A debreceni kulturális életből jól ismert Kiss Ákos és Orvos Gyuri régi barátok és idén feltámasztották egy régi ötletüket: rockdiszkót csinálnak Monster Pie néven. Felkészülésről, trendekről és tudatosságról beszélgettünk. Interjú.
Kinek az ötlete volt az az egész?
Kiss Ákos: Ez azért nehéz kérdés, mert hat – vagy lehet inkább hét – évvel ezelőtt kitaláltuk, hogy csinálunk egy bulit nu metal diszkó néven. Meg is valósult a Sikkben. Egy szűk buli volt és azt vettük észre, hogy veszi az a generáció, aki nagyjából velünk egykorú, vagy a barátaink és mondjuk pár évvel fiatalabbak és ebben a zenei ’90-es, 2000-es évekbeli zenei miliőben szocializálódtak. Utána csináltunk még egy bulit és ennyiben maradt a dolog. Voltak mindenféle magánéleti és karrier dolgok és aztán a tavalyi Campuson kezdtünk el arról beszélni, hogy lenne ennek létjogosultsága. Azt, hogy ez melyikünk ötlete volt hat-hét évvel ezelőtt, azt nem tudom. Sokat vagyunk együtt, jó barátok vagyunk és vannak ilyen ötleteink. Azt, hogy ki mikor mondta ki azt a szent szót, hogy ez legyen, azt már nem tudjuk visszafejteni.
Orvos Gyuri: Még a tavalyi Campusra egy kicsit rátérve: az volt az érdekessége, hogy én ugye foglalkozom lemezlovassággal amúgy is, de nem feltétlenül ebben a műfajban. De ez szívügy, csak tudod viszonylag ritka az a hely, ahol ezt kérik specifikusan. És a tavalyi Campus Fesztivál volt az, amikor azt mondták, hogy figyelj, most ez egy olyan sátor lesz, hogy nem ilyen lakossági kell, ahol a Casino Twist-től a David Guetta-ig bármi megszólalhat, hanem kimondottan egy rock és metal buli. Akkor úgy rá is csodálkoztam, hogy ez nagyon jó, mert végre van valahol olyan flow, amire én is úgy szívesen ráülök, de nehezen tudtam elképzelni, hogy hat órán keresztül ezt abszolválom. Mert hát egy órahossznyi rockzenét azt lehozol bárhol, még akár esküvőn is, mert megvan az a klasszikus néhány szám, amit összeraksz 60 percben, de hat órán át, úgy hogy akkor az működjön… És meglepő módon az volt, ami nekem az inspirációt adta, hogy akkor elevenítsük fel ezt a rock és metal diszkó projektet, mert konkrétan négyből két este nullára itták a pultot, annyian voltak és olyan jól szórakoztak. Tehát tök jól sikerült. Innen építettük ezt tovább.
Kiss Ákos: És idén a Campuson pedig már ugye Monster Pie néven nyomtuk és egyébként hasonló sikerek voltak, tehát kiivott pult, mindig kértek hosszabbítást, hogy egy órával többet zenéljünk. Gyuri sajnos beteg lett, úgyhogy én mélyvízbe kerültem, órákat kellett játszanom egyedül, de ennek ellenére is nagyon jól sikerült a buli, tehát ott láttuk, hogy van létjogosultsága. Az első bulink egyébként május végén volt. A Debrecen Drive-nak volt egy afterje és ott is ugye nyilván rockdiszkót kértek, két rockzenekar játszott előttünk a színpadon és nyilván egy ilyen autós, benzingőzös rendezvénybe is abszolút beleillünk. Egyébként, hogyha rákeresel arra, hogy rock DJ a magyar Google-ben, akkor nem nagyon ad ki sok találatot, mi pedig direkt emiatt tudatos marketing szempontból létrehoztunk Instagram, Facebook, TikTok oldalakat és direkt rock DJ duóként kezdtük el magunkat definiálni, hogyha valaki rock DJ-t keresne egy adott rendezvényre, akkor minket találjon meg először. És egyébként ezt kaptuk már több helyről is, hogy tényleg nincs más ilyen, aki így definiálná magát. Kérhetsz egy DJ-től rockosabb, vagy elektronikusabb szettet, de specifikusan rock DJ, akik rock, metal zenét nyomatnak akár órákon át, ilyen nem nagyon van. Még mi sem találkoztunk vele magunkon kívül.
