A Campus láthatatlan hőseivel, a hang- és fénytechnikusokkal készítettük interjút az idei fesztiválon.
Évről évre számtalan zenei és kulturális csemegével, felejthetetlen élményekkel gazdagodunk a Campuson, mégis kevés szó esik azokról, akik precízen összehangolt csapatmunkával hozzájárulnak a felhőtlen szórakozásunkhoz. Amikor belecsöppenünk a fesztivál színes forgatagába, a fejünkben meg sem fordul (és ez így is van rendjén egy fesztiválon), hogy sok száz ember heteken át összehangoltan dolgozik azon, hogy mi önfeledt négy napot tölthessünk el a Nagyerdő fái alatt. Éppen ezért idén nemcsak a sztárfellépők kerültek a portálunk fókuszába, hanem a háttérben dolgozó csendes hősök, a hang- és fénytechnikusok is. A fesztiválon ugyanis rengeteg szakember felel a varázslatos vizuális világért és a hibátlan hangzásért. Az idei Campus Fesztiválon Mészáros Zsolt, a MÉSZY Rendezvénytechnika ügyvezetőjének, és csapatának segítségével mi is bepillanthattunk a kulisszák mögé, és kiderítettük, hány méter kábel, hány négyzetméternyi LED-fal és mekkora stáb dolgozik azon, hogy a Soproni Tehetség Színpadon és az Erdei Bázis színpadon is minden flottul működjön.
Mekkora stábbal vágtok neki a fesztiválnak? Mindig ugyanazzal a csapattal dolgozol?
Általában ez a színpad méretétől függ és rendezvény nagyságától, legtöbb esetben a hangosítás és fények valamint a LED-fal kiépítésében és bontásában összesen hét ember vesz részt. Ha a színpad megépül a koncertek lebonyolításában már csak öten veszünk részt. A négynapos Campus számos helyszínén váltják egymást a szakemberek, de mi „állandó” csapattal dolgozunk; jól összeszokott, megbízható szakemberekkel vagyok körbevéve. Ha bezár a bazár, akkor pedig ugyanazzal a csapattal bontunk sátrat, amelyikkel építettünk.
Néhány technikai infót kérnénk: kb. mennyi kábel, hány négyzetméter LED-fal.
Mi két kisebb színpadon dolgozunk, összehasonlítani sem lehet a nagy színpadokkal, de az biztos, hogy nálunk is kilométerekben mérhető a kábelhosszúság, ez idén meghaladja a két kilométernyit. Ami a LED-falat illeti, idén egy 3×2-es LED-falon jelenítjük meg a vizuális világot
Hányadik Campusotok az idei technikusént?
2019-ben kezdtük. Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy szervezők idén is bizalmat szavaztak nekünk. Köszönet érte!
Mikor kezdődnek az előkészületek?
A fesztivál előtt négy nappal már kipakoljuk a szükséges eszközöket, ekkor kezdődik el a színpadok építése, a fény- és hangtechnikát azonban csak a fesztivált megelőző napon „rakjuk össze”.
Hogy néz ki egy napotok? Mikor keltek, és mikor ér véget számotokra a „buli”?
A szerdai – vagyis a fesztivál első napja elég húzós, de a többi nap már elég laza, rutinból toljuk. Mivel az előkészületek során mindent összerakunk a többi napon már csak kisebb előkészületeket kell eszközölni ahhoz, hogy a rendszer stabilan működjön. Általában dél környékén kezdünk az első nap, elindítjuk a rendszert leellenőrzünk mindent, nehogy bármilyen gikszer legyen. Természetesen van egy csapatmeeting is az aznapi fellépőkkel kapcsolatban. Már a legelején fontos tisztázni, mit hogyan kell végehajtanunk, mi legyen a logikai rendszer az „FOH” (Front of House) és a monitor hangtechnikus között, majd miután mindent átbeszéltünk elkezdünk dolgozni, mert mire minden készen áll, a nap első fellépője már meg is érkezik. Ekkor első lépésként hangbeállás következik, majd maga a koncert. Miután az utolsó zenkar is levonul, a lámpák kialszanak és fura fazonok jelennek meg a színpadon. A közönség ebből biztosan megtudja, hogy mára bezárt a bazár.
