Bár mesefilmként aposztrofálják, az orosz animációs alkotás, Vasiliy Rovenskiy filmje, a Macskák a múzeumban legalább annyira le tudja nyűgözni a felnőtt nézőket is, mint a hat és tíz év közöttieket, akiknek a produkciót elsősorban ajánlják. Ez önmagában kiváló alap egy remek családi kikapcsolódáshoz, de hogy Rovenskiy filmje még ennél is sokkal több, arról az alábbiakban igyekszem bővebben meggyőzni a potenciális nézőket.
A történet ugyanis valós tényeken alapul: Szentpétervár – sőt, a világ – egyik leghíresebb múzeumában, a több mint hárommillió műtárggyal büszkélkedő Ermitázsban 1745 óta „alkalmaznak” macskákat is annak érdekében, hogy a négylábúak „portyázásaival” elejét vegyék a rágcsálók, főleg az olajos vásznak ízét igencsak kedvelő egerek elszaporodásának.
A műtárgyakat ily módon óvó-védő cicák jelenléte a múzeumban olyannyira komoly, hogy pár éve érkezett a hír: a mintegy hetven állandó alkalmazottnak „sajtósa” is van, aki bejelentette: a munkás macskák szakszervezetbe tömörülnek annak érdekében, hogy a dolgozók és a gondozóik eddig kivívott jogait – például, hogy a cicák bármikor szabadon kószálhassanak a múzeum raktáraiban – ne érhesse sérelem.
Nos, van egy jó hírem: ha mindezt valaki felnőtt nézőként eddig nem tudta, semmi gond, ugyanis Rovenszkij alkotása visszarepít bennünket egészen Pétervár alapításáig, majd az Ermitázsba Erzsébet cárnő jóvoltából bekerült őrmacskák történetéig, illetve a „szőrmeresztő szellemig”, amelyet épp egy cica kapott el, és zárt be egy múzeumi vázába. Ez utóbbi persze már a fikció keretei közé tartozik, de jó példa arra, hogy ebben a mesefilmnek titulált alkotásban mennyire ügyesen vegyítik a valóságot – a felnőtteket érdeklő tényeket – és a gyerekeknek szánt csodás eseményeket.
S e kettő ötvözeteként ismerkedhetünk meg azzal a Vincent macskával, aki hajótöröttként, egy lakatlan szigeten épp az életéért küzd, amikor arra jár egy egér, Maurice, aki megmenti az életét. Mégpedig úgy, hogy a szigeten tomboló vihar elől őt is felugrasztja az arra cirkáló Alekszandr Puskin nevű hajóra, ami nem máshová, mint Szentpétervárra viszi a szereplőinket. S mivel az egérről kiderül, hogy él-hal a festmények ízéért és illatáért, hová máshová is mehetne újdonsült barátjával, mint az Ermitázsba.
Ám, miközben a gyerekek jól szórakoznak a macska-egér barátságon, a felnőttek is elgondolkodhatnak a szituáción: Vincent – mivel neki köszönheti az életét – ettől kezdve végig Maurice lekötelezettje kéne, hogy legyen. Igen ám, csakhogy az Ermitázsban tárt karokkal fogadják az ott dolgozó őrmacskák, maguk között szeretnék tudni, miközben épp az olyan egerek ellen harcolnak, mint amilyen Maurice. A meghasonlott Vincent története önmagában véve megint nem gyerekeknek szóló sztori, ám a kicsik se maradnak kalandok nélkül, amikor nemcsak a múzeumba érkező Mona Lisa rágcsálóktól való megmentését követhetik végig, hanem az egykori, Erzsébet-korabeli szellem palackból (pontosabban vázából) való kiszabadulását is…
S ha mindez még nem volna elég, van egy szál a történetben, amely végképp minden korosztályt le tud kötni: nem elég, hogy Vincent keresi a helyét az őrmacskák és egér barátja között, de még szerelmes is lesz egy arra sétáló macskahölgybe.
Hogy mi lesz ezzel a szerelmi szállal, s hogy hogyan alakul Vincent és Maurice barátsága, meg persze a híres festmény, a Mona Lisa sorsa, nem árulom el, mert bízom benne, hogy ennyi ízelítő után kedvet kaptak arra, hogy felnőttként, gyerekként, de főleg: teljes családként megtekintsék ezt az orosz remekművet. Nem fogják megbánni.
A Macskák a múzeumban című filmet keressék az Apolló moziban.
Gyürky Katalin
Hozzászólások