A Vojtina Bábszínház sorrendben idén az ötödik, egyben a 2018/19-es évadot lezáró tárlata Nézőpontok címmel május 15-én délután nyílt meg. A kiállítás megnyitóján jártunk.
A Szabó Kártik Zsuzsanna, Surányi Gergő és Láposi Terka megálmodta tárlat az idei eddigi, a teátrumban megvalósult kiállítások nagy részéhez képest vállaltan saját, belső: hisz ez esetben nem valamely meghívott képzőművész, meseillusztrátor, vagy retrojáték-gyűjtő műveiből életre hívott térről van szó, hanem kifejezetten vojtinás képekből, fotókból, rajzokból épített „labirintusról”. Ennek egyik célja – tudtuk meg a kiállítást megvalósító s egyben megnyitó művészeti vezetőtől, Láposi Terkától –, hogy a néző és a színházban alkotó különböző nézőpontjait találkoztassa, jó értelemben véve ütköztesse, s ezáltal közelebb hozza egymáshoz.
Mégpedig az elmúlt öt év huszonhat, a Vojtina Bábszínház színpadaira álmodott előadásának a bábtervein, tervrajzain, a darabok létrejöttét dokumentáló fotókon, valamint a minden egyes előadáshoz meghirdetett gyermekrajz-pályázatra érkezett, s ezáltal a befogadói nézőpontot láttató rajzokon keresztül. A sokszínű anyag összeválogatásával az alkotók egyfelől a kulturális emlékezetünket kívánják gazdagítani, másfelől – hasonlóan a tavalyi utolsó, Áttűnések című kiállításhoz – reflexióra késztetni mind a nézőt, mind pedig a színházi alkotót. A tárlat létrehozásakor a nagy kérdés az volt – tudtuk meg Láposi Terka megnyitó beszédéből –, hogy vajon mi fogja össze az elmúlt öt év huszonhat előadását? Mitől lesz meg közöttük a befogadó és az alkotó számára egyaránt érzékelhető lelki út? Hiszen a népmeséket, műmeséket, verses szövegeket egyaránt feldolgozó előadások elvileg nagyon is különböznek egymástól, a kiállítás létrehozóit mégis foglalkoztatta, hogy mi az az elem, mi az a szín, amely ezeket a produkciókat a tárlat terében egységessé tudja formálni? Ehhez pedig a kék, mégpedig a kobaltkék színt találták megfelelőnek, mint egyfajta „sorvezetőt” a különböző előadások itt kiállított relikviái között.
Láposi Terka a felvezetőjében természetesen azokat az alkotókat is megemlítette, akiknek a műveit a tárlaton láthatjuk. Mátravölgyi Ákos, Grosschmidt Erik, Hováth Mari, Fekete Dóra tervezőként voltak jelen az előadásoknál, a huszonhat előadást összesen tizennégy rendezőnek köszönhetjük, s a színpadra álmodott mesék írói között pedig kortárs szerzők, mint például Gimesi Dóra, vagy klasszikus alkotók, mint például Arany János, egyként szerepelnek.
S mielőtt a tárlat létrehozója és megnyitója beengedte volna ebbe a valóban labirintusszerűen felépített, tehát rengeteg szempontból felfedezésre váró térbe a kiállítás megnyitójára érkezett ötödik osztályos gyermekeket, egy, Jan Mann irodalomtörténész megfogalmazta „tanáccsal” látta el őket a befogadáshoz, azaz a látottakkal kapcsolatos „nézőpontjuk” kialakításához. Az irodalomtörténész véleménye szerint egy képnek ne a jelentését akarjuk megtalálni, hanem próbáljuk meg megfejteni a képet, s e próbálkozás eredményeképp a jelentés magától meg fog érkezni hozzánk.
Az idei évad utolsó kiállítása, a Nézőpontok 2019. június 16-áig látogatható a Vojtina Bábszínházban.
Gyürky Katalin
Hozzászólások