tartott. Megosztana erről részleteket?
Szabó Miklós képregénygyűjtő barátommal kezdtük el ezt a kiállítást Kunhegyesen. Úgy terveztük, hogy lehetne belőle egy kiállítássorozat, ami a különböző városokban bemutatja a képregény hazai helyzetét. Diákoknak szántuk különböző foglalkozásokkal egybekötve.
Kunhegyesen volt az első kiállítás, a gyulai már a második volt. A jelenlegi helyzet miatt csak ezt a kettőt tudtuk megszervezni. Nagyon remélem, ha véget ér a vírushelyzet, akkor tudjuk folytatni.
Gyulán már volt kiállításom régebben, és a könyvtárvezető megkért, hogy vigyük el ezt a kiállítást. Elképesztően profin megszervezték az egészet, jelen volt a sajtó, szervezték a látogatókat, és szállást is biztosítottak. Szabó Miklós hozta a kiállított anyagok javát, én ritkább képregényeket vittem (például Stan Lee vagy Frank Miller által dedikáltakat). Miklós tartott kvízjátékot, én egy előadást a képregény kialakulásáról.
Ez a kiállítás kapcsolódott egy gyulai sorozathoz, ami egy helybeli művész munkásságát dolgozta fel, ehhez jött a kép és szöveg kapcsolatán keresztül a ma nagyon népszerű képregény.
És ha már vírus: hogy érte a Kós Károly Művészeti Szakgimnáziumot a tavaszi távoktatás?
Mivel a mi sulinkban az infrastruktúra és a szakembergárda megfelelő volt, egy hét alatt sikerült átállni a digitális oktatásra. Létrehoztuk a tanulócsoportokat digitális térben, új tanrend szerint kezdtünk el tanítani, jól össze tudtunk dolgozni. Ahhoz képest, hogy más iskoláknál milyen nehezen ment, nálunk gördülékeny volt. A diákok is nagyon jól vették az akadályokat, szép munkák születtek a digitális oktatás alatt. Azoknak a tanároknak, akiknek a digitális kompetenciája kevésbé erős, van egy csoport, ami segít megoldani a problémákat.
Jelenleg is távoktatás van, és a tavaszival kapcsolatos tapasztalatainknak hála, semmilyen fennakadást nem okozott az újabb átállás. Vannak azonban olyan szakok nálunk, mint az ötvösség, ami megkövetel bizonyos szerszámokat, amit otthon nem lehet biztosítani (például olvasztókemencét). Vagy sajnos nálunk is előfordul, hogy vannak diákok, akiknek nincs otthon megfelelő számítógépe, nekik az iskola biztosított tavasszal és most is gépeket. A programoknak, amiket grafikából és animációból használunk, ki van fizetve a licence, így a diákoknak is ki lehet adni ezeket.
Idén elmaradt a legtöbb képregényes esemény (pl. a Budapesti ComicCon kétszer is), ez mint képregényalkotót és -gyűjtőt hogyan érintette?
Minden magyarországi képregényes rendezvényen próbálok ott lenni. Az utóbbi években már nem rajzoltam képregényeket, de a korábbiakból megmaradt példányszámokat szoktam elvinni. Vannak még saját rajzaimmal ellátott termékeim is (például vázlatfüzetek), amiket ezeken a rendezvényeken árulok.
Próbálták a tavasszal elmaradt rendezvényeket átcsúsztatni őszre, de ebből nem lett semmi. Minden rendezvény leállt, és akik szeretik ezeket, nem tudtak kimozdulni, népszerűsíteni a képregényeiket.
Most először szerencsére még sikerült megrendezni az első debreceni képregénybörzét. Érdekes volt, hogy a debreceni képregénybörzére sokkal többen eljöttek, mint amire számítottam, viszont az őszi budapesti képregénybörzén ahhoz képest, hogy azon több ezren szoktak lenni, idén alig voltak páran.
Szeptemberben Kunhegyesen úgy tudom, hogy elmaradt a Tér – Szem – Lélek című kiállítása is a járvány miatt. Pedig akkor még nem voltak érvényben a jelenlegi szigorítások. Hogyan történt ez?
Kunhegyes városának a döntése volt, hogy semmilyen beltéri rendezvényt nem lehetett megtartani. Pedig már nagyon vártam, mert szerettem volna, hogy a városban, ahonnan származom, legyen egy kiállításom. Előtte tartottam egy foglalkozást, ahol megmutattam, hogy egy vásznat hogyan lehet lealapozni, hogy különleges hatású legyen a felület, ezt a részvevők ki is próbálhatták. Utána lett volna a kiállítás. Elkészültek a meghívók, kiküldték őket, és másnap jött a hír, hogy elmarad.
Még nem tudjuk, mikor lesz ez a kiállítás pótolva.
Most már minden múzeum zárva, a művészeti élet leállt.
A karantén segített abban, hogy több ideje legyen képregényt vagy festményt alkotni?
Mikor tavasszal elkezdődött a digitális oktatás, hazaköltöztem Debrecenből a panellakásból Kunhegyesre kertesházba, ahol kimozdulhattam az udvarra, utcára, boltba. Tudtunk beszélgetni az ismerősökkel, és alkotni, az udvaron festeni, bent az új képregényemet rajzolni az oktatás mellett.
Mivel úgyis fel akartuk újítani a házat, rengeteg mindent meg tudtam csinálni. Bevakoltam körbe a házat, felújítottunk egy komplett szobát, az összes nyílászárót kicserélték.
Így a karanténnak számomra sok haszna volt.
Mit szeretne még kiemelni az elmúlt évből?
A digitális oktatás miatt teljesen új szemlélet alakult ki, amit később is hasznosítani tudtunk. Sok olyan dolgot tanultunk meg tanárként, aminek hasznát tudjuk venni.
Nagyon remélem, hogy a járvány véget ér, és januártól már tudunk az iskolában is dolgozni. Főleg azért, mert végzős osztályom van, és a szalagtűzőt átrakták januárra.
Azt se tudjuk, hogy lesz-e ballagás. Az egész helyzetben az a legrosszabb, hogy semmit nem tudunk előre megtervezni, mert annyira bizonytalan minden. Ez a bizonytalanság az embereken is látszik. Ez így nem működhet hosszú távon, mert az embereknek előbb-utóbb elpattan a cérna.
Nagyon furcsa év volt.
Köszönöm az interjút.
Hozzászólások