Tudomány- és szakterületek együttműködésével, közel ötéves kutató-, tervező- és alkotómunka eredményeképpen megújult a személyleírási rendszer – írja a Zsaru Magazin.
A szerzők az elméleti ismeretek mellett kidolgozták a gyakorlati alkalmazhatóság lehetőségeit is: a munka eredményét a rendőrség számítógépes adatkezelési rendszerébe ültették át. Augusztus 28-ától ez a módszer biztosítja, hogy a lehető legnagyobb pontossággal, egységesen, minden részletre kiterjedően, könnyen kezelhető módon rögzítsék valakinek a tulajdonságait. A tudásanyag nem csupán a rendőrök, hanem bárki számára elérhető könyv formájában.
Anti Csaba László alezredes
– Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt, amikor Dr. Susa Éva antropológus szakértővel, az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek akkori főigazgatójával beszélgettem, fogalmazódott meg bennem először egy új, a kor és az érintett szakterületek igényeinek megfelelő személyleírási rendszer ötlete. A projekt Pintér Sándor belügyminiszter feladatmeghatározása eredményeképpen indult el 2012 decemberében – mondta Anti Csaba László alezredes, az ORFK bűnügyi adatkezelési és alkalmazásfelügyeleti osztályának vezetője, a könyv szerkesztője. – Utoljára 1971-ben született hazai könyv a témában. Ez kétségtelenül korszerű volt a létrejöttekor, azonban az időközben eltelt közel fél évszázad változások sorát hozta magával, és a technika fejlődése megkövetelte, hogy a személyazonosítási módszer is a modernizáció útjára lépjen. A korábban felállított definíciók nem voltak már elégségesek a jelen maradéktalan leképezéséhez. Divatok jöttek-mentek, haj- és arcszőrzetviseletek, ruházkodási szokások változtak. Új ruhadarabok, kiegészítők jöttek létre, tetoválások, testékszerek terjedtek el. Ezeket össze kellett gyűjteni, rendszerezni őket, és egységes fogalmat alkotni rájuk, mert a változások lekövetésével mind közelebbről meg lehet határozni egy-egy személy külsejét. Ráadásul a járás, a beszéd, illetve a nonverbális viselkedés jellemzőinek megragadásával még pontosabban le lehet írni valakit. Azt céloztuk, hogy az ország bármely rendőrkapitányságán ugyanazt értsék a kollégák egy-egy fogalom alatt: legyen szó egy ruhadarabról, annak fazonjáról, színéről, illetve egy beszédbeli vagy bármilyen más jellegzetességről. Így biztosítható a legjobban, hogy egy eltűnt személyt vagy egy bűncselekmény elkövetőjét, egy magát azonosítani nem tudó vagy nem akaró embert, esetleg egy holttestet személyleírás-adatbázis használatával azonosítani lehessen, és csökkenjen a bűnügyi állományra nehezedő adminisztrációs teher. Az elkészült rendszert a tudományos alapon nyugvó, 1880-as években készült egységes személyleírási rendszer megalkotójáról, a neves francia kriminalistáról, Alphonse Bertillonról neveztük el, és az ALFONZ Személyleírási Rendszer nevet viseli. A feladat első lépéseként a személyleírás alkalmazásában és fejlesztésében érintett művészeti, tudományos és szakterületek képviselőiből munkacsoportot hoztunk létre. A munka során a kezdetektől indulva áttanulmányoztuk a személyleírás 130 éves történetét, és folyamatában nyomon követtük változásait. Nyugállományba vonult szakemberekkel konzultáltunk, megismertük a hazai és nemzetközi szakirodalmat. Gyakoriságelemzés módszerével megvizsgáltuk a bűnügyi adatkezelési rendszerek moduljaiban rögzített adatokat, kérdőíves és csoportos interjút készítettünk a rendőri állomány körében. Úgy tapasztaltuk, hogy sehol Európában nincs még egy ilyen aprólékosan kidolgozott rendszer, büszkék lennénk rá, ha az általunk létrehozott egységesen elterjedne a nemzetközi gyakorlatban.
Juhász Gyöngyike vezető főtanácsos
– Szinte lehetetlen lenne felsorolni, hogy ki mindenki vett részt a közös munkában és nyújtott támogatást a közel öt év alatt – vette át a szót Juhász Gyöngyike, az ORFK vezető főtanácsosa, a szerkesztő munkatársa. – A rendőrség saját szervei és a hozzá köthető intézmények mellett formatervező művész, fodrászmester, antropológus, nyelvtudós, biológus, festő-, fotó- és tetoválóművész is hozzátett a végeredményhez. A könyvben külön-külön fejezet foglalkozik a humánbiológiai jellemzőkkel – így a nem, az életkor, a testmagasság és testalkat, a testtartás és a színkomplexió kérdéskörével –, valamint a fej és az arc, a törzs és a végtagok, a különös ismertetőjelek, a beszéd, a viselkedés és az öltözék részleteivel, melyek kidolgozásához szakértőkre volt szükség. Sokszor a legváratlanabb helyekről érkezett segítség.
Prof. Kőnig Frigyes DLA
– Először meglepődtem a rendőrség megkeresésén, de amikor kirajzolódott, hogy miről van szó, szívesen csatlakoztunk a munkához. Korábban a perkátai kun temető leleteiből készítettünk rekonstrukciókat. Ez nagyon komoly kihívás volt, de a muzeológusi, archeológusi szakma részéről megtisztelő elismerést eredményezett a számunkra, és ennek köszönhető a rendőrség felkérése is – mondta Prof. Kőnig Frigyes DLA, rector emeritus, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészeti Anatómia, Rajzi és Geometria Tanszékének vezetője, képzőművész, aki az egyetem egyik hallgatójával, Ángyán Gergely alkalmazott grafikussal készítette a könyv illusztrációit. – Az együttműködés kölcsönösen gyümölcsöző volt: miközben szakmai ismereteinkkel hozzájárulhattunk az új személyleírási rendszer kidolgozásához, mi is új tapasztalatokkal gazdagodtunk, és örömmel töltött el minket, hogy a művészetet fontos gyakorlati célok szolgálatába állíthatjuk. A munka során több különböző szakterület elvárásait figyelembe véve kellett megtalálnunk az optimális ábrázolási megoldást, ami nagyon érdekes volt. Az arc és a test grafikáinak készítésekor a szabadkézi rajzok mellett döntött a munkacsoport, mert – a minden részletet ábrázoló fotográfiával szemben – ez alkalmas arra, hogy értelmezve, kiemelve, egyszerűsítve, megfigyeléseket rögzítve láttasson.
Az, hogy a 400 oldalas mű nem csupán tartalmában, de megjelenésében is páratlan igényességű, a Semmelweis Kiadónak köszönhető.
Dr. Tánczos László
– Kiadónk alapvetően orvosi könyvek megjelentetésével foglalkozik, ezért a tudományos igényesség természetes nálunk – mondta Dr. Táncos László, igazgató. – Ezt a könyvet a szerkesztő és munkatársa olyan akkurátus precizitással dolgozta ki, hogy színvonala bőven megfelel az általunk megszokottaknak és elvártaknak. A mű elemi fontosságú és hasznosságú minden olyan szakma számára, amely személyleírás készítésével érintett, de közérthetősége, érdekes témája miatt bárki számára izgalmas lehet.
Részlet a könyvből
KUTLÁN EDINA
FOTÓ: SEBESTYÉN JENŐ, SEMMELWEIS KIADÓ
Hozzászólások