A tavaszi napsütéshez, valamint a kortárs drámáért tizenegy éve létrehozott, s azóta töretlen népszerűségnek örvendő fesztivál hangulatához méltó performansszal indította útjára a Medgyessy Ferenc Gimnázium lelkes diákcsapata március 27-én délután fél négykor a Csokonai Színház épülete előtt a DESZKA Fesztivált. A középiskolások az idei fesztivál pólóját viselve, hatalmas betűkkel a DESZKA szót kirakva, majd különböző, maguk alkotta színpadi bábukat mozgatva, dobszó kíséretében adták a cívisváros és az ország tudtára: a kortárs magyar drámáért egy hétre ismét Debrecenbe költözik a színházi szakma színe-java.
A zenés bemutatót nem kevésbé figyelemre méltó, már a színház épületén belül élvezhető program követte: Ráckevei Anna, a teátrum igazgatója azzal vezette fel a nézőtéri büfében megtekinthető fotókiállítását, hogy mint minden évben, a DESZKA most is egy társművészettel karöltve nyitja meg a kapuit, majd átadta a szót Visky Andrásnak, az idei fesztivál díszvendégének, hogy nyissa meg a tárlatot, s egyben ossza meg a közönséggel a kiállítás apropóját. Miklósi Dénes tárlata, a Már láttuk apropója ugyanis nem kevesebb, mint az, hogy Miklósi annak a DESZKA Fesztivál zárónapján látható Kalucsni című Dragomán György írta és Visky András rendezte drámának a díszlettervezője, amely rendkívül személyes módon dolgozza fel és tárja elénk a megfigyelők és megfigyeltek életét. Vagyis azt, hogy létezik egy alternatív, a hatalom kezében lévő történet a megfigyeltekről. Egy ilyen lehallgatási jegyzőkönyv akár több száz fotót is tartalmazhat, s nemcsak a megfigyeltről, de a feleségéről, a gyerekeiről is tudósít. Ezért ilyen fotók kellettek ahhoz is, hogy a Kalucsni idejét és miliőjét a színpadon meg lehessen teremteni. Azt a miliőt, ahol a lehallgató-készülékkel felszerelt lakás falain belül a fiatal nő megkérdezi a párjától: „-Most kinek szeretkezünk? Nekik vagy magunknak?” Tehát a politikai hatalom kontrollál. A rólunk készített fotóival, a lehallgató-készülékeivel mindenhol jelen van. S ennek a „mindenhol ott-lét”-nek a hangulatát tükrözik a most kiállított fotók is.
A fesztivál megnyitója 19 órakor, az idei POSZT-ra is beválogatott Csokonai színházas előadást, a Jadviga párnáját megelőző beszédekkel folytatódott. Ráckevei Anna ezúttal a Színházi Világnap alkalmából is köszöntve a megjelenteket, Komolay Szabolcsot kérte felszólalásra. Debrecen kultúráért felelős alpolgármestere felidézte: tizenegy évvel ezelőtt Vidnyánszky Attila és lelkes csapata hagyományteremtő szándékkal indította útjára a DESZKA Fesztivált a kortárs magyar dráma népszerűsítése érdekében, ám azt bármely rendezvény kapcsán mindig az idő dönti el, hogy képes-e hagyománnyá válni. Nos, a DESZKA tizenegy éves fennállása a bizonyíték arra, hogy ez a rendezvény immáron hagyománnyá, a város kulturális életének egyik legfőbb védjegyévé vált. S az szintén az idő kérdése lesz, hogy az itt felvonultatott, huszonhat kortárs magyar alkotás közül melyik válik majd húsz-harminc-negyven év múlva klasszikussá. De addig mindegyik darabnak az a feladata, hogy az aktuális problémáinkat elénk tárva elgondolkodtasson, s megoldásokat kínáljon a számunkra.
S hogy mi a színház általában vett feladata? Minderre már a Színház Világnapja alkalmából a Kubik Anna Kossuth-díjas színművész által felolvasott levél kereste a választ, amelyet Isabelle Huppert írt. A francia színésznő, akinek amúgy is Kubik Anna a „magyar hangja”, a nyolcadik olyan ember, akit az ötvenöt éve megünneplendő Színházi Világnapon felkértek, hogy fogalmazza meg a gondolatait a színház lényegéről. Azon túl, hogy Huppert véleménye szerint a színház védelem, menedéket nyújtó intézmény, a levél talán legfontosabb, a teátrumon kívülre is érvényes üzenete a következő: „A színház a másik embert jelenti. A dialógust. A gyűlölet hiányát.” Javaslom s kívánom, hogy ezzel a három mondattal mint útravalóval nézzük végig az idei DESZKA Fesztivál repertoárját (is)!
Gyürky Katalin
Hozzászólások