A székfonás egy régi hagyományokon alapuló népi mesterség, amely kiveszni látszott a kultúránkból, ám mostanság egyre inkább kezd újra divatba jönni és otthonainkban is megjelenik egy-egy fonott szék vagy praktikus kiegészítő, amellyel feldobhatjuk a környezetünket. Balogh Sándorné, székfonó mesélt nekünk ebben az interjúban erről a nem mindennapi tevékenységről és arról, hogy mi mindent lehet még készíteni gyékényből.
Milyen hagyományokra tekint vissza a székfonás?
A falusi életben a használati eszközöket, így a széket nem boltból vásárolták, hanem otthon elkészítették szülőktől, egymástól tanult módon, vagy az akkori mesteremberektől vásárolták meg. A Sárréten, lápos vidékeken a fa mellett a vízinövények adták az alapanyagot sok hasznos dologhoz például kosarak, papucs, dikó (ágy), szék elkészítéséhez. A közeli Bakonszegen Bessenyei György a bihari remete (1747-1811) házában is találkoztam a gyékényből font dikóval és háttámlás székkel. A székfonás mestersége tehát már az ő korában is elterjedt volt.
Te hol találkoztál vele először?
A Tápéi Háziipari Szövetkezet az 1970-es években a sárréti településeken, így Nagyrábén is kínált a háziasszonyoknak bedolgozói munkalehetőséget. Az otthon végzendő munkához ők adták az alapanyagot és a jelentkezőknek több héten keresztül tanították a székfonást. Édesanyám is jelentkezett erre a képzésre, mert sajátjogú nyugdíjhoz akart munkaéveket gyűjteni. Volt, amikor én is mentem vele kisiskolásként és láttam hogyan tanítják, kinek mennyire áll a kezére ez a munka.
Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?
Érdekes volt számomra, hogy az egyszerű fakeretből hogyan lesz széküléslap. Elkészült széket egészben sosem láttam, csak a fából készült széküléslap keretét üresen és befonva. Azt mondták, hogy ezeket a munkákat a Tápén készített székvázba beépítve Franciaországba viszik. Szép is volt, amit anyukám készített sásból szalmaszál göngyölítéssel. Nem volt könnyű munka. Feszesen kellett tartani a sásból megsodort szálat. Az üléslap színén levő sás sodratot a szalmaszál hosszanti kihasítása után le kellett simítani, majd rátekerni a sásra, így szép sima és fényes lett az ülésrész. A hátoldalán csak sás volt. Ha nem volt eléggé benedvesítve a sás, akkor vágott. Ha a beáztatott szalmát nem ügyesen simítottuk le, az is vágott. Körültekintően kellett végezni a munkát, hogy ne történjen baleset. Ezért nem is engedte nagyon sokáig édesanyám, hogy belekontárkodjak a munkájába. Ahogy cseperedtem egy idő után megengedte, hogy ne csak nézzem, hanem tanulhassam én is a szék befonását. Helyi asztalossal csináltatott keretet, amin gyakorolhattam. Így megtanultam, hogy a trapéz alakú üléslapok elejére 7 kezdő sort egy hátsószálba kell kötni, hogy utána derékszögben haladhassunk körbe. Megtanultam a toldást, mivel a szalmaszál nem mindig volt elég hosszú a begöngyölítéshez. Figyelnem kellett a sodrat vastagságára, maximum 4-5 mm lehetett, mert aki vastagabbra készítette, annak a munkáját nem vették át, levágták és újra kellett fonni az egészet. Az utolsó sorokban nagyon figyelni kellett a szálvezetésre nehogy eltévedjünk, mert ott már nem lehetett látni hol következik a sarok lekötése. A befonás utáni kitömés nagyon nehéz munka volt. Csak a hátoldalán szabadott végezni a sarkaktól a közepe felé kis lépésenként, vigyázva nehogy letömjünk egy sodratot, vagy a közepében levő szálat el ne szakítsuk a megfeszített munka hevében.
