Vannak olyan történetek, melyek rövidfilmekként sokkal jobban működnek, mintha egész estésként próbálnák bemutatni. Ezt én különösen a horror műfajánál érzékelem.
Biztos vagyok benne, hogy a kedvenceim, mint a Kalley’s last review vagy a Piggy nem érte volna el ugyanazt a borzongató hatását, ha hosszabbra tervezték volna. És ugyanígy érzek az ALTER Youtube-csatornán 2023-ban megjelent, Matty Crawford által rendezett The dinner after címet viselő alkotással kapcsolatban is.
A főszereplőnk, Angela (Lucy Doyle) hosszú idő után ellátogat a szüleihez (John Ramm és Fern Deacon) vacsorára. Már az elejétől fogva érezhető, hogy valami nincs rendben, amiről senki sem hajlandó beszélni. Mint kiderül, Angela testvére, Lauren (Joanna Brookes) életét vesztette egy autóbalesetben, amiről nem tudjuk, hogy kinek a hibájából történt. A járművet Angela vezette, így a lány bűntudatban él, úgy érzi, neki kellett volna meghalnia.
A film során végigkövethetjük őt, ahogyan a gyász 5 szakaszán (tagadás, düh, alkudozás, bánat/lehangoltság és elfogadás) végigmenve végül kimondja: nincs minden renden.
Bár mindössze 12 perc, ezt a komoly témát hitelesen dolgozták fel. Az egész tele van feszültséggel és érzelemmel. Könnyű szimpatizálni Angelával, aki kétségbeesetten dugja a fejét a homokba, de a múltjától és lelkiismeret-furdalásától képtelen szabadulni. Elveszíteni valakit alapból is nehéz, és a tudat, hogy az egész talán a saját hibánkból történt, egy elviselhetetlen érzés. Angela úgy érzi, a saját szülei, sőt, maga Lauren is megvetik őt, de én nem gondolom, hogy ez tényleg így lenne. A film végén láthatjuk Angelát betérni a házba miután – szó szerint – megküzdött a démonjaival. Szerintem minden, ami előtte történt, az csak a fejében játszódott le. Ezt azonban nem tudhatjuk biztosan, ami csak ad az alkotáshoz egy újabb réteget.
A színészi játékkal is meg vagyok elégedve, bár a sírásokon lehetne még mit javítani (mondjuk én az ilyen jelenetekbe sose tudom igazán beleélni magam, legtöbbször észreveszem a műkönnyeket, vagy azok hiányát). Mivel a jelenetek nagy részét nagyszekond plánban vették fel, így inkább a mimikára fektettek hangsúlyt a színészek. Lucy Doyle nagyszerűen alakítja karakterét, mozdulatai és kifejezései finomak, nem esik túlzásokba. A játékfilmet legtöbbször vízszintes gépállásban vették fel, az érzelmi töltetű jeleneteknél pedig függőlegesben. A jeleneteket Angela szemszögéből figyelhetjük meg, amiket félig szubjektív beállításokkal szemléltetnek. A filmben több belső vágást és inzertet alkalmaztak, szemlétetve a váltakozást Angela képzelete és a valóság között.
Összességében bárkinek tudom ajánlani, aki szereti a pszichológia horrort. Ez egy olyan film, ami után könnyes szemmel bámulunk magunk elé, elgondolkozva saját életünkön.
Nagy Dorina Kitti
A Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudomány mesterszak első évfolyamos hallgatója
Mi a DEpublik?
A DEpublik egy, a Debreceni Egyetem hallgatóinak publikációiból álló cikksorozat, melyben az egyetemisták perspektíváján keresztül kerülnek terítékre az őket foglalkoztató témák.
Hozzászólások