A Macska a betonban című filmről
Amint azt megírtuk, Rózsa Gábor rendezte Mentés másképp című film után ismét hajdú-bihari kötődésű alkotás ősbemutatójára került sor 2022. április 14-én és 15-én este a debreceni Apolló moziban. A Dalnoky Ferenc rendezte áldokumentum-vígjáték, a Macska a betonban vetítésén jártunk.
A történet Nagyhegyesen játszódik, amely helységnév hallatán mindenki, de a helyiek, a Debrecen környékén élők biztosan azonnal Nagyhegyes településre asszociálnak. Az, hogy ennek a közsgének a mindennapjaiba nyújt betekintést az alkotás, még egy esemény kapcsán egyértelmű: a történések kiindulópontja ugyanis az 1961-es (a filmben 1972-re datált), a településen valóban megtörtént gázrobbanás. A filmben a helyi vízóra-leolvasó, Péter ennek apropóján végzi gondos megfigyeléseit arról, hogy ennek a tragikus eseménynek milyen hatása lett a későbbiekben az itt élő lakosságra. Az alkotás éppen ezért kaphatta az áldokumentum műfaji besorolást: Péter (Erdei Péter) ugyanis nem dokumentumfilmes, nem filmes szakember, csak – mivel mindenki portájára bejáratos a munkája miatt, és nagyon jól ismeri az itteni embereket (és állatokat) – gondolt egyet, és szisztematikusan figyelni kezdte, hogy hogyan befolyásolta, változtatta meg a kétezres lélekszámú község és közösség életét a bekövetkezett tragédia. Az ez irányú tapasztalatai elbeszélése képezi a film történetének a magját.
A kutatómunkát végző Péter aztán olyan szokatlan jelenségeket tapasztal, olyan változásokra bukkan, amely a film másik műfaji összetevőjét, a vígjátékot biztosítja. Egyben sajátos antropológiai láteletet is ad a település lakóiról. A gázrobbanást követően ugyanis Nagybegyesen először nem az emberek, hanem az állatvilág kezd el furcsán viselkedni. Igen, pédául a macskák, akik önkényesen végigtapicskolják a betonozandó terület még meg nem kötött alapanyagát. Vagy a tehenek, amelyek hajlamosak kis kirándulásokra indulni. S Dalnoky filmjében épp az állatok „lázadása” fogja az embereket is arra ösztönözni, hogy a megszokott, unalmas, vagy épp a politikailag változófélben lévő világ miatt már nem elfogadható dolgaikon változtassanak. Itt tehát nem az ember irányítja az állatvilágot, hanem épp fordítva, biztosítva ezzel a fordított szemléletmóddal a film humoros, szatírikus élét.
A kis költségvetésű film érdekessége, hogy sem az alkotói, sem pedig a szereplői nagy része nem a filmes világból érkezett. Sem a rendező, sem a producer, Nagy Zoltán nem filmes szakember, csak „gondolt egyet”, és szerette volna ennek a településnek az életét humorosan feldolgozni és a közönség elé tárni. A szereplők jó része is most először állt a kamera előtt, a legtöbbjük olyan idős ember, aki soha nem gondolta volna, hogy valaha „színész” lesz belőle. Viszont két ismert, a Csokonai Színházban játszó művész is vállalta a szereplést a filmben: Vranyecz Artúr színművészt és Donkó Imre operaénekest is láthatjuk egy-egy jelenet erejéig feltűnni a vásznon.
A szórakoztató, főleg a hajdú-bihari emberekben nosztalgiát ébresztő, nekik sokat mondó film a mostani, áprilisi ősbemutatója után májusban egy héten keresztül ismét látható lesz az Apolló moziban. A felhőtlen szórakozást ígérő másfél órás alkotást tehát, aki most nem látta, egy hónap múlva még megtekintheti.
Gyürky Katalin
Hozzászólások