Rutinból megy már, vagy minden év tartogat meglepetést?
Ez változó…Van, amikor már szinte nosztalgikus, hogy itt vagyunk és csak tesszük a dolgunkat. Más részről pedig, igen, néha vannak meglepetések is. Ha azonban alaposabban a dolgok mélyére nézünk, az biztos, hogy mindig szembesülünk apróbb változásokkal. Például, ha új eszközök kerülnek be a rendszerbe, amiket be kell állítani, kitapasztalni hogyan működik a legoptimálisabban. De összességében azt tudom mondani, hogy tudjuk mire számíthatunk és a felmerülő technikai malőröket is gyorsan orvosoljuk.
Mi az a néhány dolog, ami nélkül egy technikus nem indul el egy fesztiválra?
A hangosítók autóiban mindig fellehető egy szerszámos láda, plusz kábel, abból ugyanis sosem elég. A szett néhány olyan eszközt is tartalmaz, amivel kisebb problémákat meglehet oldani. Ilyen például a forrasztópáka. A technikusok nagy általánosságban csak a legszükségesebb eszközöket hozzák magukkal, de van, aki nem bízza a véletlenre és egy „alap hangtechnikusi elsősegélycsomaggal” érkezik. A táskákban található jelölőszalag, filc, multitool, egyedi kábelek a zene bejátszáshoz, vagy éppen hangnyomásmérő és egyéb eszközök is fellelhetők. A túléléshez szükséges kiegészítők széles skálán mozognak: saját névvel ellátott bárszék, hűtőtáska, ventilátor és fejlámpa is színesíti a repertoárt. És persze a telefon, anélkül soha sehová!
Hogyan kommunikálnak a hang- és a fénytechnikusok egymással?
Nos, ennek a sava-borsát a rövid és tömör kommunikáció adja, ahol helyet kap a hangos és fényes humoros „örök rivalizálása”. A hangos szerint a fényes mindig akkor villogtatja a lámpákat, amikor épp a legfontosabb mikrofont kellene beállítania színpadon, a fényes szerint pedig a hangos csak azért csinálja a hangbeállást, hogy ne tudjanak a fénytechnikusok egymással beszélni, amikor beállítják a lámpákat. A kommunikációjuk tehát tényleg rövid és lényegre törő: „Még öt perc!”, „Ne most!”, vagy a klasszikus: „Ki húzta ki ezt a kábelt?”. A koncert végére azonban mindig kiderül, hogy egyik sem működik a másik nélkül – mert hiába szól tökéletesen a zene, ha semmit sem látni, és hiába káprázatos a fényshow, ha nincs mit hallgatni.
Mi volt a legbizarabb vagy legszüreálisabb eset, ami veletek történt?
Az egyik legbizarabb sztori…Nos..van egy zenekar, tőlük nemcsak mi, hanem a közönségi is mindig számíthat valami egészen extrém sztorira, különleges és meghökkentő előadásra. Ők a Lyuhász Lyácint B. T. Talán idén ez a banda lesz a Campus legbizarabb és egyben legérdekesebb fellépője. Egy fehér vászonra gyorskötő glettet dobálni vagy sarokcsiszolóval kádat kettévágni a színpadon, és mindezt lehangosítani, valljuk be nem könnyű feladat, és semmiképpen sem mindennapi látvány.
A legszürreálisabb talán az volt, amikor egy zenekar menedzsere azt kérte, varázsoljunk bordó fényt a színpadra. Annyira ledöbbentünk, hogy csak egy „rendbenvannal” tudtunk válaszolni. Rövid beszélgetés volt, maradjunk annyiban…
Miért? Csakhogy a laikusok is tudják…
A fények esetében három színből tudunk színeket keverni: piros, zöld és kék. Ha bordó színt szeretnénk, akkora piroshoz feketét kellene kevernünk…nos, ez lehetetlen küldetés.