Vannak olyan dalok a rock-metal merítésből, ami ti magatok nem kedveltek, de játszani kell?
Orvos Gyuri: Van. Szerintem minden DJ-nek van ilyen. De alapvetően, ha a flow jó, akkor elkezded megszeretni azt a zenét is, mert élmény társul majd hozzá. Miért szeret az ember egy zenét és miért nem? Ez az alap eseti kérdés. Tehát nem hiszem, hogy úgy születnének vidéken az emberek, hogy genetikailag a mulatósra vannak felkódolva. Szerintem azokat az élményeket szerzik meg disznótoron meg hasonló eseményeken és megszeretik a zenét. Tehát az élményhez szereted a zenét és nem fordítva. Én például erre kezdek immúnissá válni ennyi év távlatából: „Figyelj má’, izé Nézését meg a járását” és villázok rá ugyanúgy. Hiszen valamilyen szinten kiszolgáló személyzet is vagyunk, de ha nem élvezed, amit csinálsz, az úgyis lesújt. Nem lehet se az AC/DC-t faarccal betenni, se a Papa Roach-ot, sem Kis Grófót. Mondjuk műfajilag egészen máshol vagyunk. De ha élvezed amit csinálsz, akkor a vele járó dolgokat is megtanulod egy idő után élvezni.
Kiss Ákos: De egyébként én rossz rocker vagyok: vannak olyan alapvetései a rockzenének, amit én nem szeretek, és tudom, hogy ez csúnya dolog, de én például nem szeretem a Slipknot-ot, nem szeretem az Iron Maiden-t, de beteszem, mert tudom, hogy az emberek szeretik. De ugyanúgy ugrálok rá a DJ pultban, hogy jól érezzék magukat, attól, hogy ők azt hallgatják. Ilyenkor a személyes preferenciák háttérbe kerülnek. De persze van olyan is amit kevésbé ismernek, én meg nagyon szeretem, és mondjuk edukatív céllal berakom. Ilyenre is volt példa.
Orvos Gyuri: A DJ edukálni próbálja az embereket. Ez nagyon vékony jég. A Campuson ez jól sült el, az EFOTT-on nem…
Mennyit kell készülni egy fellépésre?
Kiss Ákos: Attól függ, hogy mennyire tematikus az este. Most például készülünk egy karácsonyi bulira és vadászom a zenéket. Tehát nem rakhatod be a 22. rockosabb interpretációját az All I Want for Christmas is You-nak, hanem meg kell találni a megfelelő dalokat és akkor kőkeményen Spotify, YouTube, Apple Music meg minden más, amit elérsz és ezeken vadászom azokat a dalokat, azokat a cover-eket, amik ide illenek, vagy direkt ilyen karácsonyi kiadványok, akár rockzenekaroktól. Nem egy egyszerű feladat. És ugyanígy például volt már ilyen filmzenei special night-unk, volt Stranger Things köré épített tematikus este. Egyébként a készülésről két dolgot érdemes elmondani: az egyik, hogy alapvetően tök más a habitusunk, tehát Gyuri felugrik a színpadra és próbál rutinból dolgozni – általában sikerrel – én pedig próbálok inkább készülni kicsit tematikusabban. Egyébként kezdünk tök jól összecsiszolódni, hogy én összerakok bulizós playlisteket és akkor azt mondom, hogy ez legyen a gerinc. Nyilván mindig van eltérés, de például az első bulink előtt órákat ültünk azon, hogy mi miután menjen, legyen-e benne a gitárszóló. Aztán a buli felénél felborult az egész, lehoztunk egy tök jó bulit, de a saját playlist-ünket kidobtuk. Alapvetően ha a Campuson nyomsz egy hat órát, arra nem fogsz készülni, hanem ott fejből, rutinból, a közönségnek az éppen aktuális hangulatára lehozod. De ha azt mondják, hogy csinálj egy kétórás filmzene szettet, akkor meg nyilván készülsz rá.