A betanulást 20-an, 30-an kezdték. Havonta jöttek ki Tápéról összegyűjteni, átvenni a kész munkákat, és akié nem felelt meg, azt bizony visszadobták, levágták. Így nem csoda, hogy sokan abbahagyták a székfonást. Mikor már csak 4-5-en fontak, mi lettünk az átvételi hely. De itt nem állt meg a lemorzsolódás. A 80-as évek elején már csak édesanyám fonta a faluban a széket. Mivel a szomszédos Bihartordán is hasonlóan alakult a helyzet, a két átvevő helyet összevonták és utána Bihartordára én hordtam át kerékpárral a befont széklapokat 4-5 db-ot egy-egy átvételkor. 10 évig fonta édesanyám a széket. Ez idő alatt volt időm megtanulni, ellesni mit hogyan kell csinálni. Közösen gyűjtöttük be a sást a bihartordai kanyarban levő kanális árteréből.
Mikor kezdtél komolyabban foglalkozni vele?
Már lassan 30 év is eltelt, hogy befejezte édesanyám a székfonást, amikor a művelődési ház, amelyben dolgoztam elég nehéz helyzetben volt. Költségkímélő programokat kellett kitalálni, hogy megmaradhasson a munkahely. Így jutott eszembe többek között a székfonás. Abban sem voltam biztos, hogy ennyi idő elteltével vajon eszembe jut-e hogyan kell csinálni? Akkoriban még működött az Interplán Kft. Nagyrábén, akik gyékényből készítettek tárgyakat. Tőlük kértem alapanyagot, mivel sásom nem volt. Szalmát is sikerült szereznem. Az egykori asztalossal csináltattam keretet. Visszaemlékezve igyekeztem feleleveníteni hogyan kell elkezdeni. Lesimítottam a kihasított szalmát és az elvágta az ujjam. Abban a pillanatban minden emlék megelevenedett. Emlékezett a kezem mit hogyan kell csinálni. A további baleset elkerülése érdekében csak gyékényt használtam tömő és fedő szálnak is. Abban az évben szakköri formában tanítottam a székfonást. Mindenki elkészítette a maga sámliját, kisszékét. Következő évben 2013-ban pedig a közmunkában dolgozók egy részének 15-20 főnek taníthattam a székfonást, melyből 6-8 főnek sikerült nagyon jól elsajátítani. Olyannyira, hogy 2014-ben részt vettünk Berettyóújfaluban a Bihari Számadó Napokon, és elnyertük a Termékdíj 2. helyezését a gyékénnyel befont sámlival. Nyugdíjazásomat követően 2022–től kezdtem kiteljesedni a székfonásban, mert több időt tudtam rááldozni.
Milyen székeket készítesz?
Saját tervezésű 30 cm magas sámlikat fonok eladásra. Megrendelésre kértek tőlem bárszéket is. Most van folyamatban a hokedli méret fonása. Régi székek felújításával, újra fonásával is foglalkozom, ebben folyamatos a megkeresés. Így volt már sarok befonott, trapéz, téglalap, négyzet alakú, felnőtt és gyermek háttámlás, valamint íves karosszék, összecsukható napozószék is.
Mi a menete, hogyan készül és mennyi időt vesz igénybe?
Helyi asztalossal készíttetem a széklábakat és üléslapot. Magam csiszolom, festem a favázat több színben. Majd befonom egyiket sással, másikat gyékénnyel. Ezt követi a kitömés, hogy minden szálat a helyére igazítsunk. A gyékény előkészítése, szortírozása plusz időt vesz igénybe. Általában egy új szék elkészítése legalább egy heti munka, a régi restaurálása, újra fonása ettől jóval több. A kapott elhasználódott széket én bontom vissza, hogy lássam hogyan, milyen mintával fonták régen. A folyamatot lefényképezem, hogy legyen mit visszanéznem. Igyekszem mindig ugyanolyan mintájúra befonni, mint amilyen volt. Szükség szerint a favázat is feljavítom, csiszolom, újra festem, majd befonom, kitömöm.
Milyen elismeréseket szereztél ezzel a nem mindennapi tevékenységgel?
2023-ban kaptam a sámlikra a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarától a „Magyar Kézműves Remek” címet, majd 2024-ben Hajdú-Bihar Vármegye Önkormányzatától a „Hajdú-Bihari Termékdíjat”, és Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Bíráló Bizottsága a „Hagyományos Mester Remek” elismerést adta más befont székemre is.
