Maczkó Ádám már évek óta rendszeresen szerepel a Showder Klubban, és már a Rádiókabaréban is bemutatkozott. Májusban tölti a 35-öt a komikus, de már 10 éve a Stand-up Comedy Humortársulat tagja, és a Humortechnikumban segít a leendő előadóművészeknek.
Mennyire határozza meg a humorodat a lakhelyed?
Budapesten születtem, 1-2 évig éltem ott, azóta Turán lakom, ami egy kis település Pesttől 50 kilométerre. A kisvárosban töltöttem a gyerekkoromat, középiskolás koromtól jártam napi szinten a fővárosba. Ez a kettősség meghatározó számomra.
Hogyan lettél a társulat tagja?
2012-ben csatlakoztam a társulathoz, amit akkor még KOmédia Stúdió Humortársulatnak neveztek.
Megtetszett a Showder Klub, és elkezdtem lehetőségeket keresni, hogy hol lehetne fellépni. 1-2 évig amatőr estekre és olyan kisebb vidéki színpadokra jelentkeztem, ahol önszerveződésben volt már stand-up comedy. Egyszer aztán találtam egy hirdetést, hogy van egy open mic lehetőség Budapesten, amit Orosz Gyuriék szerveztek, és ott találkoztam velük először. Akkor indította a társulatot, és megkért, hogy csatlakozzak. A Komédia Stúdió Humortársulat alapcsapatának tagjává váltam, amiből lett aztán a Stand-up Comedy Humortársulat.
Hogyan készültél ezekre az open mic estekre?
Leírták Gyuriék, hogy 5-10 perces műsorral kell készülni. A kisebb vidéki klubokban elmondott anyagaimból raktam össze egy olyan szettet, amit működőképesnek gondoltam. Összegyűjtöttem azokat a poénokat, amiket ütősnek gondoltam, és egy gondolatmenetre felfűztem őket. Szerencsére elég jól sikerült.
És a legelső fellépésedre?
Életem első fellépésére úgy készültem, hogy Wordben leírtam, mit szeretnék mondani, aztán otthon édesanyámnak és húgomnak a konyhában elmondtam. 4-szer 5-ször előadtam nekik, és így csiszolódott a produkció. Ez segített nekem, mielőtt először színpadra álltam volna.
Hogyan küzdöd le a fellépések előtti stresszt?
A Humortechnikumban én vagyok az egyik házigazda, és minden jelentkező ezt kérdezi. Már tizenegynéhány éve színpadon állok, de még mindig megvan a stressz. Egy egészséges drukknak mindig kell lenni a fellépőben.
Felelősséget érzek, hogy jól kell szerepelnem még egy kisebb, gyakorló klub esten is. Ugyanúgy, mint két-háromszáz néző előtt.
Ha valakinek már van rutinja, akkor nem látszik rajta annyira az izgalom. Az első jól működő poénnál múlik el a feszültségem.
Az a megnyugtató, ha az első vagy második poén már működik, és érzem, hogy a közönség velem van.
Ilyen tekintetben nem teszel különbséget egy falunapos fellépés és egy Showder Klub szereplés között?
Nem szabad különbséget tenni. Az anyagban van különbség. Egy falunapra olyan anyagot viszek, amivel a legjobb színben tüntetem fel magam. Aztán vannak helyzetek, amikor váltani kell a műsorban, mert érzed, hogy nem működik. De felkészültségben nem lehet különbséget tenni. Nem lehet „alibizni” semmilyen fellépést, mert aki jegyet vesz, vagy csak kijön egy falunapra megnézni, azt nekünk kötelességünk komolyan venni.
Úgy tudom, hogy nemrég kezdtél el szerepelni a Rádiókabaréban. Mennyire volt ez új terep?
Gyuriékkal szerepeltem már egy közös projektben a Rádiókabaréban. Pár évvel ezelőtt stand-upot mondtunk dalszövegekre.
Nemrég Gyuri elküldte az anyagomat a szerkesztőknek, tetszett nekik, és behívtak. Nekem ez nagyon új terep volt, mert a Rádiókabaré egy olyan műsor, ami évtizedek óta meghatározó a magyar humorban. Fellépni egy olyan színpadra, ahol előttem Csuja Imre vagy Maksa Zoltán állt, az nem olyan, mint egy klubfellépés, hanem ott komoly nyomás volt rajtam. Máshogy kellett felkészülni. Szerencsére nagyon nagy szeretettel fogadott a közönség és a kollégák (nem tudom, hogy nevezhetem-e ilyen fiatalon kollégáknak ezeket a nagy művészeket).