Orvos Gyuri: És itt a titok, amit most mondtál: hogyha kétórás szettet kérnek és mindegy, ha nem tematikus, hanem azt mondják, hogy figyelj, egy ilyen Monster Pie essential-t szeretnénk, akkor arra fel tudsz készülni, mert akkor már elértél oda a karrieredben, hogy azt mondják, hogy a Monster Pie-re vagyok kíváncsi. Már mindegy, hogy mit játszol, a Monster Pie-t akarom látni. Most egyelőre mi még abban a felszálló ágban vagyunk, hogy nevet kell szereznünk magunknak. Például, ha egy NECC Party-ra elmész, nem fogsz odamenni, kérni Krisztiántól a Sing Hallelujah-t, mert ha nem lesz benne a Hallelujah, de mondjuk benne lesz a River Boy-tól az Another Night vagy a ’90-es évekből vehetnénk Scatman-t, akkor elégedett vagy és akkor az ő saját interpretációjával ez megtörtént. Amikor már a Monster Pie fogalom lesz – és ez célunk, hogy az legyen – akkor már összerakhatsz egy műsort, amibe a saját gag-jeidet teheted, mert már rád kíváncsiak, már a személyiségedre jobban vevők. Mondjuk nekem énekesi pályám is van, mert zenélek és gitározok, tehát azt is bele tudjuk vinni, hogy a hangszer előkerül, kicsit lehúzzuk az éneket, megénekelteted őket, satöbbi. Addig, amíg magát a brand-et hozod fölfelé, addig ezekkel nem tudsz játszani. Addig maga a felkészülés el fog térni.
Kiss Ákos: Igen, a felkészülés mennyi idő, meg a színpadon töltött idő mennyi idő. Nyilván, hogy lettek ilyen special playlistjeink, és ezeket el lehet durrantani időnként tematikus rendezvényeken. Mert mondjuk azt mondjuk, hogy csináltunk egy Stranger Things-t, aztán azt bármikor kérhetik, ha kijön majd az új évad, vagy valami évfordulója van vagy az akár egy Halloween-partira is el tud menni.
Két olyan dolgot is kimondtatok, amire rá akartam kérdezni és rá is fogok. Az egyik az improvizációval kapcsolatban, hogy nyilván a felkészülés mellett ugye lehet is és szoktatok is. Ebben nekem az az érdekes, hogy nagyon sok olyan véleményt hallok, hogy azért a színpadi nagy rockzenében meg metalban ezek a gigantikus produkciók kiölték az improvizáció lehetőségét, mert takkra minden be van állítva, ki van találva. Soha nem voltak ilyen látványos koncertek, de közben meg érzed azt, hogy a rock’n roll-nak kicsit meg lett szorítva a töke. Ellenben a rockdiszkóban még jöhetnek váratlan fordulatok. Ez nálatok tudatos?
Kiss Ákos: Abszolút. Például az első buli amit említettem: azért borult fel a playlist, mert nyilván nem mindegy, hogy milyen közönségnek játszunk. Ott egy harminc fölötti közönség jelent meg, mert ez a Víztorony fő közönség és volt egy pár olyan dal a ’90-es évek legelejéről, amikor ők születtek, amiről mi azt gondoltuk, hogy milyen nagy mint sláger, és milyen jó lesz, de láttuk, hogy nagyon lehangolta a bulit, úgyhogy villámgyorsan be kellett raknunk valami mást és akkor improvizálnunk kellett, és emiatt borult fel a buli. De végülis a buli jobb lett, attól, hogy láttuk, hogy mi a közönség igénye, meg mutogatták az emberek, hogy milyen számot kérnek, és akkor ami éppen kijött ütemre, azt a közönségigényt igyekeztünk kiszolgálni. Voltak nagyon meglepő dolgok is, hogy beraktuk poénból és akkor az ment a legnagyobbat. Például, amikor a Pantera Walk-ra pogóznak 32 éves emberek, nekem nagyon meglepő volt, de örömteli. Próbálunk az improvizáció és a tudatosság között egy aranyközéputat találni. Ugye nyilván ott vagy egy helyen, van egy közönség, látod, hogy mire hogy reagálnak, hogy nagyon örülnek neki, vagy nagyon elmentek sörért, és akkor erre reagálni kell az adott szituációban, tehát azt nagyon nem teheted meg, hogy nem figyelsz rájuk.
