2021. november 14-én hatodik alkalommal rendezték meg országszerte az Európai Art Mozi Napot. A rendezvény célja, hogy a hazai művészmozik egy napon keresztül olyan, immár a nemzetközi fesztiválokon díjnyertes magyar és külföldi filmes alkotásokat mutassanak be, amelyeket majd csak később láthat a nagyérdemű. Ezen premier előtti filmek közül a debreceni Apolló mozi négyet tűzött a műsorára, köztük a Legjobb tudomásom szerint című magyar alkotást is. A film vetítésén jártunk.
A Lőrincz Nándor és Nagy Bálint rendezte film, amely eddig a Tallinn Black Nights Filmfesztivál versenyprogramján, a Temesvári Nemzetközi Filmfesztiválon és a Riviera Nemzetközi Filmfesztiválon ért el kimagasló sikereket, egy házaspár történetébe enged bepillantást. A jólszituált, hat éve együtt élő Nóra (Hámori Gabriella) és Dénes (Bodolai Balázs), saját gyermekük nem lévén, épp örökbe készülnek fogadni egy egyhónapos csecsemőt, amikor az egyik, épp a baba érkeztét ünneplő este után, amikor a pár egy apróságon összevész, és Nóra hamarabb száll le az őket hazaszállító buszról – Nórát az éjszaka kellős közepén megerőszakolják.
Legalábbis ezt állítja másnap a férjének, amikor mindketten próbálják megbeszélni, próbálnák megoldani az előző napi konfliktusukat. Arról, hogy ezt a rendkívül kényes történetet miért érezték fontosnak filmre vinni, a rendezők egy korábban adott interjújukban így nyilatkoztak: „Személyes kötődésünk van a témához, ezért is szeretnénk róla beszélni: egy közös lányismerősünknek kellett átesnie hasonló megpróbáltatásokon. Történetében számunkra mégsem maga az erőszak volt a legérdekesebb, hanem az, ahogyan erre közvetlen környezete és az igazságszolgáltatás reagált.”
Nos, a rendezőknek ez a szándéka véleményem szerint a filmben teljes mértékben megvalósult: ugyanis az teszi igazán érdekessé a filmet, hogy a történteket ettől kezdve nem is a nő, vagyis az „állítólagos” áldozat szemszögéből látjuk, hanem elsősorban a férj, na meg valóban: az igazságszolgáltatás szemszögéből.
Az „áldozat” szót nem véletlenül tettem idézőjelbe. A Nórával történtek ugyanis két nagyon fontos dolgot eredményeznek: egyfelől bepillantást nyújtanak abba a társadalmunkban mind a mai napig élő problémába, azaz az áldozathibáztatásba, amibe a rendőrségi kihallgatások során a nő belekerül. Mivel az erőszakra nincsenek konkrét bizonyítékok – Nóra túl későn, két nappal az eset után jelenti az ügyet a rendőrségnek, amikor már nem lehet dns-nyomokat találni rajta –, a nő áldozat mivolta megkérdőjelezik, pláne úgy, hogy az egyébként középiskolai tanár foglalkozású, szintén jólszituált elkövetővel való szembesítés során (az elkövetőt Menszátor Héresz Attila játssza) a férfi egészen máshogy festi le a történteket. A másik nagyon fontos, és még szívszorítóbb folyamat az, ahogyan mindehhez a férj, Dénes hozzááll, s amely hozzállás nagy megpróbáltatások elé állítja a házaspár kapcsolatát is.
A két órás alkotás ideje alatt mindegyik álláspont percről percre változik az események előrehaladtával. A rendőrségi vélemény lélektanilag nyilván nem üt akkorát – ezzel kapcsolatban a dilettantizmus és az elkövetővel szembeni részrehajlás döbbentheti meg igazán a nézőt. A férj változó hozzállása azonban – Bodolai Balázs remek alakításának is köszönhetően – olyan folyamatot láttat, amelyben hol a férjnek, hol a látszólag tehetetlen feleségnek, hol pedig – igen, ilyen pontja is van a filmnek – az elkövetőnek adunk igazat.
Véleményem szerint ennek a sokféle szempontnak a láttatása, és e szempontok állandó változása az, ami igazán különlegessé, egyben mellbevágóvá teszi az alkotást. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy az érzelmi, anyagi, pszichés és mentális szempontból stabil környezetet igénylő örökbefogadási procedúrát mindez hogyan befolyásolja. Ha kíváncsiak rá, december 16-ától a hazai mozikban, így a debreceni Apollóban is debütál a Legjobb tudomásom szerint. Ahol, amely történetben mindenkinek van egy „legjobb tudomása”. A konfliktusforrás és a megoldatlannak tűnő helyzet abból adódik, hogy ezek a „legjobb tudomások” nem akarnak találkozni egymással, az Istennek se. Ám éppen ez eredményezi a film felejthetetlen mivoltát.
Gyürky Katalin
Hozzászólások