A Bihari Népművészeti Egyesület tagjaként is aktívan tevékenykedsz, miket készítettetek az idei alkotótáborban?
Az idén a Bihari Népművészeti Egyesület nyári felnőtt alkotótáborában a gyékénnyel, mint természetes alapanyaggal ismertettem meg az érdeklődőket, majd a nap folyamán üveg befonást tanítottam. A kinyújtott foglalkozás végére mindenki be tudta fejezni a gyékénnyel befont üvegét.
Mi mindent csinálsz még?
Szálas anyagok közül a gyékényen túl sással és csuhéval is dolgozom. A székfonáson túl kisebb használati tárgyakat fonok például ceruzatartó, váza, kínáló kosárkák, edényalátét, lábtörlő.
Másik hobbim a gyapjú és rongyszövés, melyből kistáskák, szőnyegek születnek. A harmadik kedvenc időtöltésem pedig a karkötő csomózás hímző fonalból.
Szerinted miért fontos megőrizni, továbbadni a székfonás mesterségét vagy egyáltalán a népi iparművészetet?
A természetes anyagból készült tárgyak emberközelibbek, szervezetünkre nem tartalmaz káros anyagot, egészségesebb és szebb. Minden tárgy szeretettel, odafigyeléssel készül. Minden munkában benne van elődeink, múltunk tisztelete. Vallom, hogy fontos tudnunk honnan indultunk, hogy tudjuk hová tartunk. A gyökér nélküli fa sem hoz levelet. Tehát a gyökereinket ápolni kell. Nekem ezért fontos megőrizni és lehetőség szerint továbbadni a székfonás mesterségét.
Mi mindenre használható még a gyékény?
Folyamatosan fedezem fel mi minden készült régen gyékényből. Ma már a lakásokban is újra népszerű kiegészítők, különböző formájú dísz és használati tárgyak, tároló dobozok, kenyérkosarak, faliszőnyeg, lábtörlők találhatók gyékényből.
Nem egy gyakori foglalkozás a székfonó, körülbelül hányan művelitek ezt az országban?
Az országban nem sokan műveljük ezt a mesterséget. Tudomásom szerint tíznél nem vagyunk többen.
Hol lehet találkozni az alkotásaiddal?
Itt helyben Nagyrábén a kézműves házamban, helyi rendezvényeken, a Facebookon Balogh Sándorné székfonó oldalon, valamint a környező települések rendezvényein, ahova meghívást kapok. A Bihari Népművészeti Egyesület által közelebbi és távolabbi települések rendezvényein mutatkozhattam be mesterség bemutatóval, kézműves foglalkozással és árusítással.
Vannak-e még további terveid?
A kézművességnek nincs határa, szeretem szabadidőmet ezzel kitölteni. Minden szálas anyag feldolgozása érdekel, így folyamatosan bővítem tudásomat. Sok időt kell arra fordítani, hogy tökéletesítsem egy új fonás elsajátítását, új tárgy alkotását. Későbbiekben, ha már tökéletesítettem tudásom, szándékomban áll zsűriztetni újabb munkáimat.
| ” Négyen vagynak testvér atyafiak: |
| Nád, Sas, gyékén, és amit kákának hínak, |
| Sok szép eszközöket ők fel-állíthatnak, |
| Mellyeken inkább, mint a fa míven, kapnak … |
| … Egy igen jó eszközt neveznek Gyékénnek, |
| Mert mellyéke, s béli, mind tsak gyékén ennek, |
| Hatvan pénzen egyet, mikor szűk, meg vésznek |
| Sok hasznával néki az emberek élnek. |
| Gyékén buritikjok a sós szekereknek |
| Szekeres Kudosok Gyékén alatt ülnek; |
| Kalmár szekerekre Gyéként terítenek, |
| Ernyőn felül Gyéként Vajdák is viselnek. |
| Más eszköz is vagyon, kit Szatyornak hínak, |
| Kit merődön merő tsak gyékénből fonnak, |
| Asszony népek azzal sok holmit hordanak, |
| Itt a Gyékén Szatyor, hát sorban álhatnak.” |
| (Ismeretlen szerző: Nád-Síp azaz a nádnak ditsiretére írott versek, 1675) |
Hozzászólások