Orvos Gyuri: Igen, tehát ez a ”DJ vagyok nem jukebox” dolog nem működik. Tehát, ha DJ vagy, akkor így is-úgy is kiszolgálsz. Amikor fent van a halál fasza utcán a DJ és ekkorában látod, mert nincs kivetítő és úgy hívják, hogy Tiësto, akkor Tiësto-ra vagy kíváncsi. És nyilván kitartja a kisujját, akkor ott a kólától meg a piától fűtött emberek már rottyon vannak. Most nyilván eltekintve a tudatmódosítóktól, de amikor már valakire kíváncsiak, ő már megteheti. Az Emil.RuleZ! zenekar a legjobb példa arra, hogy a spontaneitás, a profizmus és a patikamérleges kimértség háromszöge hogyan tud egy ilyen egyenlőszárúvá beérni. Azt csinálták a 2000-es évek elején, hogy az ilyen téli időszakban, karácsonyi wurstlikor volt fellépésük a debreceni Kossuth téren és szerintem ők nem tudták, hogy ők hogy fognak így geometriailag elhelyezkedni és ugye ott közlekedett az 1-es villamos. Az egyik számukba spontán belekenték az Omegától az Első villamos már elindult című számot és ott a helyszínen született meg ez a gag. És ugye Hajós Andrástól ez nem idegen például és szerintem abban is van egy zsenialitás, hogy ő alapvetően felkészül a dolgaiból, tehát ő nem improvizál mindent végig. Szerintem ő sokkal jobban hasonlít Ákosra, mint rám, mert én a pillanatból összegyűjtött energiákból egy ilyen nukleáris reaktorként összehozok valamit és robbanok szét. És ha öt perccel később is érkezek – ami megint csak előfordul, sajnos nem is ritkán –, akkor is lehozom a bulit úgy, hogy le van hozva. Az a jó, amikor ez a kettő tud találkozni, mert ezért vagyunk jó páros, mert nekem ebben kell egy gyeplő, neki meg kicsit bele kell masszírozni, hogy lazább legyen. Emlékszem az első bulinál, ott a playlist-től való eltérés egy picit azért őt traumatizálta. Engem nem.
Kiss Ákos: Jó, de hány órát?
Orvos Gyuri: Hány órát? Napokat… Ezt úgy képzeld el, hogy jegyzetben felírva, BPM szám, hány másodpercnél milyen effekttel keverünk át, tehát tényleg ki volt találva. Én sokkal hamarabb felismertem, hogy nem fog menni. Mert hiába jók a számok, dramaturgia szerint építkezik az a két óra, amikor már egy ilyen szituáció van, én azt mondtam volna, hogy „Baszdmeg, a Monster Pie, az olyat hozott le!” Mert figyelni akarja, hogy mi a következő lépésed. Mint ahogy Mercury-nak, Brian May-nek, Slash-nek, mert ő már Slash, ő már Mercury, de az első időkben ő is, mindenki haknizik.
A másik, amit említettetek és elkerülhetetlen: a NECC party. Mennyire adott nektek inspirációt és motivációt?