Majdnem elájultam, mielőtt a Thália színpadára léptem. Ha valahova többször megyek, már nyugodtabb vagyok, mert ismerem a színpadot, és tudom, hogy mi merre van. Nagyon izgalmas volt fellépni a teljes ismeretlenbe.
Mi a különbség a Showder Klub és a Rádiókabaré között?
A Showder Klubban mások a szabályok, szabadabban lehet beszélni mindenről, mint a Rádiókabaréban. A Rádiókabaréra máshogy kellett megszerkeszteni tartalmilag a műsort. Nem mehet le például szexuális tartalmú anyag, mert ha ilyet valaki bevisz, akkor utána meggondolják, hogy hívják-e még egyszer, mert oda az nem illik. A Showder Klub egy kereskedelmi tv csatornán megy este, többnyire 16-os karikával. A Rádiókabaré délutáni műsor. Ezt figyelembe kell venni témaválasztáskor.
Megosztottál egy képet Facebookon, amin már 9 évesen Maksa Zoltánt hallgattad a nyári szünetben. Szoktál járni más humoristák fellépéseire?
Igen. Mostanában egyre többször. Most viszonylag sok időm van, és a társulatunk előadásain ott vagyok akkor is, amikor nem lépek fel.
A Humortechnikumot Valtner Mályki Miklóssal vezetjük közösen, és amikor ő vezeti a műsort, akkor is elmegyek megnézni, hogy a versenyzők hogyan fejlődnek. A társulathoz újonnan csatlakozókkal is sokat szoktam beszélgetni a fellépéseiken. Akikkel régóta együtt dolgozom, Orosz Gyuri vagy Redenczki Marcsi, őket is mindig szívesen megnézem.
Mindig lehet tanulni más műsorából, és a társulatunk lényegében egy baráti társaság.
Külföldi stand-up comedy előadáson jártál már?
Nem, de a Netflixnek hála nagyon sok külföldi stand-up előadás eljut hozzánk, és ezeket mindig megnézem. Nagy kedvencem Dave Chappelle, aki 19 éves kora óta A-kategóriás amerikai humorista.
Az ünnepek, mint például a húsvét, kedvezőek lehetnek a stand-up comedynek úgyis mint ami vicces akkor történik, illetve akkor ül össze a család és mesél történeteket, amiket később akár be lehet emelni az előadásba. Mi a véleményed erről?
Az, hogy a család összeül, és elmeséli mindenki, hogy kivel mi történt, hogyan lát bizonyos élethelyzeteket és aktualitásokat, mindig nagy segítség. Abból mindig lehet meríteni valamit. Magukról az ünnepekről keveset szoktam beszélni, mert sokan használják ezeket a témákat.
Szereted a focit. Történelemből az évszámokat focisták mezszámainak segítségével jegyezted meg. Játszani is szoktál, vagy csak nézni szereted?
Már egy ideje csak néha a barátokkal focizom, de fiatalkorom nagy részét tette ki a labdarúgás. Játszottam NB II-es és NB III-as utánpótlásban, olyankor heti négy edzésem és egy-két meccsem volt. Amikor bekerültem a munka világába, és egyre több stand-up fellépésem lett, akkor abbahagytam, mert például volt olyan, hogy vasárnap lekönyököltek egy szögletnél, és hétfőn monoklival kellett fellépni. Inkább a stand-upra és a munkára koncentrálok, de a mai napig járok meccsre. Minden Fradi-meccsen kint vagyunk a barátaimmal.
A társasági összejöveteleken te vagy a középpont vagy inkább elvegyülsz a tömegben?
Én inkább megfigyelő vagyok, elbújok, és próbálom felmérni, hogy ki milyen szerepet tölt be az adott társaságban. Minden társaságban el tudok beszélgetni, de nem szeretek hangadó lenni.
Április 27-én indul az új önálló ested, a Kioffolva. Miről fog szólni?
Olyan témákról, amik aktuálisan foglalkoztatnak, mint például a választás, vagy a saját életemből olyan dolgok, amiket korábban még nem mondtam el a színpadon.
Főleg aktualitásokra épül nagyon sok olyan elemmel, ami interaktívvá teszi. Sokat szoktam kommunikálni a közönséggel, itt is sokszor fogom bevonni őket.
Mennyi ideig készült ez az est a tervezéstől a kész anyagig?
