Ugye? Igen, a legjobb családban is akad ilyesmi. Karácsonykor mégis arról regélünk végeláthatatlanul, hogy segíts, adakozz, gyűjts csokit, ruhát, tartós élelmiszert, minden olyat, ami másnak jól jöhet.
Arról is sokat hallani, hogy ilyenkor összejön a család, a nézeteltérések rendeződnek, mindenki gubbaszt a fa körül, s tökéletes a falakon belüli világ. De vajon tesszük-e mindezt, vagy csak vigyorogva imitáljuk?
Egy szokatlan szervezésnek köszönhetően ma délután beállított hozzánk apám. Az édesapám, akivel 10 éve nem találkoztam, nem beszéltünk, nem tudtunk egymásról. Nem voltunk haragban, csak egyikünk sem kereste a másikat, mindenki járta a maga útját. 2008 környékén egy bírósági folyosón láttam utoljára, épp sokadjára pereskedett velem. Nem szép történet, ne ragozzuk.
Akkor el sem köszöntünk egymástól, nem is tárgyaltunk 10 hosszú éven át.
Ma, karácsony másnapján, a 66. születésnapján viszont eljött. Belépett egy megvénült, hajlott, de szeretettel teli ember. Megölelt az előszobában, zokogott, szorított, és boldog karácsonyt kívánt. Aztán kezébe vette egyetlen unokáját, csodálta, becézgette, szeretgette, készült egy közös fotó, majd hazament. Harag, szemrehányás gyűlölet nélkül.
Szeretném, ha jövőre is el tudna jönni.
SKB
Hozzászólások