Kiss Ákos: Abszolút. Pont tegnap kértek egy ajánlatot egy pesti szórakozóhelyre és gondolkodtam, hogy hogyan írjam le egyszerűen magunkat. Beleírtam az e-mailbe, hogy mi vagyunk a NECC Party rock verziója. Gyakorlatilag az volt a legalapvetőbb felvetésünk, amikor kitaláltuk, hogy nyomjuk ezt a 2000-es évek környéki zenét, azokból is sokszor a one hit wonder-eket, mint egy Avril Lavigne-t, vagy egy Teenage Dirtbag-et vagy a Blink-182-t. És oké, hogy nagyon kinyitottuk az ollót, mert mi már az első bulin is kezdtünk ezekbe a ’90-es évekbe belemenni, mert az autós találkozón mondjuk nem lehetett nem AC/DC-t játszani. Illetve volt, hogy egy 50-es úriember meghívott minket egy szülinapi privát bulira és akkor megbeszéltük, hogy inkább a ’80-as évek vagy inkább a ’90-es évek eleje fog kelleni, mint a kétezres évek. Tehát úgymond haknizunk, vagyis próbáljuk a közönség igényét kiszolgálni, meg a rock zenének a lehető legszélesebb spektrumán mozogni, attól függően, hogy éppen hol, milyen buliban vagyunk és milyen közönségnek játszunk, de alapvetően a kétezres évek one hit wonder-eit szedjük össze és csináljuk meg ilyen viccesen szórakoztatóan ripacs módon a színpadon. Tehát a NECC Party-nak a rock verziója vagyunk, nem is tagadtuk soha, egyébként én Krisztiánnal jóban vagyok személyesen is, beszéltem is vele, hogy ők hogy csinálják, kaptam tőle tanácsokat, tehát nem tagadjuk le. Egyébként ők sokkal több rockot játszottak bele a korai időszakban. Ott volt Rage Against the Machine, bele-bele játszottak még Panterát is. Most már abszolút diszkóból, elektronikus zenéből merítenek, nagyon kevés rockzenei elem van az ő műsorukban, vagy az is diszkósítva inkább, de az elején ők sokkal inkább úgy néztek ki, mint mi most.
Orvos Gyuri: De mi nem fogunk elmenni abba az irányba. Én például előszeretettel vadászom le a most megjelenő slágereknek az egyébként YouTube-ra feltöltött számoknak tonna számra fellelhető metál és rockverzióját, ami egyébként nagyon érdekes módon nagyon megy. Tehát például a KIES zenekar Balatoni láz feldolgozása akkorát ment egyébként a Campuson, meg a Szeresd a testem bébi – tehát ezek tényleg a trash-nek a rock-trash feldolgozásai, vagy nem is tudom, hogy ennek van-e hivatalos műfaji megnevezése. Ezt a rock közönség ugyanúgy nagyon veszi, mint bármelyik rock klasszikust.
Említettétek, hogy ha kell, akkor tudtok visszamenni az időben és a tengely ezredfordulótól menni a múlt felé. Melyek azok a dolgok amelyek a legújabbak? Ha esetleg olyan igény lenne, meddig tudnátok elmenni időben a jelenig a rock-metalban?
Kiss Ákos: Napjainkig. Azért alapvetően mind a ketten zenei mindenevők vagyunk, de rockzenéből jöttünk és onnan szocializálódtunk, tehát a legtöbb saját kedvencünk vagy inspirációnk, amit hétköznap is hallgatunk, az döntő többségben rock vagy metal műfajban van. Nyilván mi is kísérjük a műfajnak a fejlődését. Egyébként csináltunk ilyen playlistet is: Five Finger Death Punch, Steel Panther, tehát a most futó zenekarok dalaival. Nyilván mondjuk egy Steel Panther sokat merít a ’80-as évekből, de követjük, hogy merre halad a rockzene és próbálunk ezekből is belecsempészni a műsorunkba. Viszont amiről azt gondolod, hogy mainstream vagy nemzetközi színtéren gondolod azt, hogy mainstream, azt Magyarországon nem mindig kapod el.
Orvos Gyuri: Például a Godsmack. Nnem egy kis zenekar vagy nem egy új zenekar, de hát Magyarországon bejátszani… Az I Stand Alone-t nagyon visítva le tudod nyomni. Egyébként prímábbnál prímább slágereket csinálnak. Ha csinálnának egy playlistet az én kedvenceimből, az egy Godsmack All Stars lenne és semmi, nulla ismeret van Magyarországon.
