Ismét a jelenleg Debrecenben élő és dolgozó, brazil utcai művész Dinho Bento volt beszélgetőtársam. Legutóbb a Nagyerdei installációkról beszélgettünk és szó esett a művész falfestményeiről is, ezek világszerte, számos városban láthatóak, akkor még nem sejtettem, hogy néhány héttel később már Debrecenben is csodálhatok egyet.
A legutóbbi beszélgetésünk óta az Alternatív Közösségek Egyesületével együttműködve készítesz egy falfestményt a városban. Boldoggá tesz ez a felkérés?
Ami azt illeti, én ajánlottam fel, hogy készítek egy festményt Debrecenben. Nagyon szerettem volna egy nagyobb volumenű festményt készíteni a városban, amikor pedig jobban megismertem ennek a helynek a szellemiségét, könnyen azonosulni tudtam vele, ekkor ajánlottam fel, hogy készítenék valamit. Nagyon örültem neki, hogy tetszett nekik az ajánlatom, mindenki igyekezett, hogy a legjobban sikerüljön ez a falfestmény.
Milyen érzés magadból egy darabot hagyni a város egyik falán? Ha arra gondolsz, hogy akár évtizedekig is ott lesz…
Nagyon boldoggá tesz, ha arra gondolok, hogy egy képen keresztül tudok üzenni az embereknek, akik gyakran járnak azon a helyen, és ezzel akár ösztönzőleg hatok rájuk, jó érzéseket váltok ki belőlük.
Mesélnél egy kicsit erről a csodás, új festményről? Teljesen magadra hagytak a kreatív folyamatban vagy esetleg voltak kéréseik, hogy mit szeretnének látni a falon?
Hagyták, hogy szabadon alkossak a saját stílusom szerint. Volt egy megbeszélésünk, ahol beszélgettünk arról hogyan működik ez az egész hely, milyen programokat szoktak szervezni. Mivel ez egy közösségi tér, számos társadalmi és kollaboratív projekttel, úgy gondoltam, olyasmit alkotok, ami ezt a felfogást szemlélteti. Készítettem egy javaslatot, amit bemutattam nekik, tetszett az ötletem.
Hogyan készítesz el egy ekkora méretű festményt, mi a módszered?
Egy nagy méretű kép festési folyamata több szakaszból áll: a festendő tér tanulmányozásától kezdve; az ötlet létrehozása; az állványok összeszerelése, ez az összeszerelés technikusok feladata; és végül a festés. Általában a festeni kívánt falat megmérem, lefényképezem és egy montázst készítek számítógépen, olyan arányban, amelyet majd a falon is látni akarok. Miután papíron megterveztem a méréseket és a kompozíciót, akkor kezdem el a festést.
Az előző beszélgetésünkben említetted, hogy a feleséged most fejezi be a PhD tanulmányait, ezután pedig elhagyjátok az országot. Hol találkozhatunk veletek legközelebb?
Igen, úgy gondolom, hogy az év végén már nem leszünk az országban. Még mindig nem vagyunk teljesen biztosak abban, hova menjünk tovább. Várunk néhány dologra, ami alapján döntünk majd. Vagy egy másik országba megyünk tovább, vagy vissza Brazíliába.
Milyen tanácsot adnál azoknak, akik érdeklődnek a street art iránt itt Debrecenben?
Azt tanácsolom nekik, hogy hozzák a legjobb formájukat és soha ne adják fel, még akkor sem, ha az erkölcsi vagy pénzügyi ösztönzés hiányzik. Szintén elengedhetetlen sokat rajzolni és festeni otthon, különféle tanulmányokat folytatni és a más művészekkel való találkozás is nagyon fontos. Mindig emlékezzenek arra, hogy a türelem lesz a legjobb barátjuk ezen az úton, mivel az, hogy elismerjék a munkádat, sok időt és odaadást igényel.
Debrecen olyan város, ahol hihetetlen falak vannak, amelyeken gyönyörű falfestményeket lehetne készíteni, így a város egy csodálatos szabadtéri galériává válna. Ez több életet hozna a városba, különösen télen, amikor a természet színei elhalványulnak. Az utcai művészet iránt érdeklődő művészek számára már maga a város is kiváló inspirációt jelenthet.
Szerző: Tisza Eleonóra
Hozzászólások