Nekem a húsvétról Erdély jut eszembe, mert minden évben itt ünnepeljük. Sajnos a jelenlegi helyzet miatt idén sem tudom a nagymamámnál tölteni ezt a hosszú hétvégét. Átlépve a határt mindig különös érzés fog el, valami, ami a gyomromból indul és átjárja az egész testem. Itt más a táj, mások a szokások, az emberek és még a levegő is, röviden szólva Erdélyben teljesen más az élet. Itthon vagyok, de mégis távol az otthonomtól. Ahogy a hátunk mögött egyre apróbbá válnak, az átkelő bódéi a tájon semmi különös nem látszik, csupa síkság mindenfele, valahol a látóhatár szélén kirajzolódnak a hegyek vonalai. Ezeket azonban csupán a Királyhágótól kezdve figyelhetjük meg egészen közelről, és élvezhetjük a szerpentinek adta csodás kilátást. Ahogy a kis falvakon haladunk egyre beljebb Tündérországba, azt figyelhetjük meg, hogy szinte egyformák, még a házak is, gyönyörűen rendezett udvarok, virágoskertek, porták.
Ezen a helyen az ünnepnek is másabb a hangulata, nagymamám falujában mindenki lázasan készülődik a húsvétra, már Nagypénteken elkezdik a ráhangolódást, ilyenkor van a húsvét előtti takarítás, amit azzal kezdenek, hogy reggel kiviszik az ágyneműket az udvarra, hogy süsse a nap és szellőzőn, majd este beviszik. Kimennek a temetőbe, ahol szeretteik sírját is rendbe teszik, takarítják. Felseprik az udvart és a kapu elejét, mésszel fehérre festik a köveket, amivel körbe van rakva a virágoskert, kigyomlálják, és virágokat ültetnek, hogy minden a helyén legyen. Ugyanis nagy szégyen, ha valakinek nincsen rendben a portája.
Szombat este összegyűlnek a legények és elmennek fenyőágat díszíteni. Ezt csendben, titokban csinálják, hogy a leányok ne vegyék észre. Ilyenkor felmennek az erdőbe, fenyőágakat vágnak, feldíszítik, és amelyik lány tetszik nekik vagy udvarolnak neki, annak a kapujára feltűzik. Ez eltart akár éjfélig is. Amelyik lányt nem szeretik, annak pedig lenmagok szórnak a virágoskertjébe, mert azt utána nehéz kiirtani, vagy kacsatollal szórják tele a megtisztított udvart, ami szintén nagy bosszúság. Ezután körbejárják a falu határát és ott kitisztítják a kutakat, amikből az állatok szoktak inni. A most konfirmáló fiúkat jókora veréssel legényekké avatják. Vasárnap virradóra kezdődik a hajnalozás, ami azt jelenti, hogy a legények egy vödör vízzel meglocsolják a háziasszonyokat, akik cserébe szalonnát, tojást vagy kolbászt adnak, annak, aki fenyőágat tett portájuk kapujára, no meg pénzt is. Ezeket az ételeket összegyűjtik a legények és este közösen megeszik.
Húsvét első napján, vasárnap a hajnalozás után mindenki felveszi a szép ruháját és 11 órakor mennek a templomba, ahol úrvacsorát is vesznek. A templom után a leányok karonfogva járják a falut, alaposan megnézik, hogy kinek hány fenyőága van, ebből mindig versenyt csinálnak. Az a legkapósabb lány, akinek a legtöbb fenyőága van. Amikor gyerekkoromban nagymamámnál töltöttem a húsvétot nekem is csináltak nagybátyáim fenyőágat, hogy ne lógjak ki a sorból.
A tojásfestést még szombaton megcsinálják. Az egerfa kérgével fekete tojásokat festenek, a piros hagyma héjából pedig bordót. Nagymamám azt mesélte, hogy még annak idején volt, hogy 70 tojást is festett, mert két leány volt és napközben nézték a tyúkokat: mikor tojnak, azonnal szedték ki alóluk a tojást és festették meg, hogy valahogy elég legyen a locsolóknak. Húsvét másnapján mennek locsolni, reggel az óvodások kölnivel, utána az iskolások, a 15 év körüliek, utánuk a legények 18-20 évesek majd délután azok, akiknek már menyasszonyuk van. A mennyasszonyok kézzel készített monogramos zsebkendőt szoktak ajándékozni a vőlegényüknek.
Ilyenkor az ital mellé omlós süteményeket, tésztákat szoktak kínálni, ami nem krémes. Kemencében sütnek kenyeret, kalácsot, mazsolás, diós vagy rahátos kalácsot. Két- három tepsi tésztát, aprósüteményeket is készítenek. Reggelire tojásos bárányt és hagymás bárányvért esznek céklával. Ebédre a bárányaprólékából tárkonyos leves készül és tyúkhúsleves, másodiknak pedig a főtt húshoz csinálnak paradicsomszószt és krumpli pürét.
Ilyen egy igazi húsvéti forgatag székelyföldön, ahol még ragaszkodnak szokásaikhoz, és a fiatalok is élvezik a régi öregek hagyományait.
Hozzászólások