A cívisvárosban, pontosabban a Kölcsey Központban állt színpadra – idén tavasszal tartott akusztik turnéjuk által – az egyik legnépszerűbb fiatal magyar zenekar, akik nevükkel és dalaikkal egyaránt büszkén képviselik térségüket. Kovácsovics Máté (énekes) és Szabó Dezső Péter (basszusgitáros) reflektált pár kérdésemre.
Kicsit térjünk vissza a kezdetekhez. Mire vezethető vissza a zenekar létrejötte? Megtervezett volt vagy csak egy spontán dolog?
Máté: Rólunk azt kell tudni, hogy mi már 2012-ben megalakultunk Nightrain néven. Tudatos volt a dolog, korábban már zenéltünk zenekarokban. Hárman osztálytársak is voltunk a zenekar megalapításakor, még gimnazisták voltunk. Számomra élesebb volt a váltás, mert én korábban gitároztam és a zenekar által kezdtem el énekelni. Az első koncertre – 2012 március – kibővültünk Lóránddal, a dobosunkkal. A második koncertünkkor már Marci is csatlakozott hozzánk, először nem is ismertük egymást. Majd az idő múlásával Hangya Zoltán, a basszusgitárosunk kivált a zenekarból, amikor átneveztük Mudfieldre a bandát, más irányba ment az élete. Ekkor csatlakozott hozzánk Dezső, azóta változatlan a felállás.
Mi volt az oka a névváltásnak?
Máté: Eleinte csak feldolgozásokat játszottunk, néhány saját dallal kiegészítve, de ezzel a névvel valahogy senki sem volt annyira kibékülve. Beskatulyáztak minket, hogy mivel ugye ez egy Guns’ and Roses számból ered és mi biztosan ilyen dalokat fogunk játszani, az elején ez részben igaz volt, de a későbbi időkre nem. A Mudfield név hitelesebben visszaadja, hogy mi kik is vagyunk, ugye Szeghalomról jöttünk, Sárrét vidéke, nyersfordításban a Mudfield.
Milyen érzések kavarogtak bennetek amikor először léptetek színpadra ?
Máté: Nagyon sok Guns’ and Roses számot játszottunk, nagyon hasonlítani akartunk. Én teljesen ilyen Axl Rose stílusban nyomtam. Nyilván egyébként izgultunk is, én akkor énekeltem először közönség előtt, ekkor egyébként még csak 15-16 évesek voltunk. Bennünk volt a para, de mivel már korábban volt zenekarunk így volt már egy kis tapasztalatunk.
Kicsit előrébb haladva pont a Covid időszak előtt volt az első hangos bulitok. Milyen hatással volt rátok ez az időszak? Hogyan éltétek meg?
Máté: A Kelet Népe lemezünk az időszak előtt jelent meg, nagyon ráálltunk a szervezésre, a lemezbemutatóra. Nagyon sok koncert le volt kötve, még 2-3 koncertünk volt aztán jött a bejelentés.
Dezső: Először nagyon bizakodók voltunk, mert ugye először úgy volt, hogy védettségivel lehet koncertre járni meg zenélni, végül ez keresztbe húzta a történetet. Nagyon idegen volt számunkra amikor fölléptünk egy tök üres térre az A38-ban, az egy online streaming-es buli volt, de megléptük és próbáltunk túllendülni. Az online streaming által talán még több emberhez is eltaláltunk.
Máté: Utána több zenekar is csinált ilyen online streaming-es koncertet, mondhatjuk úgy, hogy mi csináltunk először ilyet.
A Nomád zenekarral nagyon sok fellépésetek és turnétok volt ekkor. Milyen volt a kapcsolatotok?
Máté: Nem sokkal a Covid előtt vagy alatt már nem működött, a vírus előtt viszont velük turnéztunk. A lemezbemutatóturnékor is volt egy közös koncertünk itt Debrecenben, a Roncsbárban. Mi voltunk az előzenekar, de már nem előzenekarként tekintettek ránk. Velük jutottunk el nagyon sok helyre például Dunántúlra is, borzasztó sokat köszönhetünk nekik abból az időszakból.
Dezső: Tényleg nagyon sokat segítettek, tapasztalatlanok voltunk még országos turné téren, velük kezdtük el és úgymond nagyon jó istápolók voltak.
Említettétek, hogy az online streaming-es időszakban több embert megragadtatok. Ez generációkban mit jelent? Inkább fiatalokra vonatkozik vagy megoszló?
Máté: Már akkoriban is nagyon megoszló volt, ami hálistennek mai napig kitart, hogy a tizenkét éves gyerektől a 60+os korosztályúak is vannak a koncerteken. Ezeken az akusztikus koncerteken is látszódik, hogy olyan is eljön, aki túl fiatal vagy esetleg túl idős. Én ezt nagyon élvezem, hogy nem csak fiatalok vannak, hanem idősebbek is vagy akár fordítva. Szerintem tök király ahogy így elképzelem, hogy van egy család és a nagymama is szereti a Mudfieldet és az unoka is.
Az akusztikot vagy a hangos bulit érzitek jobban magatokénak?
Máté: Személy szerint a hangosabbat jobban élvezem, imádom az akusztikot is, ennek meghagyom a különlegességét, meg van a varázsa.
Dezső: Szerintem mindannyian a hangosabbat választanánk, szabadabban mozgunk, jobban ki tudjuk élni magunkat. Viszont igen, ahogyan Máté is mondta az akusztiknak is meg van a külön hangulata.
Mi ihleti a dalokat? Személyes tapasztalatok, érzelmek is szerepet játszanak?
Máté: Az eddigi daloknál ez volt előtérben, a személyes dolgok, minden egyes olyan inger vagy bármi tapasztalás, ami aktuálisan történt velünk vagy velem. A dalszövegeknél tudok inkább nyilatkozni, hogy milyen gondolatok járnak a fejemben. Mindig azzal szoktam példálózni, hogy az utolsó lemezünkön a Caramba című dalunk, ami tökéletesen megtudja válaszolni ezt a kérdést, mivel konkrétan a kutyámról szól, Pabloról. Az volt az utolsódal a lemezen, amire szöveget kellett írnom és nem tudtam már miről írhatnék, mivel ez a lemez nagyon sok izgalmas témáról szól szerelemről, háborúról, szomorúságról. Miről is szóljon az utolsó dal? A kutyám mellettem feküdt, akkor szóljon róla, egyáltalán nem kell véresen komolyan venni, mindig ilyen aktuális éppen jobbra nézek vagy balra.
A jövőre nézve milyen terveitek vannak még?
Máté: Nyáron is számtalan hangos buli várható. Vettünk már fel új dalt is, vannak felvételek. Idén ezekből az akusztikus koncertekből egy anyagot kiadjunk, felvettünk minden koncertet kiválasztjuk a legjobban sikerült dalokat. Ősztől Jubileumot szeretnénk megünnepelni, hiszen a Kelet Népe című albumunk ez évben lett 5 éves. Ezt megelőzi, hogy augusztusban a Barba Negraban megtartjuk a második Falunap elnevezésű rendezvényünket, ami vicces, hogy a fővárosban csinálunk egy falunapot, de ez így nekünk autentikus dolog. Aztán bízzunk benne, hogy jövőre akár egy új lemezzel lehetne menni turnézni.
Interjú és képek: Ferenczi Dóra
Hozzászólások