Kiss Ákos: Nekem például a Black Stone Cherry az egyik személyes kedvencem, minden koncertjükön ott vagyok, de ha most bejátszanám, akkor szerintem vagy mindenki elmenne pisilni vagy nem tudom mi történne. Tehát nyilván lehet csinálni Magyarországon egy telt házas A38-at vagy egy Barba Negrát.
Persze, de a Budapest Arénában meg megfőnek ezek a produkciók.
Kiss Ákos: Persze. Még egy ZZ Top-pal is így lehetünk. Mondjuk nem mai zene.
Orvos Gyuri: A ’90-es évekből azt mondod grunge és akkor Nirvana. Végeztünk. Alice in Chains, Soundgarden, Pearl Jam, ezek már vadasak.
Kiss Ákos: Azért nagyon szelektálni kell azt, hogy mi az, ami tényleg sláger – és még volt is vitánk, volt olyan dal, amin vitatkoztunk, hogy az sláger-e vagy nem. Szerintem sláger volt, Gyuri szerint nem, de azért amikor Gyuri covidos volt, én azért bejátszottam és nekem lett igazam. Tényleg volt ilyen félelem bennünk, hogy ha bejátsszuk azt, akkor mi lesz.
Orvos Gyuri: De azért tudunk reagálni arra, ha egy szám nem működik jól, mert mindig vannak a csőben olyan töltények, amiket ha elsütsz… például a Killing in the Name-t mindegy, hogy mikor játszod le – és egyébként majdnem azt mondom, mindegy milyen közönségnek, mert akkor előjön belőlük ez a nagyon rocker, a ”be akarok szólni a rendszernek” énjük.
Kiss Ákos: Persze, de még az AC/DC: Thunderstruck is ilyen, tehát vannak ultimate dolgok. De amikor one hit wonder-eket válogattunk, akkor felmerült, hogy mi az ami nagyot ment, vagy csak én hallgattam sokat meg a haverjaim?
Orvos Gyuri: Igen, de nu metalból is vannak Grammy-díjas zenekarok a kétezres évekből. Nagyon jók, nagyon pregnánsak, hangzásban, mindenben tök jó. A Trapt például, ami az egyik legnagyobb hatású nu metal zenekar volt, de itthon nem működik. A Rammstein esetében is be tudod játszani a Du Hast-ot.
Kiss Ákos: Szóval nagy válogatások vannak ezekből a szempontokból. De volt B kategóriás pop-punk sláger, amit én nagyon sokat hallgattam 25 évvel ezelőtt. Nyilván gondoltam, hogy rajtam, meg haveromon kívül senki nem ismeri, de egyszerű, könnyen énekelhető refrén, ugrálós. Lejátszottam egyszer, a közönség csak nézett, viszont ugyanazok az emberek megjöttek másnap a bulira Campuson és akkor már énekelték.
Mondtátok, hogy a cél a brand megerősítése, népszerűsítése, de ezen kívül milyen konkrét terveitek vannak most?
Az idén még két bulink lesz, az egyik december 17-én a STAY-ben egy Xmas Special, nagyon merész és nagyon vicces karácsonyi dalos rock feldolgozásokkal. Ezen kívül lesz még egy privát bulink, mert ugye ilyenekre is hívnak minket. Egyébként 2023 elejére már van két bulink. Ott az egyik szintén saját ötlet, tematikus, a másik egy meghívás. De egyébként budapesti bulink is van lekötve már meg ugye nyilván ilyenkor már a fesztiválszervezőkkel is elkezdtünk egyeztetni, valószínűleg a jövő nyarunk már fullon lesz, ugye eddig csak a Campus meg az EFOTT volt, de a 2023-as nyáron már sokkal több fesztiválon leszünk jelen. Van meghívásunk a Barba Negrába, beszélünk Dürer kertről is. Most a véráramba kell, hogy bekerüljünk, most ezeken dolgozunk és ezek a tervek.
Hozzászólások