Az utóbbi évek egyik legkellemesebb – na jó, csak szubjektíven: nem az egyik, hanem a LEG – „szigorúzenei” meglepetését a budapesti Ørdøgnek köszönhetjük. A voltt Suberbutt-tagokból is álló brigád Vörös András énekezőművésszel az élen berobbant a magyar fémszíntérre, s ami a durva, ám mégis egyedi muzsikát igazán tökélyre fejleszti, azok a polihisztor frontember szövegei. Ebből a csapatból nőtt ki csendes Alienként a Diabolus In Musica formáció, amely kizárólag akuszutikus hangszereken szólaltatja meg unikális dalait. A DIM csütörtökön a Víztoronykertben 20 órától vezeti elő repertoárját egy ingyenes hangverseny keretében. Jó lesz!
A vírushelyzet miatt sajnos volt idő frissíteni a programon, mennyiben változott a repertoár?
Hála az égnek, mostanra már a Diabolus In Musicával is eljutottunk oda, hogy válogathatunk, nem kell minden dalunkat eljátszani hozzá, hogy kitöltsük a koncerten rendelkezésre álló időt. Az anyazenekarnak, az Ørdøgnek tavaly ősszel megjelent egy vadonatúj, tízdalos albuma, így akár a teljes programot is kicserélhettük volna, de mivel a hangos zenekarral sem tudtunk eddig koncertezni, arra igyekszünk figyelni, hogy a közönség ne akusztikus verzióban hallja először az Ø3-on szereplő számokat. Azt persze nem bírjuk ki, hogy egyet se játsszunk közülük, de nem fogunk annyit, amennyit az Ørdøggel már igen, ezen a nyáron. Cserébe viszont tettünk be olyan régi dalt is, aminek eddig nem volt akusztikus feldolgozása, és persze azok is maradnak, amiket eleve csak a Diabolusszal tűzünk műsorra.
Milyen érzés újra úton lennie a csapatnak?
Ezt majd csütörtök este beszéljük meg, amikor már odaértünk Debrecenbe, mert ez lesz az első koncertünk tavaly ősz óta, de csodálkoznék, ha nem éreznénk jól magunkat. Biztos furcsa lesz elindulni, de szerintem már az első benzinkútnál visszajön minden rutin, meg persze az első hangnál, ami végre nem a próbateremben, hanem a színpadon csendül majd fel.
Milyen emlékekkel és érzésekkel jöttök Debrecenbe?
Érdekes, de az a helyzet, hogy Debrecent még se az Ørdøggel, se a Diabolusszal nem laktuk be annyira, amennyire szeretnénk. A kétezres években a Superbutt-tal természetes volt, hogy Budapest után Debrecenben voltak a legjobb koncertjeink és a legnagyobb közönségünk, szinte hazajártunk a Klinika Moziba, aztán a Lovardába, meg a kisebb klubokba is. Sose felejtem el, hogy volt idő, amikor Lukács is ott mulatott velünk valamelyik pincehelyiségben, és a koncert után Szabikára (Szűcs Szabolcs, a Superbutt egykori gitárosa) mutatva mondogatta, hogy mennyire imádnivaló, amit az a hurkafejű gitáros művel a színpadon. Ehhez képest az Ørdøg fennállásának hat, és a Diabolus röpke három éve alatt (amiből ráadásul egy ki is esett, mint tudjuk) még messze nem voltunk annyit Debrecenben, amennyit szeretnénk, és bár vannak régi és új barátok továbbra is, azért még mindig kihívás nálatok játszani. És ez nem is baj, mert így még izgalmasabb.
Hány állomásosra tervezitek a mostani turnét?
Egy csomó dátum nincs még meghirdetve, de a nyáron legalább 15 Diabolus-koncert lesz, és mellé végre egy adag Ørdøg is, szóval üres hétvégénk egy sincs. És ősszel is ugyanígy folytatjuk, úgyhogy ha a ragály is úgy akarja, akkor év végére nem marad sok város az országban, ahol ne lehetne találkozni velünk valamilyen formában.
(Tamás Nándor)
Fotók: Diabolus In Musica
Hozzászólások