A kisebb színpadon gyakran gyorsan pörögnek egymás után a koncertek. Mi a titka a gyors és zökkenőmentes átállásnak?
A legfontosabb és leglényegesebb, hogy a csapat összefogott, a kommunikáció pedig gyors és hatékony legyen. Ezzel tudjuk optimalizálni az időt az átállás során két zenekar között. A fellépők részéről a legfontosabb, hogy minél rövidebben és lényegretörőbben adják át a technikai személyzet számára az információkat. Ezen kívül nagy segítség, ha a fesztivál szervezősége szolgáltat „backline”-t. Hogy az olvasók is értsék: a zenekarok általában a saját hangszereiket hozzák magukkal a fellépésre. Ebben az esetben a fesztivál által biztosított alap zenekari hangszereket használják vagy bővítik ki tetszésük szerint. Például van egy alap zenekari dobfelszerelés, ami a fesztivál minden napján elérhető a zenekarok számára. A fellépő azonban eldöntheti, hogy a fesztivál által biztosított hangszert akarja kibővíteni vagy a sajátját szeretné használni. Nézzünk egy példát. Ha a dobos egy vagy két plusz cintányérral szeretné kiegészíteni a felszerelését, és ezt már előzetesen leegyezteti a szervezőkkel, akkor gyorsabb és egyszerűbb az átállás két zenekar között.
Mit szerettek jobban: Az építést? Azt, amikor már ezerrel pörög az éjszakai buli a Campuson? Vagy esetleg a buli végét várjátok a legjobban?
Valójában mindegyiknek megvan a maga szépsége. Az építés során a nulláról alkotunk meg egy olyan vizuális- és hangi világot, amellyel igyekszünk a közönséget a legmagasabb szinten kiszolgálni. Nincs is annál szebb látvány, mint amikor a bulizó tömeg önfeledten élvezi a koncert minden percét. A stábtagok pedig tudásuk legjavát adva igyekeznek a kreatív ötleteikkel is hozzájárulni a fesztiválélmény kiteljesedéséhez.
Volt már olyan zenekar ezen a színpadon, aki annyira meglepett titeket, hogy nem volt semmi más dolgotok csak élvezni a zenét?
Ó, igen! A tavalyi campuson utolsó nap utolsó zenekarának fellépésén már hullafáradtak voltunk, de ugyanúgy beleadtunk mindent, hiszen megérdemli az összes zenekar, amelyik fellép, hogy teljes odafigyelést kapjon. És ez a zenekar olyan jó koncertet adott, hogy a csapat felsorakozott egymás mellett a keverőállás előtt és csak egyszerűen hallgattuk a zenét és együtt buliztunk a többi fesztiválozóval. Ez a zenekar azóta már a nagyszínpadon játszik.
Mi az, amire a legbüszkébbek vagytok?
Természetesen az, hogy nemcsak a magyar fellépőket, hanem a külföldi sztárokat is ki tudtunk szolgálni ezeken a színpadokon.
Mit üzennétek azoknak a fiataloknak, akik most gondolkodnak azon, hogy hang- vagy fénytechnikusok legyenek?
Azt, hogy ne gondolkodjanak rajta sokat, ha érdeli őket e technika világa jöjjenek, jelentkezzenek, gyakoroljanak, tanuljanak és nézzenek sok-sok videót, hogy minél felkészültebbek legyenek. Ez egy nagyon izgalmas világ, utánpótlásra pedig mindig szükség van.
A MÉSZY Rendezvénytechnika stábjának tagjai:
Mészáros Zsolt: fény- és vizuáltechnikus
Frics Bence: hangtechnikus
Sóvágó Zsolt: monitor technikus
Jámbor Ferenc: fénytechnikus
Gellén Lajos: fény- és vizuáltechnikus
Hozzászólások