Négy hónappal ezelőtt terveztük meg, de még nem nevezhető késznek. Az előadás után még nagyon sok minden fog változni a későbbi fellépésekre. Az elmúlt négy hónap erről szólt, és még a következő pár hónap is erről fog szólni. Sok előadás kell még hozzá, hogy a végleges formáját elnyerje.
Miért fontos, hogy cenzúrázatlan lesz?
Mert az amerikai stand-upban sokkal nyíltabban beszélnek mindenről, mint a magyarban. Ebbe az amerikai irányba szeretném elvinni ezt az előadást azáltal, hogy sokkal szókimondóbb, mint egy TV-s vagy rádiós magyar stand-up műsor. Törekedtem arra, hogy kötetlen legyen, de ne legyen sértő senkinek.
Jól hangzik.
Majd meglátjuk, hogy mennyire vevők rá az emberek.
A közönségen múlik minden. Érdekes a közönség szerepe. Volt már nehéz közönséggel dolgod?
Életem legfurább helyzete az volt, amikor egy étterem megnyitójára hívtak fellépni. 200-an ígérték, hogy eljönnek, de végül nem jött el senki. A családnak kellett fellépnem, és a tulajdonos felesége végig sírt, hogy hány milliót buktak az egészen, és így kellett viccesnek lennem. Nem volt egyszerű helyzet, de a többiek a családból és személyzet jól szórakozott.
Viszont sokszor nem is a közönség miatt volt nehéz dolgom, hanem mert én voltam tapasztalatlan. Az elején még nem tudtam felmérni, hogy mire vevő a közönség, sokszor belefutottam olyanba, hogy mellé nyúltam egy poénnal. Azt hittem, hogy csak fura volt a közönség, aztán rájöttem, hogy nekem nem volt még meg a kellő rutinom.
Hogy lehet felmérni azt, hogy a közönséget mi fogja érdekelni?
Ha én vagyok az első fellépő, akkor mindenféle rövid poénnal szoktam kezdeni, és figyelem azt, hogy min nevetnek és mi az, ami nem tetszik nekik.
Ha nem én vagyok az első fellépő az adott esten – nekünk vannak sokfellépős estjeink, amikor akár nyolc humorista van –, akkor nézem, hogy ki hogyan szerepel, és abból tudom, hogy nekem milyen irányba kell elvinnem a műsoromat. Vannak olyan fellépők, akikkel teljesen más a stílusunk, és tudom, hogy ha ő tetszik a közönségnek, akkor én nem fogok, vagy fordítva.
Ha már úgy megy fel az előadó a színpadra, hogy tudja, mire számítson, akkor az megkönnyíti a dolgát. Szeretek mások után fellépni azért, hogy fel tudjam mérni a terepet, hogy a többi fellépőn hol nevetnek. De a többiek is így vannak ezzel.
Amikor ott vagyok egy előadáson, megállok hátul a teremben, és figyelem, hogy melyik asztalnál nevetnek. Minden társaságban van egy hangadó asztal, ahonnan még akár oda is szólnak a fellépőnek. Meg lehet találni azokat a pontokat, hogy kik azok, akiket meg lehet szólítani, és nem rémülnek meg, ha kérdez tőlük valamit a fellépő. Azokat is ki lehet szúrni, akik nem mernek nevetni, mert szégyenlősek, próbálom mindig őket is megnevettetni.
Egyszer volt olyan fellépésünk Budapesten egy hajón, ahol úgy voltak elhelyezve az asztalok, hogy mindenki ablaknál üljön a kilátás miatt, ezért volt egy nagy üres tér középen. Nem nézőtér volt, hanem elszigetelt asztalok. Minden asztalt meg kellett szólítani egy kis történettel, hogy elkezdjenek figyelni a műsorra. Ez is egy izgalmas megoldandó feladat volt. Tök jó hangulat lett a végére.
És az ilyenekbe bele sem gondolnak a nézők.
A Humortechnikumba olyan emberek jönnek el hozzánk, akik eddig csak nézők voltak, és amikor életükben először felállnak a színpadra, akkor mondják, hogy nem gondolták, hogy ilyen nehéz tud lenni az emberek figyelmét megragadni.
Mik a jövőbeli terveid?
A fellépésszámomat szeretném növelni. Most úgy tudok fejlődni, hogy ha minél több időt töltök a színpadon. Viszonylag sok fellépésem van, de szeretném, ha még több lenne. Ha működni fog az önálló estem, akkor örülnék, ha vidéki turnéra mehetnék vele.
Köszönöm az interjút.
Hozzászólások